Az Úr szeret!

„Hamarosan megszabadul a megkötözött, nem hal meg, nem kerül a sírba, nem fogy el a kenyere. Mert én az Úr vagyok a te Istened!” ( Ézs 51, 14–15)

Az Úr szereti azt a gyermekét is, aki elesik, besározódik, aki küzd az indulataival, vágyaival. Észrevesszük-e, hogy  megkötözöttek vagyunk?   

Önvizsgálatot tartani nagyon nehéz ige nélkül. Pedig az Isten igéje olyan, mint a fény, a reflektor. Sötét szobában hiába keresem a tárgyakat, legfeljebb elbukok, megütöm magam, kárt okozok valamiben, vagy magamban.

Ha semmi mást nem tennénk, csak olvasnánk az igét, hamar rájönnénk, hogy mi a baj. Mert az ige olyan, mint a reflektor: ha rámesik a fénye, ha szívembe világít, lelkiismeretem megszólal, sőt, még a bűn elkövetése előtt figyelmeztet... Ha pedig nem vigyáztam és beleestem az ördög csapdájába, megkötözötté lettem.

Isten gyermekei nem érzik jól magukat a „kötelékekben”. De a sátán gondoskodik arról is, hogy elaltassa, megnyugtassa, kitágítsa a lelkiismeretemet. Ügyesen dolgozik ő, és nagyon gyorsan. Nem vár arra, hogy felébredjünk, az ige reflektorfényében meglássuk, felismerjük beszennyezett lelki ruhánkat!

Általában megijedünk a bűn elkövetése után. Jaj, rosszul tettem, csúnyán beszéltem, nem lett volna szabad ezt megnéznem, ó, miért is vettem el... De azonnal jön lelkünk ellensége és megnyugtat: „Nem történt nagy baj! Nézd, Kis Péter, meg Kovács Juli is ezt tette és lám, nincs semmi bajuk! Neked sem kell mellreszívni, megijedni. Nyugodj csak meg, nem nagy dolog az egész! Idő kérdése csupán és elfelejted te is, meg mások is!”...

A bűnömet elfelejthetem, de nyoma megmarad, és a bűnöm következményét viselnem kell!

Miért lenne a TV-nézés bűn? Igaz, hogy a mamám szenvedélyesen nézi, még éjjel is, de hát ez csak nem bűn?

Ha valakinek jó étvágya van és szereti a hasát, meg a jó falatokat, ez csak nem bűn? Hiszen nem árt senkinek... A fiamat nem lehet leválasztani a sportmérkőzésekről. Aranyos, jó gyerek, mindene a futball, kár, hogy vasárnap vannak a mérkőzések, ezért nem jár templomba.

Ó, kérem, ezek igazán nem nagy bűnök. Nem árt vele senkinek, mondják. Csak az idegeit teszi tönkre, csak álmatlan, nyugtalan, meg a látása is, igaz, a családdal sem törődik már anyit a mama, mert a TV  megkötözöttje lett.

A mértékletességet nagyon könnyű elfelejteni a jó falatok láttán. Először kicsit pocakosodik, majd elhízik, szuszogni alig bír, a járás nehezére esik, a vérnyomása magas, a szíve kalimpál és belép a diabétesz, a cukorbetegség is. Az étvágy és az evés nem bűn! Mértéktelenség az evésben, az már bűn! Vétkezünk testünk ellen és a lelkünk ellen is, mert a jó falatok foglyává lettünk. Nem bűn a sport, sőt, jó lenne, ha fiataljaink a TV helyett  sportolnának, edzenék testüket.

Ismerek embereket, akik nagyon eredményesen sportoltak, versenyeket nyertek meg, de lemondtak a nagy pénzzel és hírnévvel  kecsegtető  versenydobogóról, csak azért, mert vasárnap az Úr napja, és azt teljesen az Úrnak akarták szentelni. Tudom, hogy nem bánták meg soha döntésüket. Szomorú viszont, ha gyermekeink szívében nem tudtuk elültetni az Isten utáni vágyat. Netán mi is örültünk sportsikereinek, s reméltük, majd így lesz belőle híres ember? Minél előbb, minél korábban kell megtanítani, megszerettetni velük az Úr házát.

Sportoljanak, és a sportban is keressék Isten dicsőségét!

A bemutatott példák igazán nem tűnnek komoly bűnnek. Ennél sokkal komolyabb a láthatatlan, s mégis bennünk lévő megkötözöttségek, a különböző titkos bűneink hatalma, ereje, amivel esetleg évek óta küzdünk, amitől évek óta szenvedünk.

Nem is tűnik bűnnek, ha keserűen azt mondom: „Nem szeret engem senki”...Mennyi keserűségnek, indulatnak lehet okozója ez az érzés! Sokszor ez a szeretethiány, ez a mellőzöttség érzése a fölöslegesség érzését váltja ki. Ha fölösleges vagyok, ha nem szeretnek, akkor nem szeretek én sem! Gyűlölök, bizalmatlan vagyok, irigy, féltékeny és rosszindulatú vagyok... Ki látja ezeket a megkötözöttségeket rajtad vagy rajtam? Pedig kötődnek hozzánk, és személyiségünk alkotó részévé válnak. Szeretteim, környezetem lehet, hogy érzik a bűneim hatását, de nem tudják, hogy rab vagyok, bilincseimtől szenvedő rab. Hányan szeretnék megmutatni értékeiket, bizonyítani, megosztani a jó tulajdonságukat! Nem lehet, mert nem vesszük észre, mert figyelmetlenek vagyunk, túlságosan elfoglaljuk magunkat... Ez is bűn, de nem tartjuk annak. Pedig az ilyen „mellőzött személyből” lesz a féltékeny, irigy, lázadó vagy öntelt, hiú, kritikus, pletykakeverő... Annak ellenére, hogy benn a lelke mélyén ő is szenved, epekedik, szabadulásra vágyik.

Nagyon összetett a mi emberi személyiségünk, tulajdonságunk. A bűn mindig elhúz, eltávolít a valóságtól, a megoldástól, Istentől. Olyan jó, hogy az életed még nincs lezárva, még nem befejezett, még  lehet változni, van szabadulás titkos börtönödből, bűneimből. Megváltozni nem egy hangulat csupán, hanem Isten dicsőségének, kegyelmének, erejének és hatalmának a megnyilvánulása az ember életében.

Isten mondja: „Hamarosan megszabadul a megkötözött! Nem hal meg, nem kerül a sírba... nem fogy el a kenyere. Mert én az Úr vagyok a te Istened!”

Áldott az Isten, aki nagyon szeret téged és engem is, annak ellenére, hogy semmi tökéletes nincs bennem.

Kegyelemre és irgalomra szorulok naponként. S Ő adja mindig, mérték nélkül! Halleluja!

(Morzsák 4., 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella