Figyelj az Úrra!

„Bízzál az Úrban teljes  szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj Rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat és kerüld a rosszat. Gyógyulás lesz ez testednek és felüdülés csontjaidnak.” (Példabeszédek 3, 5–8)  

Divatos versenyeket közvetítenek a TV-ben. Szinte minden versenyre induló azt reméli, hogy nyerni fog. Ez természetes is. Megfigyeltem, hogy akik nagyon sok önbizalommal rendelkeznek, akik dicsekednek, hencegnek és túlságosan magabiztosak, azok a versenyzők nem nyerik el a néző-hallgató közönség tetszését azonnal. A versenybizottság tagjai meg nagyon vigyáznak, hogy ne lássák meg rajtuk a szimpátiát vagy az ellenszenvet.

Nekik reális, független, igazságos döntést kell hozni. Vannak szorongók, akik izgulnak, nem biztosak még magukban sem a félelem miatt. Kevesen, de vannak olyanok is, akiknek van önbizalmuk, bátrak, de van önkritikájuk is.

Megfigyeltem, hogy mindjárt az első fordulónál kibukik az önteltek csoportja. Ezek dühösek, szidják a versenybizottságot, igazságtalannak nevezik őket. A szorongók legtöbbször megnyugszanak az első fellépés után, ha van tudásuk. A harmadik csoport rendszerint alázatosabb, nem fennhéjázó, nem dicsekvő, de cselekvő. Ők azonnal megnyerik a közönség, a drukkolók tetszését. Azt is észrevettem, hogy a bírálóbizottság ezekkel az emberekkel türelmesebb, elnézőbb, és nem sajnálják tőlük a biztatást, a jó szót sem.

Ma reggel, amikor ezt a fenti igét olvastam, ezek a versenyző fiatalok  jutottak eszembe. Szinte biztos, hogy a legtöbb fiatalt senki nem tanította, nem figyelmeztette, nem készítette fel. Vagy ha akadt egy tapasztalt, értelmes személy, aki próbált tanácsot adni, tanítani, azt nem hallgatta meg, mert öntelt, beképzelt volt az illető. De nagy előnyére vált a tanítás annak, aki hallgatott, figyelt és szívébe, elméjébe véste a tanácsot, tanítást.

Salamon, az édesapa, a Példabeszédek könyvének írója szeretné felkészíti gyermekét egy nagy életversenyre.Tanácsai több ezer év távlatából nézve is igazak, hasznosak és megtartásravalók. Salamon már tapasztalatból tudta, hogy az istenfélelem, az alázat és a bölcsesség áldást hoz.

Oly sokszor a magam eszére támaszkodtam, az érzéseim után cselekedtem. Mindig ráfizettem, megjártam, ha nem kértem ki Isten tanácsát, ha figyelmen kívül hagytam, vagy mellőztem azt. „Minden utadon gondolj rá és Ő egyengetni fogja ösvényedet...”

Arra vártam, hogy Isten kinyit kapukat, elintézi ügyemet, meghallgatja kérésemet, megáldja döntésemet, utamat. Sokszor nem így történt. Amikor már a meredek és nagyon is bizonytalan útszakaszhoz értem, akkor kérdezgettem magamtól: „Mi ez? Miért nincs áldás rajtam, miért nem mennek a dolgok simán, miért sikertelen a próbálkozásom?”

Önmagamat kérdeztem, eredménytelenül. Már fájt a fejem, fáradt, kimerült, ingerült voltam, az ízületeim, minden csontom fájt a nagy benső harc miatt. S amikor minden kilátástalan vagy bizonytalanná vált előttem, akkor jutott eszembe, hogy kérdezzem meg az Urat. Ő soha nem utasított el! Soha nem tette félre a kérdésemet – válaszolt.

Attól függően, hogy mennyire tudtam  elcsendesedni előtte, milyen mélyen tudtam magamba szállni. Isten közel jött szívemhez, szólt hozzám, beszélt velem a problémámról. Nem vádolt soha! De vádolt a lelkiismeretem, a szívem. Ha bűnbánattal bocsánatot kértem, Ő felszabadított, tudom, megbocsátott önteltségemért, engedetlenségemért. Békesség töltötte be a szívem, nagy, nyugalmas csend volt lelkemben.

Ebben a csendben beszélt velem, szólt hozzám az Úr. Tanácsolt, irányt mutatott és megújított testemben, lelkemben. Szinte felfrissültem, elmúlt a fejfájásom, már az ízületeim sem sajogtak annyira... Ellazultam és öröm töltötte be a szívemet. Már tudom, hogy az „én ösvényem” csak akkor lesz újra egyenes és sima, ha megállok és keresem Tanítóm, Mesterem tekintetét, és kérem az Ő segítségét. „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!”

Ne tévesszük össze: más az önteltség, beképzeltség, és más az önbizalom. Ha a sebészemnek nem lett volna önbizalma, hogy a műtétet el tudja végezni rajtam, akkor mit történt volna velem a műtőasztalon? Hála Istennek, volt tudása, bátorsága és önbizalma – a műtét sikerült. Ha egy diák becsületesen tanult, kell, hogy önbizalma legyen és bátran induljon a vizsgának. Szeretek sütni-főzni, de annyira nem vagyok öntelt, hogy  nekifogjak kürtöskalácsot készíteni. Ettem már ilyen finomságot, de halvány fogalmam sincs, hogyan kell elkészíteni.

Akik az Úrban bíznak, figyelnek az Ő Lelkének vezetésére, azok erőt kapnak, azokat Isten tanácsolja, vezeti. Nem kell félni és nem kell minden utcasarkon megállni, hogy jó irányba megyek-e. A lényeg, hogy minden döntés, minden út előtt kérjük ki az Úr tanácsát. „Bízzál az Úrban teljes szívvel, hogy Ő teljes áldását adhassa döntéseidhez, életedre.”

(Morzsák 4., 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella