Az egész egy vidám sétarepüléssel indult. Ezen a verőfényes tavaszi vasárnapon a bentlakásos iskola tanulói párban állva feszülten várták, hogy nevelőjük végre ellépjen a jegypénztár ablakától, pár szót váltson a közelben álló pilótával, majd a jegyeket lobogtatva kezével intsen a kis csapatnak: beszállhatunk a gépbe.

A múlt században, a hatvanas évek közepén járunk, s a helyszín a beregszászi strand. Ott, ahol az erre közlekedő vonatok átrobognak a Vérke-hídon, s a vasúti pálya keresztezi az Arany János utcát, valamint a szovjet érában Matroszovról elnevezett utca találkozik a Bercsényi utcával, nos, ebben a háromszögben alakították ki a városi strandot.

Pár kilométerre Beregszásztól ott húzódott a vasfüggöny, s nagyon szerencsésnek mondhatta magát az a fiatal, akinek a hatóságok kegyesen megengedték, hogy meglátogassa a szomszédos, amúgy „baráti országban” élő rokonait.

A beregszászi és a környező települések ifjúsága a múlt század hatvanas éveinek közepétől kezdődően délutánonként hatalmas tömegben verődött össze a Vérke-parti város sétálóutcáján, s a vállukon hordott rádiómagnókat, rádiókat bömböltetve órákon át sétált fel s alá.

Cikksorozatunk korábbi részeiben arról a sajátos jelenségről írtunk, hogy a beregszászi és a környező települések ifjúsága a múlt század hatvanas éveinek közepétől kezdődően délutánonként hatalmas tömegben verődött össze a Vérke-parti város sétálóutcáján, s a vállukon hordott rádiómagnókat, rádiókat bömböltetve órákon át sétált fel s alá.

Személyes érintettség okán is érdeklődéssel olvastam Kovács Elemér kollégám feljegyzéseit a beregszászi korzóról, korzózásról, amely a múlt század hetvenes-nyolcvanas éviben teljesedett ki és élte virágkorát.

Egy lokálpatrióta feljegyzései - A beregszászi korzó. Lázadó ifjúság

A múlt század hatvanas éveinek közepétől kezdődően a beregszászi és a környező falvakból ide ránduló fiatalság délutánonként birtokba vette a korzót, és egymással szemben öt-hatfős csoportokban hömpölygött végig rajta.