„A test lámpása a szem. Ha azért a szemed tiszta, az egész tested világos lesz.” Mt 6,22
Mi a helye a református keresztyén ember életében, szolgálatában a nemzetnek, a nemzet iránti szeretetnek?
Újat kezdeni nehéz. Új utakat kitaposni, új kereteket felépíteni és azokat tartalommal megtölteni nem könnyű.
„Annak okáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, tegyünk le minden terhet és a megkörnyékező bűnt, és kitartással fussuk meg az előttünk levő versenyt.” (Zsid 12,1)
Ma – vagy éppen néhány nappal ezelőtt – sokan vallották meg a hitüket, és tettek fogadalmat, hogy Jézus Krisztus követői, református anyaszentegyházunk hűséges, szolgáló, áldozatra kész tagjai lesznek.
„Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni” (1Kir 19,10b).
„Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal 1,10)
„Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben” (Mt 5,12),
Minden ember vágyik az elismerésre, akár családtól, barátoktól, szerelmétől, akár magától Istentől.
Ebben a hónapban a TeSó blogon sorra vesszük és kicsit boncolgatjuk Jézus boldogmondásait (Mt 5, 3-12).
A húsvéti ember a feltámadott Jézus követője, öröme van minden körülmény között.
Így januárban, meg az azt megelőző időszakban az ember orrvérzésig hall arról, hogy mennyi lehetőséget tartogathat számára az új év.
Az újévi fogadalomtétel nem keresztyén találmány, sőt, a Biblia óva int az elhamarkodott és nem komolyan vett ígéretektől.
Azt szokták mondani, hogy a megosztott öröm dupla öröm, és mennyire igaz ez erre az isteni örömre, amely akkor növekszik és lesz teljes, ha egyre több emberhez eljut.
„Dicsőség Istennek a magasságban, békesség a földön, jóakarat az emberek között!” (Lk 2,14)
A türelem nem lemondás, beletörődés, hanem bizakodás, valami csodásnak a reményteljes várása.