Isten

Mi a helye a református keresztyén ember életében, szolgálatában a nemzetnek, a nemzet iránti szeretetnek?

Életünk során folyamatos történések sorozatát éljük meg.

Újat kezdeni nehéz. Új utakat kitaposni, új kereteket felépíteni és azokat tartalommal megtölteni nem könnyű.

„Annak okáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, tegyünk le minden terhet és a megkörnyékező bűnt, és kitartással fussuk meg az előttünk levő versenyt.” (Zsid 12,1)

Évezredeken keresztül a nemzeti közösségi identitás két összetartozó, meghatározó tényezője a földrajzi adottság és a szellemi világ.

Ma – vagy éppen néhány nappal ezelőtt – sokan vallották meg a hitüket, és tettek fogadalmat, hogy Jézus Krisztus követői, református anyaszentegyházunk hűséges, szolgáló, áldozatra kész tagjai lesznek.

„Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni” (1Kir 19,10b).

„Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal 1,10)

„Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.” (Lk 6,25)

Kevés erősebb kép van a világon, mint egy anya szeretete.

„Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben” (Mt 5,12),

Minden ember vágyik az elismerésre, akár családtól, barátoktól, szerelmétől, akár magától Istentől.

Az ember természetes vágya a biztonság.

Ebben a hónapban a TeSó blogon sorra vesszük és kicsit boncolgatjuk Jézus boldogmondásait (Mt 5, 3-12).

„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” (Mt 5,4)

A húsvéti ember a feltámadott Jézus követője, öröme van minden körülmény között.

A végtelenül jóságos Teremtő Isten egyszülött fiát áldozta azért, hogy az embert megváltsa a bűneiből.

Nagypénteken az Isten nagyon nagy dolgot vitt véghez ebben a világban.

Ma nagyhétfő van, a megváltás isteni üdvrendjében kiemelt fontosságú húsvéti misztérium, vagyis a nagyhét második napja.

A harag akkor a legveszélyesebb, ha bennünk marad.

A nyugati kereszténység ma Jézus húsvéti misztériumának nyitónapját, vagyis a Megváltó jeruzsálemi bevonulását ünnepli.

A megfelelési kényszer után az egyik legmérgezőbb tanult viselkedési forma az érzelmeink elfojtása.

„nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” (Mt 4,4).

Az életnek ugyanakkor időre és térre van szüksége.

Dr. Bubo szerint: „Aki nyavalyog, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé”.

Próbáld ki, milyen, amikor nem csak a felszínen vagy jelen, hanem igazán!

„Ne csak hallgatói legyetek az igének.” (Jak 1,22)

A halogatás nem egyenlő a lustasággal, sokkal több és mélyebb érzelmek befolyásolják, ilyen például a félelem, a bizonytalanság vagy egyszerűen a lelki fáradtság.

A böjt célja, hogy ami elhomályosítja a kapcsolatunkat Istennel, háttérbe szoruljon, és ezáltal Ő kerüljön újra a középpontba.

Alapvető természetes szükségletünk, hogy jó, ésszerű embernek gondoljuk magunkat, aki helyesen gondolkodik, jó döntéseket hoz, megfelelő adottságai vannak – vagyis teljesen rendben van.