Az alkalom középpontjában ezúttal a család állt.
Oly fáradtak az emberek, oly sok terhet cipelnek. Talán régen, máskor nem volt ennyi teher?
„Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell.” (Jel2, 10) „Az Úrnak kedveltje bátorságban lakozik Ő mellette, fedezi őt minden időben.” (5Móz 33, 12)
„Vihet-é valaki tüzet a keblében úgy, hogy meg ne gyulladjon a ruhája? Vagy járhat-e valaki parázson úgy, hogy a lába meg ne égjen?” (Péld 6, 27–28).
Vasárnap ünnepli a katolikus egyház a legfontosabb Mária-ünnepet, Nagyboldogasszony napját, vagyis Szűz Mária halálát és mennybevételét.
„Hamarosan megszabadul a megkötözött, nem hal meg, nem kerül a sírba, nem fogy el a kenyere. Mert én az Úr vagyok a te Istened!” ( Ézs 51, 14–15)
„Az Úr tegyen ítéletet közöttem és közötted... Legyen azért az Úr ítélőbíró, és tegyen ítéletet közöttem és közötted, és lássa meg és Ő forgassa az én ügyemet, és szabadítson meg engem kezedből.” (1Sám 24,13–16)
„Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.” ( Ef 2, 20–22)
„Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt. Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt.... Hűségem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma.... Így nevez majd engem: „Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám!” (Zsolt 89, 21–22, 25, 27)
A rekkenő hőség ellenére nagyszerű hangulatban és sok áldást megtapasztalva zajlott le Badalóban július 5. és 9. között a helyi gyerekek számára megszervezett vakációs bibliahét, amelynek az újratervezés volt az idei témaköre.
„Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj. De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.” (Lk 7, 6–7)
„Boldog lehetsz, Izráel, van-e hasonló hozzád? Nép, amelyet védelmez az Úr! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod. Hízelegnek majd ellenségeid, és te azok magaslatain lépdelsz.” (5Móz 33, 29)
Kiről, kikről beszélt hát Jézus, amikor azt mondta, hogy: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa”?
Az evangélium befogadása nélkül nincs megtérés, nincs szabadulás...
„Megsanyargatom testemet és szolgává teszem: hogy míg másoknak prédikálok, valami módon méltatlanná ne legyek.” (1Kor 9–27)
„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj Rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat és kerüld a rosszat. Gyógyulás lesz ez testednek és felüdülés csontjaidnak.” (Példabeszédek 3, 5–8)
„János ezt mondta néki: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és eltiltottuk, mert nem követett minket.” (Mk 9, 38)
„Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?”Az így válaszolt „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.”( ApCsel 9, 5)
A keresztyén egyház ma ünnepli Jézus mennybemenetelét. A református egyházban régi hagyomány, hogy ilyenkor tartják a konfirmációt, bár az utóbbi időben egyre több gyülekezet – a munkaszüneti nap miatt – az ezt követő vasárnap fogadja ünnepélyes keretek között tagjai sorába a hitüket nyilvánosan megvalló fiatalokat.
„Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű. De Te Uram, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek. (Zsolt 102, 12–13)
„Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhová mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem néked.” (1Móz 28, 15)
Egy gyermek Isten ajándéka. Vannak, akiknek nem adatik meg ez az áldás, de a többségnek igen. Elszomorító, hogy akadnak olyan anyák is, akik olykor a nem megfelelő anyagi körülményeik miatt, talán nemtörődömségből ott hagyják gyermekeiket az egészségügyi intézményben…
„...Kicsoda vagy te? Mit mondasz magad felől?... Én kiáltó szó vagyok a pusztában...” (Jn 1, 22–23)
Életünkben mennyi veszedelem, nyomorúság van! Hányszor voltunk, vagyunk nagy szükségben! Menekülnünk kell. Hová? Kihez?