Napjainkban Grabovszkij utcának nevezik, de amikor én születtem, a múlt század 70-es éveinek elején, a szovjeturalom alatt, még Kolhoz utcának hívták. Vele párhuzamos a Munkás utca, korábbi neve Turul, a két utcát egy rövid szakasz, a Szovhoz utca kötötte össze. Sajnos nem tudom, most milyen néven illetik Igor kései utódai. A Kolhoz utcának a magyar és a csehszlovák világban Ballasor volt a neve, legalábbis apai nagyapám így mesélte nekem. Amikor anno, Nagybégányból Beregszászba költözött és megvásárolt egy félkész házat az utca azon része, amelyik közelebb esik a kisvasúthoz, még nem is volt teljes. A már meglévő házak között sok volt a foghíjas rész, az üres telek. Amikor egy viharos szerdai nap esti óráiban megérkeztem ebbe a világba, már teljes volt az utca, mind a házak, mind az emberek terén. Számos érdekes ember, kivételes karakter élte itt az életét, akik megérdemlik, hogy megemlékezzek róluk. Csupán azért kezdem Anti bácsival és az apai nagyapámmal, mert a közelmúltban Jenciklopédia címmel megjelent az új kötetem, amiben, egy szócikkben ők is szerepelnek.
Gyerekkoromban a Kolhoz utca egyik ikonikus alakja volt Anti bácsi, egy halk szavú, hajlott hátú emberke, aki később már csak bottal tudott járni. Az utca rossznyelvei elnevezték Atomantinak, így egybeírva. Szegényt sokszor azzal ugratták, hogy megkérdezték, hová siet, Anti bácsi? Az öreg mindig készségesen válaszolt: Csak ide megyek Lengyel Józsihoz egy pohárkára, de egyáltalán nem sietek. Gondolom, a kedves olvasó már kitalálta, hogy ő volt az említett apai nagyapám, aki szintén az utca emlékezetes figurája volt.
Ha valaki nem tudná, Atom Anti egy amerikai rajzfilmhős, egy szupergyors hangya. Az öreg szerette a bort, a jót, a rosszat, a még rosszabbat, tulajdonképpen mindegy volt neki. Mindig felháborodott, ha valaki azt mondta a társaságában, hogy antialkoholista vagy antilop. Ezeket a szavakat személyes sértésnek vette, de komolyan ám. Váltig állította, hogy hetedíziglen becsületes kálvinista családból származik, és minden egyes kopejkáért megdolgozott, amit élete során legurított a torkán. Igaz, hogy Beregszász város szélén van a ház és a kiskert, amit később én örököltem. Ma már csendes a porta, édesanyám él ott, egyedül.
Szóval nagyapám annyi szőlőt termesztett, még vásárolt is hozzá, ha kellett, hogy több száz liter bort készített belőle, minden évben. A hordók és a prés még mindig megvannak, a múlt levitézlett tanúiként állnak az egykori boros-kamrában, mintha csak azt várnák, hogy az ajtón végre belépjen az öreg, hogy bejelentse a szüret kezdetét. Nagyapám a borokat három kategóriába osztotta: eladásra, a vendégek számára, és saját használatra. Talán mondanom sem kell, hogy az utóbbi volt a legjobb kategória. Megesett, hogy még ki sem forrhatott a bor, de Anti bácsi már megjelent, mondván, jó lenne megkóstolni az új termést. Általában hatott is az erőszakossága. A gyomrom fordult fel, amikor láttam, milyen élvezettel kortyolja a kétes kinézetű, zavaros löttyöt. Nagyapám a legkisebb hordót kezdte meg a számára, és legnagyobb meglepetésemre a kihúzott mennyiséget mindig vízzel pótolta. A családban mindenki tudta, hogy a hordóhoz, amin egy nagy A betű állt, nem szabad nyúlni. Annak a hordónak a tartalmát csak Anti bácsi képes meginni. Aztán az ipart a fia, Emil folytatta. Eljött az idő, amikor a hordón az A betű helyett már egy E betű állt.
Ma már Emil sem él, az igénytelenség és az ital, főként a rossz lőrék élvezete, ha ebben az esetben egyáltalán megfelelő ez a kifejezés, megtette a hatását, elkapott valami betegséget. A csapat tagja volt még Hosszú, Emil barátja. Máig nem tudom a valódi nevét. Ő ukrán, mégis jól kijöttek Emillel. Amikor utoljára otthon jártam, még élt, az egyik lába hiányzott, rokkant-kocsiban ült a háza előtt, és mindenkitől egy száll cigarettát kunyerált. Állítólag jó szakember volt, sokszor előfordult, hogy nagyapámnak nem pénzzel fizetett a borért. Néhányszor meg is kérdeztem az öreget, hogy minek neki 16 ásó, 30 balta meg 25 lapát? Hosszú az utca egyik végén, a Munkácsi úthoz közelebb, Emil a másik végén lakott, a Kolhoz és a Szovhoz sarkán állt a házuk. Ma is megvan, de már más család lakik ott, alaposan átépítették. A mi házunk pontosan az utca közepén áll. Ott találkozott össze a két barát, a Lengyel Józsi ivójánál. Sokszor megesett, hogy felöntöttek a garatra, aztán egymást támogatták haza. Emil hazasegítette Hosszút, aki közben kicsit magához tért, és hálából hazakísérte a közben elhajló Emilt.
Nagyapám, aki kiváló asztalos volt, készített egy asztalt és mellé két lócát, általában elvitelre kínálta a portékáját, de az olyan bennfentes vásárlók, mint Anti bácsi, helyben is elfogyaszthatták. Megesett, hogy az öreg egy liter bort vásárolva órákat üldögélt az asztal mellett, szótlanul, maga elé bámulva. Lelki szemei előtt talán a fiatalsága elevenedett meg, amikor még bot nélkül is képes volt járni. Amikor hetykén felpattant a kicsit megviselt kerékpárjára és vidáman elkerekezett a Csigaszugban található boltba néhány üveg Sztolove vagy Strumok márkájú asztali borért. Azok voltak ám a szép idők, még egy doboz Verhovinát vagy Kárpátit is megengedett magának!
Ha nagyapámnak nem akadt semmilyen más dolga, leült Anti bácsi mellé, és próbálta felgyorsítani a bor eltüntetésének folyamatát, hogy hozhasson még egy fél litert. Ilyenkor, természetesen, ő a saját használatra készített hordóból húzott bort kortyolgatta. Sok érdekességet megtudtam a két öreg beszélgetéséből, ha annak nevezhetem. Inkább mindketten a saját monológjukat mondták el, a másik csak azért kellett, hogy senki se mondhassa: megbolondult az öreg, már magában beszél.
Éppen a magyar ipart erősítettem a mindennapos munkámmal, a 2000-es évet írtuk, akkor még nem volt mobiltelefon, rendszeres időközönként a munkásszálló előtt lévő vezetékes telefonról hívtam fel édesanyámat. Egy ilyen beszélgetés során közölte velem: Meghalt az öreg. El is temettük. Nagymamád mellé.
Lengyel János
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
A Hormuzi-szoros blokádja miatt az Európai Uniónak élelmiszerhiánnyal és jegyrendszer bevezetésével kell szembenéznie.
Csapást mértek az ukrán erők az orosz fekete-tengeri flotta Sztrileckij nevű hadihajóforgalom-irányító pontjára.
Felfegyverkezésével Oroszország a NATO-val való katonai konfrontációra készül − jelentette ki a német védelmi miniszter.
A harci járművek vásárlása egy egymilliárd eurós katonai segélyterv részeként valósul meg.
Csapon végső búcsút vettek a háborúban elesett Szerhij Pireutól.
Törökországban, az Ararát-hegy lábánál egy különös kőzetképződmény lapul a hegyoldalban, amely pontosan akkora, mint a Bibliában leírt Noé bárkája.
Új korszak a határátlépésben: az eCserha rendszer júniustól a személyautók számára is elérhető lesz.
A 380 évvel ezelőtt létrejött ungvári unió egyházi, szellemi és kulturális örökségéről tartottak konferenciát Beregszászon.
A megkezdett növényvédelmi munkákat folytatni kell, különös figyelemmel a gombás betegségekre és a kártevők elleni védekezésre, még termés hiányában is!
A csapásoknak halálos áldozataik is vannak, lakóházak rongálódtak meg, ipari, vasúti és kikötői infrastrukturális létesítményekben keletkeztek károk.
