Elkezdődött a tavaszi forduló - Mely növényeket favorizáljuk?

2026. 03. 13. – 09:59 / Gazdaság

Ismét nemszeretem időket kell átélniük vidékünk szántóföldi növénytermesztőinek. Pedig úgy tűnt, hogy tavaly véget ért egy olyan éveken át tartó periódus, amikor is jóformán csak veszteséget termelt az ágazat. Az elmúlt évben ugyanis szépen fizettek az őszi kalászosok, s a gazdák emellett kedvező áron tudták értékesíteni a napraforgót, és részben a szóját meg a kukoricát is. Most viszont jönnek az újabb kihívások: az iráni válsággal kapcsolatos üzemanyagár-emelkedés, nyomában pedig a dráguló műtrágya és növényvédőszerek. Nem túl biztató az sem, hogy jelenleg a gabonafélék iránt a világpiacon csökken az érdeklődés. Ebben a bonyolult helyzetben kell földműveseinknek döntést hozniuk, mi kerüljön hamarosan a földbe.

Hirdetés

A válasz részben már ősszel megszületett, hisz éppen a 2025-ös esztendő pozitív tapasztalataiból kiindulva számos mezőgazdász növelte az ősziek vetésterületét. Az állomány mindenütt jól néz ki, hisz ideálisan alakultak az áttelelés körülményei. Immáron a fejtrágyázás vált aktuálissá. Csakhogy félő, hogy ismét a maradékelv érvényesül majd.

- A február végén kitört közel-keleti fegyveres konfliktus következtében mostanra bő 15 százalékkal nőtt az üzemanyag, a műtrágya és a növényvédőszerek ára – mutatott rá Hidi András nagydobronyi termelő. – Mindez még csak a kezdet, állítják egyesek, így aztán a jövő teljesen bizonytalanná válik. Az ősz, a betakarítás ideje még messze van, így aztán ki hajlandó rengeteg pénzt befektetni a bizonytalanba?! Tartok tőle, hogy egyesek már a most aktuális tápanyag-utánpótláson is megpróbálnak spórolni, majd a növényvédelmi beavatkozásokon. Ez pedig sohasem vezet jóra.

- Bár látszólag a leszállítás költségein kívül semmi más nem indokolja a szaporítóanyag drágulását, ezek azért már most is tíz százalékkal többe kerülnek, mint december végén – folytatja a témát Huszár Tibor beregardói farmer. – S valóban félő, hogy a negatív folyamatnak még csak az elején tartunk. Jómagam a napraforgóban bízok leginkább, akárcsak a velem kapcsolatban álló gazdák többsége. De az utóbbi években azt is megtanultam, hogy nem szabad mindent egy lapra feltenni, tehát egyszerre több napraforgó fajtával is próbálkozom. Nyilvánvaló, hogy a biztonságosabban termelhető fajták szaporítóanyaga többe kerül. Jelenleg ezt a pénzt próbáljuk előteremteni.

- Idén tehát a napraforgó lenne a nyerő?

Hirdetés

- Én óvatosabban úgy fogalmaznék, hogy a napraforgó a leginkább esélyes kultúra arra, hogy biztos bevételt adjon. Még akkor is, ha termesztése a szokottnál nagyobb felkészültséget igényel, hisz például csak a táblák gyomirtószerezése három menetben történik. És az sem mindegy, hogy milyen magágyat sikerült elkészíteni számára.

- Egyesek emellett a szójára esküsznek.

- Lehet, hogy nekik van igazuk. Mindenestre kisebb ráfordítással megtermelhető kultúráról van szó, amelyiket szépen be tudjuk illeszteni a vetésforgóba. Talajjavító hatása kiváló, egy normális évben hozama is megfelelő, ám a betakarítása problémás, mivel az érése gyakran elhúzódik. Tavaly még október közepén sem állt minden tábla készen az aratásra. Egyébként a fehérjében szintén gazdag borsót sorstársaim közül már többen elvetették, akárcsak a zabot, a másik fontos tavaszi kultúrát. Számításba jöhetne ezen kívül a nálunk grecska néven emlegetett hajdina is, ám a korábbi években úgy tapasztaltam, hogy néhány hektáron való termesztése nem gazdaságos. A tavaszi árpával, búzával, illetve tritikáléval kapcsolatos benyomásaink pedig igencsak felemásak: legtöbbször közel sem hozzák azt az eredményt, amit joggal elvárnánk tőlük. A nagy kérdés mostanság mégiscsak az, hogy környékünkön mennyi szántóföld marad parlagon. A tavalyi esztendő pozitív lecsengése mindenképpen azt vetíti előre, hogy szerencsére kevés műveletlen föld lesz a környékünkön.

- Az idei tavasz egyik nagy kihívása: miként készíthetők el megfelelően vetés alá azok a táblák, melyekről csak nemrég sikerült levágni a kukoricát.

Hirdetés

- Tegyük hozzá gyorsan, hogy sok ilyen parcella találhat Beregvidéken – kezdi a választ Molnár Ildikó, a Pro Agricultura Carpatika falugazdásza. – Ahhoz, hogy meghozzuk a megfelelő döntést, nagyon előrelátóan kell gondolkodnunk. Ezeknek a tábláknak a jelentős része ugyanis annyira átázott, hogy jelenleg még alkalmatlanok a művelésre. Ám pár nap múlva, amint megszikkad a termőréteg, és ekével a gépkezelők felforgatják a hantokat, a föld nagyon gyorsan kiszárad. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni, mivel az éltető csapadék megtartása alapvető szempont. Tehát a szántást mihamarabb kövesse a tárcsázás, és később a vetéssel egy menetben iktassuk be a föld felső részének hengerrel történő tömörítését. Mindehhez némi plusz üzemanyag szükséges, de higgyük el, megéri. Mint ahogy mindenképpen ragaszkodjunk a biztos helyről beszerezhető, jó minőségű szaporítóanyaghoz, hisz ezzel rengeteg bosszúságnak és csalódásnak elejét tudjuk venni. Jómagam is a napraforgó további felfutásában reménykedem. Mindamellett azt is el kell ismerni, hogy a szója jogosan követeli a helyét a vetésforgóban, s amennyi nálunk megterem, az talán helyben is értékesíthető. Előreláthatóan hatalmas visszahúzó tényezőként rányomja a bélyegét az idei esztendőre az élőmunka egyre nagyobb hiánya. Mert lássuk be, hogy sem a hatvan fölötti nyugdíjasok, sem a nők számára nem vonzó perspektíva az, hogy a traktorok nyergében zötykölődjenek naphosszat. Mindenki érzi és óhajtja, hogy békére lenne mihamarabb szükség.