Hosszú évek óta rendszeresen nézem az Ősi idegenek című dokumentumfilmsorozatot. Bár legtöbbször oltári nagy sületlenségeket állítanak benne tényként, ennek ellenére szeretem, amikor gondolkodó emberek kilépnek a hivatalos tudomány merev korlátai közül és bátran mernek kérdezni. Gyerekkorom óta foglalkoztat a téma, persze sok egyéb mellett, hogy egyedül vagyunk-e ebben végtelen világmindenségben? Vajon miért olyan különleges a Föld? Miért olyan különleges az ember?
Szinte faltam a közelmúltban elhunyt svájci gondolkodó, Erich von Daniken könyveit. Megnéztem a Csillagok háborúja és a Star Trek sorozatok minden epizódját. Máig foglalkoztat a téma, bár én nem éppen pozitív oldaláról közelítem meg azt. Az emberi történelmet figyelembe véve, ismerve, hogyan bántak a fejlettebb népek a kevésbé fejlettekkel, meggyőződésem, hogy egy ilyen találkozó ránk nézve katasztrofális lenne. Mindenesetre én is megírtam a magam UFO novelláját. Íme!
INTERJÚ EGY MARSLAKÓVAL
Amikor a nagyhatalmú főszerkesztő már a harmadik cikkemet dobta a szemetesbe, tudtam, azonnal lépnem kell, különben derékba törik újságírói karrierem, mielőtt még kiteljesedhetett volna. Máris megfogalmazódott bennem a nagy ötlet. Egy igazi nyerő sztori. Korábban már készítettem riportot a Pokolban és a Mennyország kapujában, de a főnöknek egyik sem tetszett. Szerinte a téma nem volt igazán eredeti, pedig rengeteg munkám feküdt mindkettőben. Könnyen beszélt, hiszen az előbbit hírből sem ismeri, az utóbbit meg inkább belülről. Az ízlésének nem fekszik a pórnép gondja. No meg az is közrejátszott, hogy Angéla, a bögyös kolleganő ezt jobban csinálta, mármint a fekvést. Méghogy a nők el vannak nyomva és kevésbé tudnak érvényesülni a munkahelyükön? Persze! Az én esetemben a kollegina kétségtelenül mellbedobással győzött.
Szóval, elmémet ismét megvilágította az elhatározás lámpása, interjút készítek egy igazi marslakóval. Mert ugye készült már interjú egy vámpírral, meg a halállal is, de egy földönkívülit, egy valódi idegent, tudtommal, még egyik szóforgatónak sem sikerült megszólaltatnia, tollvégre kapnia. Igazi kihívás volt ez, és én szeretem az efféle megmérettetéseket. A szakirodalomból és a filmvászonról értesültem, hogy történtek már mindenféle típusú találkozások, meg rejtélyes elrablások, de eddig még senkinek nem jutott eszébe, hogy meginterjúvoljon egy valódi marslakót. Ha E. T. hazatelefonált, gondoltam én is felhívok néhány hozzáértőt, hogy megtudakoljam, vajon hogyan tudnék találkozni egy igazi földönkívülivel. Ha lehetséges, egy fejessel, úgy értem, humanoiddal. Nincs kedvem csevegni valami gondolkodó masszával, rovarral vagy dühös paradicsommal. Jack Nicholsontól megtudtam, hogy a földönkívülieknél a „békével jöttünk” kifejezés semmi jót nem jelent. Igaz, a Földön is számos jelentése van e szónak.
Az urológusok, akarom mondani az ufológusok több ötletet is feldobtak. Az egyik szerint a legbiztosabb, ha elmegyek az Egyesült Államokban lévő Roswellbe, ott állítólag gyakran fordulnak meg idegen járművek, egy le is zuhant 1947-ben. Ám ez kissé macerás lenne a számomra, no meg a költségek, zöldkártya, egyéb. Szűk a keret a lapnál. Valahogy mégiscsak ki kell gazdálkodni a pénzt, amiből a főnök és a kollegina elutazhatnak a Karib-tengerre.
Egy másik szaktekintély azt tanácsolta, keressek egy csinos gabonakört és várjak türelmesen, egyszer csak megjelenik a fény az éjszakában. Ami be is következett: a gazda jött a fiával. Alig tudtam megmenekülni, azt gondolták, én tettem kárt a vetésükben. Ezt követően egy igazán szakavatott férfiúhoz fordultam. Fox Murder sorozat-ügynök szerint a Déli-sarkon létezik egy titkos katonai bázis, ahol rengeteg földönkívüli van. Biztosan találok ott egy marslakót is. Sosem szerettem a hideget, a télben is talán csak a forralt bort. Így hát ez a lehetőség sem jöhetett számításba. Ott volt még az egykori rock sztár, aki egy ideje gyakran érintkezik földönkívüliekkel, már amikor nem cigánynótákat énekel. Fel is kerestem, de nála sem jártam sikerrel. Megtudtam, hogy nem tud kapcsolatba lépni az idegenekkel, mindig azok jelentkeznek nála, amikor éppen szükséges. Gyorsan távoztam, mielőtt vendéglátóm rám erőszakolt volna néhány lakodalmas cd-t.
Ám ekkor már elterjedt a hír, hogy van egy újságíró, aki egy marslakóval szeretne interjút készíteni. Nagy az univerzum, mégis gyorsan terjed az információ. A sötét zsaruk óta tudom, hogy a pletyka nemcsak a homo sapiensre jellemző, mint ahogy az exhibicionizmus sem. Bár abban már nem vagyok biztos, hogy odakint is ezekkel a szavakkal jellemzik az említett fogalmakat.
Fáradtan tértem meg a belvárosi egyszobás lakásba. A kudarc rányomta bélyegét a kedélyállapotomra. Megittam egy sört és bekapcsoltam a tv-t. A BL forduló eredményeit ismertették. Nem tudom, mikor aludtam el. Arra ébredtem, hogy egy alak áll az ágyam mellett. Megrémültem. Az jutott eszembe, hogy már megint a szomszédban lakó kisebbségi jött át reklamálni, késsel a kezében. Bevillant az agyamba, hogy kínos csönd van, de akkor ki ez a fickó, vagy inkább gyerek? Fényt gyújtottam.
Meghökkenve láttam, hogy egy kistermetű humanoid áll előttem csillogó ruhában. Mert van nekik is öltözetük, nem meztelenül rohangálnak az univerzumban, mint a Star Gate-ben az ászgardiak. Jobb kezét feltartva üdvözölt. Magyarul. Bár éreztem rajta valami archaikus kicsengést, de kétségtelenül az anyanyelvemen beszélt.
- Üdvözlet, Földi. Hallám Marson lakozó egyént keresel az beszélgetésbe való invitálás ürügyén.
- Isten hozta, Idegen. Valóban szerettem volna interjút készíteni egy marslakóval.
Ekkor lehunyta két hatalmas szemét. Koncentrált. Éreztem, mintha az elmém polcain kutatna. Később megtudtam, hogy akkor hangolódott rá a XXI. század magyarjára. Hát biztosan nem volt könnyű dolga kihámozni az évszázadok során rátapadt szennyből. Miután hellyel kínáltam, megkérdeztem:
- Hogyan került a szobámba?
- Az ajtón át – hangzott a logikus válasz.
- Értem. Megkérdezhetném, honnan értesült a terveimről?
- Már a környező rendszerekben is erről beszélnek. Amiről az emberek tudnak, az sosem marad titokban. A ferengik már üzletet is csináltak belőle, fogadásokat lehet kötni az ügy sikerére. Nagyot lehet kaszálni, ha mégis leközlik az interjút. A romulánok és a borg arra fogadtak, hogy a vállalkozás nem fog sikerülni, viszont a mimbárik és a vulkániak derülátók.
Ekkor hasított elmémbe a felismerés, hogy még be sem mutatkoztunk egymásnak. Mintha csak a gondolataimban olvasna, megszólalt.
- Lórsram A Kogyav Negedi. Szülőbolygómat önök Marsként ismerik. Az interjú miatt jöttem. Megspóroltam Önnek néhány fényévet. Remélem nem bánja.
- Természetesen nem. Isten hozta, Lengyel János vagyok, innen a Pannónia utcából, de amúgy Beregszászban születtem, a Vérke partján. Most Ukrajnának hívják, de a magyar világban Kárpátaljaként ismerik.
- Az illetőt nem ismerem. Melyik rendszerből való? Tudom, tudom, Ön erdélyi.
Bosszúsan szisszentem fel, hát még a Marson sem tudják, hogy hol van Kárpátalja? De inkább hallgattam, ezúttal nem volt kedvem elismételni a mondókámat századszor is.
- Milyen jól beszéli a magyart – jegyeztem meg, amit általában nekem szoktak mondogatni Csonkahonban.
Margarinos kenyérrel és dobozos sörrel kínáltam. Volt még otthon grecska is, de a korábbi rossz tapasztalataimra gondolva, inkább nem próbálkoztam vele. Egykori barátnőm még az orvosi látleletben is feltüntette, hogy szülővárosomban járva evett valamit és attól fájdult meg a hasa egy teljes hétre. Most nem kockáztattam meg, hogy egy esetleges gyomorrontás meghiúsítsa a szenzációs interjút és egy bolygóközi konfliktust robbantson ki.
- Sokáig voltam kereskedelmi attasé a Szíriuszon – válaszolta iménti kérdésemre.
- Már értem. Akkor ön fontos személyiség odahaza.
- Csak voltam. Ma már, ahogy a Földön mondják, nyugdíjas vagyok. Időm, mint az univerzum, kedvemre utazgathatok.
- Járt már korábban is a bolygónkon?
- Hát persze, többször is. Egyszer meghibásodott a járművűnk és lezuhantunk egy helyen, amit önök Közel-Keletnek neveznek. Ha jól emlékszem, akkoriban másként hívták.
- Mikor volt ez?
- Azt hiszem, földi időben számítva, úgy kétezer éve. Még kezdő utazó voltam a tudományos flottánál. Alapos fejmosást kaptunk a főnökeinktől, hiszen a földlakók majdnem megláttak minket. A hajónk hajtóműve kigyulladt és hullócsillagként hasítottunk át az égbolton. Azonnal három megszállott eredt a nyomunkba.
- Hogyan menekültek meg?
- Erre járt egy árkádiai űrhajó, észlelte a segélyhívásunkat és felvett. Szerencsére akkorra már a goauldok régen elhagyták a Földet a nagy lázadás miatt.
- Ezek szerint más bolygókon élő lények is látogatják planétánkat?
- Természetesen. Én a földi munkám során legalább egy tucat faj képviselőjével találkoztam.
- Milyen célból látogatnak el hozzánk?
- Ó, az változó. Valaki tudományos célból, sokan űrturizmus keretében jönnek, mások csak egyszerűen tudni akarják, mire készül az emberiség. Vannak köztük olyan lények, akik előszeretettel avatkoznak bele az emberek életébe. Különösen két faj jeleskedik ebben, különböző szándékkal. A Földön csak úgy nevezik őket, a Jó és a Rossz.
- Meg a Csúf. Igaz, hogy az emberiséget a Vadászok tenyésztették ki, hogy élő keltetők legyenek a savvérű hüllők számára?
- Erről nincs információm, az akta több ezer fényévre titkosítva van.
- A marslakók miért utaznak hozzánk?
- Több célból is. Kezdetben katonai felderítést végeztünk, de hamar rájöttünk, hogy az emberiség egyelőre nem jelent veszélyt ránk, sokkal inkább önmagára. Ma már tudjuk, alaposan alábecsültük önöket.
- Ezt hogy érti?
- Fajom képviselői évezredeken át jártak a Földre. Megesett, hogy a látogatás hosszúra nyúlt. Akarva-akaratlanul átvettek bizonyos emberi jellemzőket, szokásokat.
- Tudna mondani egy példát?
- Korábban nem ismertük az irigységet, sem az önzést. A beképzeltségre és a hivalkodásra szavunk sem volt. A nemtörődöm marslakót, a Földről kölcsönzött kifejezéssel, ma is „pohujisztnak” nevezzük.
- Nocsak. Ebből az derül ki, hogy sokat jártak Oroszországban.
- Sajnos igen. Egyik barátom Szibériában vesztette életét, amikor felrobbant a járművük, ez az emberi időszámítás szerint az 1900-as évek elején történt. Az egyik kereskedelmi cégünk télországból importálta a szögesdrótot, a munkatáborokat és a vodkát. Nem is tudom melyik volt rombolóbb hatású.
- Nocsak, ez igen érdekes. Kérem, folytassa!
- Igen, sajnos, bizonyos tekintetben mi sem vagyunk különbek az embereknél. Elsőként mindig a rosszat vesszük át, mint például a klingonoktól azt a borzalmas zenei irányzatot, a varangyoktól meg a sajátos öltözködési stílusukat. Akkor már inkább az önök retro módija!
- Mi késztette arra, hogy megkeressen engem, hiszen az idegenekre főként a rejtőzködés a jellemző? Kíváncsivá tett, mi lehet az oka, hogy felfedte magát előttem.
- Természetesen egy másik, az emberektől átvett tulajdonság: az exhibicionizmus, ahogy Cicero népe ezt emlegette. No meg szeretek beszélgetni, eszmét cserélni. Olyan vagyok, mint önöknél a politika-csinálók, rengeteg eszmét cseréltem már életem során. Hol erre, hol arra.
- Ez ismerős, mármint nálunk is gyakran előfordul. Az viszont eszembe sem jutott, hogy ilyen nagy hatással vagyunk az idegenekre. Én mindig úgy véltem, ez inkább fordítva igaz, önök inspirálják az emberi elmét.
- Valószínűleg a témáról szóló könyvekre és filmekre gondol. Magam is írtam egy ilyen regényt, de nem lett közismert. Annál nagyobb sikert arattam odahaza az emberekről szóló műveimmel. A Mars TV-n már kétszáz éve fut egy sorozat, aminek én írom a forgatókönyvét.
- Ezek szerint egy kollégát tisztelhetek önben?
- Á, nálam ez csak hobbi.
- Akkor térjünk vissza a többi idegenhez! Kik szoktak még megfordulni a Földön?
- Gondolom E. T.-t már ismeri, no meg Morkot az Ork bolygóról, meg Clark Kentet.
- Igen. Ezek a fickók szinte kivétel nélkül az Egyesült Államokban bukkannak fel.
- Én egyszer jártam ott, de beszedtem egy csúnya gyomorrontást egy San Francisco-i gyorsbüfében. Ennyi elég is volt.
- Korábban éppen az Egyesült Államokban kapott szárnyra az a feltételezés, hogy a magyarok földönkívüli eredetűek.
- Erről sem nyilatkozhatok, ez az akta örökre titkosítva van.
- Sok földi regény és film arról szól, hogy a Földet a Marsról fogja érni a támadás.
- Igen, tudok erről, de csak aljas rágalom. A Csillagközi Bíróságon be is pereltük H. G. Wells urat. Jellemző az emberek megbízhatatlanságára, hogy még az ítélethirdetés előtt elhunyt.
- A múlt század hetvenes éveiben elterjedt a hír, hogy egy galaktikus bekötőút megépítése miatt a Földet szanálni fogják.
- Igen, emlékszem, a vogonok és a vorlonok nyerészkedési lobbyja állt a dolog mögött, de az önök nagy szerencséjére az alterraiak, a felemelkedett őseik közbeléptek és leleplezték a csalást.
- Azt hiszem, minden ember nevében szólok, amikor azt mondom: ennek mélységesen örülök. Összességében mi a véleménye az emberiségről?
- Erre a kérdésre inkább nem válaszolnék. Nem szeretném megsérteni sem önt, sem a faját. Úgy vélem, nagy ostobaság volt betenni a lábunkat a Föld légterébe.
- Ha így vélekedik, miért tartja fontosnak, hogy szerepeljen egy földi sajtótermékben.
- Ugyan már, kedves barátom. Gondolkodjon racionálisan! Ki fog hinni önnek? Jobb esetben szenzációhajhásznak tartják majd, rosszabb esetben diliházba zárják. Sokan jártak már így. Az elme kétélű fegyver, sokszor fordul a tulajdonosa ellen. Korábban az idegenekkel találkozó embereket vagy szentnek tartották, vagy megégették. Néhány vicces kedvű földönkívüli igencsak megtréfálta a földlakókat.
- Elgondolkodtató.
- Régebben könnyebb volt a dolgunk. Ha valaki véletlenül meglátott egy marslakót vagy más idegent, az ördögnek vagy valamelyik szolgájának vélte és messze elmenekült. Más esetben angyalnak vagy más teremtménynek, akiktől szintén ajánlatos volt tartózkodni. Ma meg minden zugban lesben állnak, klubokat alapítanak, üzengetnek stb. Ki értheti meg, hogy az ember mit miért tesz? Olyan ez, mint amikor a természetjáró a szafarin azt veszi észre, hogy a hiéna kapja lencsevégre, vagy az oroszlán kamerázza.
- Érdekes hasonlat, szívesen elolvasnám az egyik regényét.
- Lehet róla szó, de még le kell fordítanom magyarra. Majd megkérem az egyik szíriuszi barátomat.
A különleges látogatóm ekkor stílust és témát váltott. Kifejezte reményét, miszerint az általa elmondottak elegendő információt tartalmaznak egy sikeres vezércikkhez. Ezt követően kimentette magát, miszerint mennie kell, mivel hamarosan író-olvasó találkozója lesz a Koruszánon, amit a Jedi-tanács szervezett a számára. Úgy távozott, ahogyan érkezett.
Néhány nap múlva a postás csengetett be hozzám, küldeményt hozott. Furcsa csomagon furcsa feladói címzés. Kozmikus beszélgetőtársam regényének egy példányát rejtette a doboz. A borítón a szíriuszi állami fordítóiroda hivatalos pecsétje állt. Fölötte pedig egy ismerős motívumot fedeztem fel, pántos korona alatt hármas halom, kettős kereszt, vörös és ezüstszínű sávozott mezők.
Lengyel János
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
A Hormuzi-szoros blokádja miatt az Európai Uniónak élelmiszerhiánnyal és jegyrendszer bevezetésével kell szembenéznie.
Csapást mértek az ukrán erők az orosz fekete-tengeri flotta Sztrileckij nevű hadihajóforgalom-irányító pontjára.
Felfegyverkezésével Oroszország a NATO-val való katonai konfrontációra készül − jelentette ki a német védelmi miniszter.
A harci járművek vásárlása egy egymilliárd eurós katonai segélyterv részeként valósul meg.
Csapon végső búcsút vettek a háborúban elesett Szerhij Pireutól.
Törökországban, az Ararát-hegy lábánál egy különös kőzetképződmény lapul a hegyoldalban, amely pontosan akkora, mint a Bibliában leírt Noé bárkája.
Új korszak a határátlépésben: az eCserha rendszer júniustól a személyautók számára is elérhető lesz.
A 380 évvel ezelőtt létrejött ungvári unió egyházi, szellemi és kulturális örökségéről tartottak konferenciát Beregszászon.
A megkezdett növényvédelmi munkákat folytatni kell, különös figyelemmel a gombás betegségekre és a kártevők elleni védekezésre, még termés hiányában is!
A csapásoknak halálos áldozataik is vannak, lakóházak rongálódtak meg, ipari, vasúti és kikötői infrastrukturális létesítményekben keletkeztek károk.
