Tavaszi fagykárok után: hogyan folytassuk a növényvédelmet?

Az idei évben is sajnos hasonló tragédia érte a kárpátaljai gyümölcs- és szőlőtermesztőket, mint tavaly. Áprilisban több éjszakán keresztül tartósan fagypont alá süllyedt a hőmérséklet, helyenként mínusz 6–9 °C-ot is rögzítettek. Az ilyen tartós hideg éppen a virágzás időszakában érte a növényeket, így a már kinyílt, a virágzó, illetve a még ki sem nyílt gyümölcsök terméskezdeményeit egyaránt megtizedelte. Sajnálatos módon, amennyiben a hőmérséklet mínusz 6 °C alá süllyed, a gazdák számára már nem sok lehetőség marad a védekezésre. Többen próbálkoztak vegyszeres, füstöléses és egyéb módszerekkel, de ezek sajnos nem jártak nagy sikerrel, mivel többségük csak –5 °C-ig hatékony. Milyen megoldások maradnak, ha a klímaváltozás következtében ezek az extrém hideg éjszakák tartósan velünk maradnak? Sajnos a már meglévő, évről évre elfagyó ültetvények esetében nem sok lehetőségünk van. Viszont, ha új telepítésen gondolkodunk, meg kell figyelnünk az évről évre ismétlődő jelenségeket. Jól látható, hogy védettebb helyeken megmarad a termés, és vannak olyan fajok, fajták is, amelyek kevésbé fagynak el.

Új telepítés esetén különösen figyeljünk ezekre a tényezőkre, hiszen csak így számíthatunk megtérülésre. A szamócatermesztés esetében például van megoldás: jól látható, hogy a fóliasátorban termesztett, ráadásul vastagabb fátyolfóliával takart állományok átvészelték a fagyokat. Egyes gyümölcsfajok is termeszthetők fólia alatt, ahol biztosítható a fagyvédelem, azonban itt kiemelten fontos az alany- és fajtaválasztás. A fóliás termesztés ugyanakkor jelentősen megnöveli a költségeket, és nem biztos, hogy a behozott külföldi gyümölcsök áraival versenyképesek tudunk maradni, ezért ezt mindenképpen alaposan át kell gondolni.

A fagyok után egy másik nehéz kérdés is felmerül: mi legyen a termés nélküli gyümölcsfákkal? Itt következik a legnehezebb rész, hiszen úgy kell elvégeznünk a növényvédelmi és agrotechnikai munkákat, hogy már látjuk, az idei évben nem számíthatunk termésre. Ennek ellenére, ha esélyt szeretnénk adni a jövő évi termésnek, ezeket a munkákat el kell végezni. Ha például egy őszibarackfát magára hagyunk és nem permetezünk, szinte biztosan ellepik a levéltetvek és a tafrina. Ezek következtében a fa legyengül, a hajtások nem fejlődnek megfelelően, és a következő évi termés is jelentősen csökkenhet, akár fagyok nélkül is.

Amennyiben az agrotechnikai munkákat is abbahagyjuk, a gyomok elborítják az ültetvényt, a talaj állapota romlik, és a fák tovább gyengülnek. Ezek a munkák manapság amúgy is egyre nehezebben kivitelezhetők, és jelentősen átalakulóban vannak, hiszen a kevés csapadék miatt a vízmegőrzés vált a legfontosabb szemponttá. A konkurens növények elszívják a rendelkezésre álló kevés nedvességet is, ugyanakkor a túl gyakran művelt talajok szinte teljesen kiszáradnak, még az alsó rétegekben is csökken a víztartalom. Ezért különösen fontos a talaj takarása és a talajmunkák megfelelő időzítése. Ha a gyümölcsöst csak egyféle gyom (például siska) borítja, és azt folyamatosan kaszáljuk, az sem ad jó eredményt. Ezzel szemben egy megfelelően kialakított gyomflóra akár előnyös is lehet, amit tudatos vetéssel is kialakíthatunk.

A megkezdett növényvédelmi munkákat folytatni kell, különös figyelemmel a gombás betegségekre és a kártevők elleni védekezésre, még termés hiányában is!

A szőlő esetében vegyes kép rajzolódik ki. A hagyományos borvidékeken, jól védett domboldalakon a fagyok csak kisebb károkat okoztak. Különösen a borszőlőknél, ahol még csak fürtkezdemények voltak, ezek kevésbé érzékenyek a fagyra, mint a már fejlettebb hajtások. A nagyobb károk inkább síkvidéken, fagynak kitett területeken jelentkeztek, ahol az utóbbi években egyre gyakrabban telepítettek szőlőt nem hagyományos termőhelyekre, gyakran újabb nemesítésű, jó fagytűrésű fajtákkal. Fontos azonban kiemelni, hogy ezek a fajták elsősorban a téli fagyokkal szemben ellenállók, nem pedig a tavaszi, zöld részeket károsító fagyokkal szemben. Sajnos ezek ellen egyik fajta sem nyújt teljes védelmet. A különbség inkább abban mutatkozik meg, hogy a szőlő a fagyok után rejtett rügyekből újra képes hajtani. A jobb termőképességű fajták ilyenkor is képesek fürtöt hozni, míg a gyengébbek nem.

A csemegeszőlő termesztésében szintén biztonságot jelenthet a fóliás termesztés. Erre már vannak jól működő példák is, ahol erős fagyok esetén vészfűtéssel a fóliaház hőmérséklete fagypont felett tartható. Emellett a korábbi érés piaci előnyt is jelenthet, ugyanakkor itt is alapos gazdaságossági számítás szükséges. A szőlőnél is igaz, hogy még ha nincs is termés, a növényvédelmi munkákat el kell végezni a jövő évi termés érdekében. A lisztharmat és a peronoszpóra termés hiányában is felszaporodhat, és egy erős fertőzés a következő évi termést is veszélyezteti. Ugyanakkor soha ne permetezzünk indokolatlanul. Száraz időjárás esetén a gombás betegségek terjedésének nem kedveznek a körülmények, az elmúlt időszak csapadékhiánya sem indokolja a védekezések megkezdését. Figyeljük az időjárást és az állományt, és csak szükség esetén avatkozzunk be. Az utóbbi években a rovarok és egyéb kártevők nem okoztak jelentős gazdasági károkat a szőlőkben, ezért az ellenük való védekezés háttérbe szorult. Ugyanakkor a Kárpát-medencében az utóbbi két évben előtérbe került az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma, amelyet az amerikai szőlőkabóca terjeszt.

A védekezés alapja az egészséges szaporítóanyag használata, a fertőzött tőkék eltávolítása, valamint a kabóca elleni célzott növényvédelem. A május–június hónapokban végrehajtott 2–4 kezelés általában elegendő a kártevő visszaszorítására. Mivel térségünkben egyelőre sem a betegség, sem a kabóca jelenléte nem kimutatott, első lépésként ragadós színcsapdák kihelyezését javaslom, és csak indokolt esetben alkalmazzunk erősebb rovarölő szereket.

Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa