A damaszkuszi úton

„Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?”Az így válaszolt „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.”( ApCsel 9, 5)

Hosszú és poros út vezetett Damaszkuszba. Örökre emlékezetes maradt nemcsak Saulnak, de a világ keresztyénségének is ez a kirándulás. Ott  találkozott Saul Jézussal.

Nem úgy, ahogyan tervezte, elképzelte... Mert őt ejtette rabul Isten szeretete.

Biztosan meg volt győződve Saul, hogy ő jót cselekszik, Isten nevében és nevéért irtotta, üldözte „ezeket az új szektás embereket”, ne rombolják az egyházat, ne tegyék tönkre a hírnevét, ne csábítsák el a tagokat. Majd ő megmutatja, hogy mi az egyházi hatalom, parancs és törvény! Saul a hite szerint cselekedett, csak az a baj, hogy nem ismerte Jézus tanítványinak hitét, felfogását. Nem tanulmányozta a próféciákat, nem hallgatta Jézus tanítását, nem élte át az Ő csodáit. Buzgólkodott jóhiszeműen valamiért, ám nem csak buzgólkodott, de belevitte minden indulatát, gyűlöletét a saját akciójába.

Amikor a hívő emberek ellen kiadták a parancsot, gyülekezési tilalom volt, amikor tilos volt az Úr dolgairól beszélni, akkor mindig akadtak túlbuzgó végrehajtók, akik kegyetlenkedéseiket, agresszív indulataikat a hívőkön élték ki. Rettegtek az emberek tőlük. S ez volt a céljuk, rettegtetni, megfélemlíteni Isten megváltott gyermekeit.

A világ egyes részein ma is vannak mártírok, ma is meghalnak, börtönbe kerülnek Jézus követői. Itt-ott  próbálnak szólni, protestálni értük, életükért – sajnos nem sok eredménnyel. Miért gyengült meg a keresztyénség ereje? Miért nincsenek komoly megtérések, miért nem tudjuk megnyerni, meggyőzni a nem keresztyén országokat Jézusnak?

Nemrégen világbotrány robbant ki a Dániában megjelent, Mohamedről  készített gúnyrajz miatt… Ugyanez az ember számtalan keresztyénellenes, Jézust gúnyoló rajzot, cikket közölt évek óta! A keresztyén ember és a keresztény világ ezt eltűrte, nem tiltakozott ellene! Némán hallgattak! Nem tiltakoztak. Nem, nem kell terrortámadást indítani senki ellen, nem kell véres harcot vívni, nem kell támadni! De tűrni, hallgatni, némának sem szabad lennünk. Határozottan, de szelíden tiltakozhatnánk.

Ma is van, léteznek damaszkuszi utak... Kik járnak azokon az utakon? Saulok?

Kik ezek a Saulok, akik nem ismerik Jézus Krisztust, Isten egyszülött Fiát? Ugyanazok a közömbösök, akiket nem zavar sem Dániában, sem Hollandiában, sem Amerikában, sem Magyarországon a Jézusról és Jézus ellen megjelent gúnyirat, gúnyrajz. Ezek az országok keresztyén országnak nevezik magukat, de szívük távol van a kereszttől. Hordják a keresztet a nyakukban, fülükben, orrukban és köldökükben... És senki nem tiltakozik ez ellen a gúnyolódás ellen sem.

Nekem a kereszt szent! Az én Megváltom feláldozta életét értem a kereszten, szenvedett, kínlódott és meghalt!  Az a kereszt nem aranyból és ezüstből készült, és nem volt gyémánttal kirakva. Bitófa, kivégző, gyilkos eszköz volt... Nem tiltakozunk, eltűrjük – mert eltűrjük – a másik és harmadik bűnt is.

Figyelem a keresztyén családokat, ha gyermekük születik, milyen neveket adnak, milyen névvel küldik az élet útjára gyermekeiket. Pogány istenek, bálvány nevek, kegyetlen üldözők nevei... Hát nem találnak egy olyan nevet, aki példa lehet, aki követte, szerette, félte az Urat? Minden név egy kötelezettség... Egy emlék.

Szeretnénk, hogy gyermekeink, unokáink istenkövetők, Jézus megváltott gyermekei legyenek? Akkor legalább a nevüket úgy válasszuk meg, hogy annak a névnek áldott múltja, követésre méltó emléke legyen! Ha a Bibliát figyelmesen, szorgalmasan olvasnák ezek a családok, rájöhetnének, hogy a névnek milyen fontos jelentősége volt. Hiszen Saul sem maradhatott Saul megtérése után! Simont Péterre változtatta Jézus. Miért? Mert a névnek jelentősége van az egyén életére!

Hol van még a sauli lelkület? Ha hallanák, ha fülük lenne a mai keresztyéneknek, akkor hallhatnák Jézus szomorú, fájdalmas kérdését: „Saul! Saul! Miért kergetsz te engem?”

De én nem vagyok Saul! Én nem kergetem Jézust! – mondhatod, kedves Olvasó. De engeded, hogy a gyermekedet megfertőzze, a bűnnel beoltsa a TV, az internet! Tiltakozhatunk, moshatjuk a kezünket, a valóság mégis az, hogy  gyakorlati életünk az Úr törvénye, parancsa ellen van!

Ó, de jó, hogy az Úr Saul mellett haladt a damaszkuszi úton! Ó, de jó, hogy megállította, megszólította és belátásra, bűnbánatra indította szívét! Ó, de jó, hogy ebből a reménytelenül kemény, agresszív üldözőből Isten Szent Lelke Pál apostolt formált!… Isten Szent Lelke ma is ott van a te országutadon, az én otthonomban, a te szívedben… Kész átformálni életedet, szeretteid életét, az én életemet, és áldott szolgává, Pállá tehet.

Hajlandó vagyok-e megalázkodni? Saul leesett a porba. Kész vagyok-e belátni tévedésemet, bűnbánatot tartani, meghallani Isten hívását, kérését, üzenetét? Futhatsz, lehet vallásos egyházi papírod, mint Saulnak is volt, de az Úr elhívása elől nem menekülhetsz sem te, sem én. Isten szeretete utolér és megtanít, hogyan kell hívő, gyakorlati  keresztyén életet élni. A te másságod – megtért, megváltozott életed – még sok embernek üdvösségét segítheti elő. Adja Isten, hogy ne légy sokáig vak...

(Morzsák 4., 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella