TeSó blog

Mi a helye a református keresztyén ember életében, szolgálatában a nemzetnek, a nemzet iránti szeretetnek?

Életünk során folyamatos történések sorozatát éljük meg.

Újat kezdeni nehéz. Új utakat kitaposni, új kereteket felépíteni és azokat tartalommal megtölteni nem könnyű.

„Annak okáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, tegyünk le minden terhet és a megkörnyékező bűnt, és kitartással fussuk meg az előttünk levő versenyt.” (Zsid 12,1)

Ma – vagy éppen néhány nappal ezelőtt – sokan vallották meg a hitüket, és tettek fogadalmat, hogy Jézus Krisztus követői, református anyaszentegyházunk hűséges, szolgáló, áldozatra kész tagjai lesznek.

„Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni” (1Kir 19,10b).

„Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal 1,10)

„Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.” (Lk 6,25)

Kevés erősebb kép van a világon, mint egy anya szeretete.

„Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben” (Mt 5,12),

Minden ember vágyik az elismerésre, akár családtól, barátoktól, szerelmétől, akár magától Istentől.

Az ember természetes vágya a biztonság.

Ebben a hónapban a TeSó blogon sorra vesszük és kicsit boncolgatjuk Jézus boldogmondásait (Mt 5, 3-12).

„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” (Mt 5,4)

A húsvéti ember a feltámadott Jézus követője, öröme van minden körülmény között.

Nagypénteken az Isten nagyon nagy dolgot vitt véghez ebben a világban.

A harag akkor a legveszélyesebb, ha bennünk marad.

Jézus ma azt mondja, hogy ti őt nem ismeritek, az Atyát, aki őt elküldte.

Így januárban, meg az azt megelőző időszakban az ember orrvérzésig hall arról, hogy mennyi lehetőséget tartogathat számára az új év.

A január eleje valamiért a nagy újrakezdés időpontjává vált sokak számára.

Az újévi fogadalomtétel nem keresztyén találmány, sőt, a Biblia óva int az elhamarkodott és nem komolyan vett ígéretektől.

„Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm 8,31).

Karácsonykor millióan próbáljuk megfogalmazni, mi is ennek az ünnepnek a lényege.

A világ Megváltója olyan helyre érkezett, ahová bárki beléphetett.

„Térdre borulva imádták Őt.” (Mt 2,11)

Azt szokták mondani, hogy a megosztott öröm dupla öröm, és mennyire igaz ez erre az isteni örömre, amely akkor növekszik és lesz teljes, ha egyre több emberhez eljut.

„Dicsőség Istennek a magasságban, békesség a földön, jóakarat az emberek között!” (Lk 2,14)

Csendben maradni és elcsendesedni nem könnyű a ma emberének.

Az üresség emberi oldalról nézve nem egy pozitív dolog.

A türelem nem lemondás, beletörődés, hanem bizakodás, valami csodásnak a reményteljes várása.