visszaemlékezés

Megszépítő múlt.

A következő héten már április havába lépünk. Ennek rögtön a legelején egy jeles napot találunk, amelyet a népnyelv bolondok napjaként tart számon. Mi egy kicsit más megközelítésben ezzel az írással emlékezünk meg e jeles napról.

Az egész egy vidám sétarepüléssel indult. Ezen a verőfényes tavaszi vasárnapon a bentlakásos iskola tanulói párban állva feszülten várták, hogy nevelőjük végre ellépjen a jegypénztár ablakától, pár szót váltson a közelben álló pilótával, majd a jegyeket lobogtatva kezével intsen a kis csapatnak: beszállhatunk a gépbe.

A múlt században, a hatvanas évek közepén járunk, s a helyszín a beregszászi strand. Ott, ahol az erre közlekedő vonatok átrobognak a Vérke-hídon, s a vasúti pálya keresztezi az Arany János utcát, valamint a szovjet érában Matroszovról elnevezett utca találkozik a Bercsényi utcával, nos, ebben a háromszögben alakították ki a városi strandot.

Nem oly nagy gond, nyugtathatnánk azokat, akik amiatt aggódnak, hogy a Beregszászt félkörben védő, egykor csodálatosan rendben tartott, szakszerűen gondozott szőlőtáblák neve hamarosan a feledés homályába vész.

A Kárpátinfóban Kovács Elemérnek a beregszászi korzó jelenségéről írott cikksorozata sokakban felelevenítette ifjúkora emlékeit. Így született az alábbi írás is, melyet kedves Nagyszőlősről elszármazott budapesti olvasónk juttatott el szerkesztőségünkbe.

Böngészve a Kárpátinfo oldalait, felfigyeltem egy nagyon érdekes sorozatra, melyben a szerző – Kovács Elemér – a beregszászi legendás korzó múltjából villant fel életképeket.

A beregszászi és a környező települések ifjúsága a múlt század hatvanas éveinek közepétől kezdődően délutánonként hatalmas tömegben verődött össze a Vérke-parti város sétálóutcáján, s a vállukon hordott rádiómagnókat, rádiókat bömböltetve órákon át sétált fel s alá.

Személyes érintettség okán is érdeklődéssel olvastam Kovács Elemér kollégám feljegyzéseit a beregszászi korzóról, korzózásról, amely a múlt század hetvenes-nyolcvanas éviben teljesedett ki és élte virágkorát.

Cikksorozatunk korábbi részeiben arról a sajátos jelenségről írtunk, hogy a beregszászi és a környező települések ifjúsága a múlt század hatvanas éveinek közepétől kezdődően délutánonként hatalmas tömegben verődött össze a Vérke-parti város sétálóutcáján, s a vállukon hordott rádiómagnókat, rádiókat bömböltetve órákon át sétált fel s alá.

A múlt század hatvanas éveinek közepétől kezdődően a beregszászi és a környező falvakból ide ránduló fiatalság délutánonként birtokba vette a korzót, és egymással szemben öt-hatfős csoportokban hömpölygött végig rajta.

Egy lokálpatrióta feljegyzései - A beregszászi korzó. Lázadó ifjúság