Pár kilométerre Beregszásztól ott húzódott a vasfüggöny, s nagyon szerencsésnek mondhatta magát az a fiatal, akinek a hatóságok kegyesen megengedték, hogy meglátogassa a szomszédos, amúgy „baráti országban” élő rokonait.

Böngészve a Kárpátinfo oldalait, felfigyeltem egy nagyon érdekes sorozatra, melyben a szerző – Kovács Elemér – a beregszászi legendás korzó múltjából villant fel életképeket.

A beregszászi és a környező települések ifjúsága a múlt század hatvanas éveinek közepétől kezdődően délutánonként hatalmas tömegben verődött össze a Vérke-parti város sétálóutcáján, s a vállukon hordott rádiómagnókat, rádiókat bömböltetve órákon át sétált fel s alá.

Cikksorozatunk korábbi részeiben arról a sajátos jelenségről írtunk, hogy a beregszászi és a környező települések ifjúsága a múlt század hatvanas éveinek közepétől kezdődően délutánonként hatalmas tömegben verődött össze a Vérke-parti város sétálóutcáján, s a vállukon hordott rádiómagnókat, rádiókat bömböltetve órákon át sétált fel s alá.

Személyes érintettség okán is érdeklődéssel olvastam Kovács Elemér kollégám feljegyzéseit a beregszászi korzóról, korzózásról, amely a múlt század hetvenes-nyolcvanas éviben teljesedett ki és élte virágkorát.

Egy lokálpatrióta feljegyzései - A beregszászi korzó. Lázadó ifjúság

A múlt század hatvanas éveinek közepétől kezdődően a beregszászi és a környező falvakból ide ránduló fiatalság délutánonként birtokba vette a korzót, és egymással szemben öt-hatfős csoportokban hömpölygött végig rajta.