A testnek kívánsága bűnt szül

 „Vihet-é valaki tüzet a keblében úgy, hogy meg ne gyulladjon a ruhája? Vagy járhat-e valaki parázson úgy, hogy a lába meg ne égjen?” (Péld 6, 27–28).

Salamon király, a Példabeszédek könyvének írója, a fiát tanítja, inti írásával. Szinte könyörög fiának a következő fejezetben: „Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat!” Minden istenfélő szülő kötelessége tanítani gyermekét a jóra, Isten törvényére. Csak az ad védelmet az életben nékik, ha az Úrhoz ragaszkodnak és az Ő parancsait betartják.

Salamon féltette gyermekét az erkölcstelen, bűnös nők társaságától, a bűn megkívánásától. Mert a bűn olyan, mint a tűz: éget, perzsel, pusztít. A tűzzel nem lehet kísérletezni, játszani. Minden bűnnek van következménye, nem tűnik el nyomtalanul. Mennyire vette komolyan a fiatal herceg apja intését? Sajnos nem vette komolyan, elzüllött. De nem csak a paráznaság, a szexuális bűnök miatt jutott mélypontra. Vétkezett másban is. A bűn mindig társul, nem jár magában. Egyik bűn vonzza a másikat. És a végén elfordulnak az emberek Istentől, ez történt Salamon fiával is, Istennek és a népnek ellenségévé vált. Izráel legkegyetlenebb, legerkölcstelenebb királya volt.

Megkívánni sok mindent lehet, és a kívánság nagyon sokszor a bűnbe taszít. Milyen kívánságok kísérthetnek meg? Nagyravágyás, vagyon, pozíció, rang, a másik testének birtoklása, szex, valaki halálának kívánása, istenverés az ellenségen. Bűnös kívánság a jövőbe látás, jóslás, halottidézés is. S mennyi bűn leselkedik még az emberre, azt csak akkor lehet meglátni, ha Istenre figyelve, nyitott szemmel élünk, járunk e világban!
Nem a rossz embereket kerülgeti az ördög, azok az ő hatalmában vannak. Isten gyermekeire leselkedik, őket akarja rabbá tenni.

Az Úr szabadította ki Izráel fiait a rabságból, Egyiptomból. Megígérte az Ő áldását, a tejjel-mézzel folyó földet. Nem kívánt mást, csak azt, hogy legyenek hűek, és éljenek az Ő parancsai szerint. Nem értek azonnal az ígéret földjére, útközben akadt éppen elég bajuk. Megéheztek, zúgolódtak, lázadoztak. Isten megkönyörült rajtuk, adott nékik mannát. Nem volt elég ez sem, víz is kellett, meg hagyma, fokhagyma, zöldség, később megkívánták a húst is. Amit kívántak, Isten megadta. Hálásak voltak érte? Nem!

A követelőző ember nem szokott hálás lenni. „Nekem jár, akarom!” Komolyan elhiszik, hogy nekik jár az, amit megkívántak. Általában a test kíván és nem a lélek. Mindig többet, mást, ami van nem elég. Miért volt rossz a manna? Nagyon unalmas étel volt? Egy idő után igen, és ráuntak, mert hamar elfelejtették, hogy milyen volt az egyiptomi rabok kenyerének az íze. És fellázadtak.

Isten tudta, hallotta a nép követelését, kívánságát, nem csak Mózes fáradt bele hallgatni, de Isten is megsokalt . S ekkor megígérte Isten, hogy holnapra húst esznek. Kívánták, követelték, megkapják. De nem egy-két napig fognak húst enni, hanem egy egész hónapon át. Kívántak, kaptak, fürj húst. Hálásak voltak? Nem! Még a foguk között volt a hús, amikor Isten büntetése utolérte a lázadó népet.

Rám ez nem vonatkozik, én nem kívánom az ételt, nem halok meg a húsért, vagy az édességért, mondhatná bárki. De kívánod a söröcskédet mindennap, a pálinkát meg titokban dugdosod és úgy kortyolgatod, mert kívánod! Kívánod, hogy szebb, újabb autód legyen, és hajtod magad éjjel-nappal, mert kívánod az új, nagy képernyős TV-t is. Kívánod, hogy verje, büntesse meg Isten a szomszédot, mert pletykált rólad, mert kibeszélte az életedet. Kívánod azt a fiút férjedül, ellenállhatatlanul kívánod annak a lánynak a testét, gondolatod, tekinteted mindig rajta van, mert kívánod!

Izráel népe kívánt, követelt és megkapta! De ezzel együtt megkapta a kínokat is. A bűnnek mindig van nyoma, mindig van következménye.

Isten nem tűri a bűnt! Ő türelmes, vár, nem akar büntetni, de ha az ember követel, kíván, erőszakosan – ám maga lássa büneinek büntetését, következményét, kárát.

Nekünk mindnyájunknak van harcunk, mert van kívánságunk, ami nem mindennapi, nem természetes almás lepény megkívánása csupán!

Küzdeni kell, elsősorban önmagunkkal, vágyainkkal, bűnös kívánságunkkal. Nekem kell ismernem a határt. Az apostol is figyelmeztet: „Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen: ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek amiket akartok.” (Gal 5, 16–17)

Lélek szerint csak az tud járni, akinek szívében van a Szentlélek. A küzdelmet nem adhatjuk fel, mert a testünknek életünk végéig lesz kívánsága. A kívánságnak, a bűnnek engedni annyi, mintha tüzet raknál a kebledbe, vagy a tűz parazsán járnál. Megéget, elpusztít, szenvedned kell miatta. Minden embernek más a kísértése, a bűnre való hajlama, kívánása. Éberen járjunk, legyünk óvatosak, mert a kísértővel nem lehet alkudni! Egy parányi szikra hatalmas erdőtűzzé fajulhat. A legkisebb bűn is pusztíthat, halált okozhat, nem csak nekem, de családomnak is. Minden titkos bűn egyszer napfényre kerül, nem lehet kebelünkben, szívünkben rejtegetni, takargatni sokáig. Legyen irgalmas hozzánk Isten, hogy vegyük komolyan az ige figyelmeztetését.

(Morzsák 4., 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella