Az anyai szív Isten tükrében

„Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket.” (Ézs 66,13)

Kevés erősebb kép van a világon, mint egy anya szeretete. Egy anya, aki virraszt a gyermeke mellett, aki aggódik, amikor az úton van, aki örül az apró sikereknek és csendben hordozza a fájdalmakat is. Az anyai szív különleges: egyszerre gyengéd és erős, törékeny és mégis kitartó.

Nem véletlen, hogy a Szentírás Isten szeretetét is egy anya képével írja le. Amikor az Úr azt mondja: „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket”, akkor valami nagyon mély dolgot tár fel önmagáról. Azt, hogy az Ő szeretete nem távoli, nem hideg, hanem személyes, gyengéd és odahajló.

Egy anya nem csak gondoskodik – jelen van. Nem csak ad – önmagát adja. Nem csak nevel – példát mutat. És talán ez az, ami leginkább Isten szívét tükrözi.

Anyák napján nemcsak hálát adunk az édesanyákért, hanem felismerhetjük azt is, hogy az ő szeretetük Isten szeretetének egy földi visszatükröződése. Minden ölelésben, minden bátorító szóban, minden csendes áldozatban ott van valami abból az isteni szeretetből, amely soha nem fogy el.

De ez az ige nemcsak az anyák nagyságáról szól, hanem vigasztalás is. Mert nem minden anya érzi magát elég jónak. Vannak fáradt napok, hibák, kimondott vagy ki nem mondott szavak, terhek és könnyek. Vannak veszteségek, melyeket egy életen át hordoz az anyai szív. És Isten itt is megszólít: „…úgy vigasztallak én titeket”.

Ahogyan egy anya magához öleli a gyermekét, úgy ölel át minket Isten. Ő látja a küzdelmet, az igyekezetet, a szeretetet – még akkor is, amikor mások talán nem.

Ezért ma két irányba is tekinthetünk: hálával az édesanyák felé, akik életet adnak, nevelnek, szeretnek, és bizalommal Isten felé, Aki még az anyai szeretetnél is mélyebben hordoz minket.

És talán ez a nap egy csendes imádságra is hív: megköszönni, amit kaptunk, átadni azt, amit már nem bírunk egyedül: a terheinket, fájdalmainkat, nehézségeinket, tanácstalanságunkat, veszteségeinket, erőtlenségünket. S kérni áldást, erőt, szeretetet, bölcsességet, kitartást, megújulást és vigasztalást Attól, aki ezeket bőségesen ki tudja árasztani az életünkbe.

Mennyei Atyánk,
köszönjük az édesanyákat, az ő szeretetüket, türelmüket és áldozatukat.
Köszönjük, hogy általuk is megmutatod, milyen a Te szíved.Kérünk, erősítsd meg őketaz édesanyákat a mindennapokban,
adj nekik békességet, örömöt és reményt.És taníts minket arra, hogy felismerjük:
Te még náluk is közelebb vagy hozzánk,
és a Te szereteted soha el nem fogy.
Ámen.

Kardos Ágnes
Forrás: TeSó blog