Csiperkék

A csiperkék kertekben, mezőkön, erdőszéleken és erdőkben egyaránt teremnek. A kertek talajában igen hasznosak, mert az elhalt növények, növényi és állati maradványok tökéletes elbomlását segítik.

Ahol a csiperkék nőnek, bujábban nő a fű. A több faj közül kertekben, udvarokon, utcákon, házak körül teremnek a kerti csiperkék. A húsuk fehér, vagy halványrózsaszínű és jellegzetes csiperkeillatú. Erdőszéleken, bokros helyeken teremnek az erdőszéli fajok. Ezek kissé sárguló húsúak és ánizsillatúak. Az erdők közelségében a barna, vörösödő húsú fajokat, az erdei csiperkéket találjuk. Minden fajra jellemző, hogy a fiatal gombákon, amikor még a kalap nem terült szét, a spóratartó lemezeket vékony hártya takarja. A kalap szétterülése után ez a hártya elszakad és a gomba tönkjén gallér alakjában marad meg. A szabaddá vált lemezek színe kezdetben rózsaszín, vagy szürkésrózsás, majd csokoládébarnára, végül feketére változik. E két jellemzőnek a figyelembevételével jól elkülöníthetők más, főleg mérgező gombafajoktól. A barna lemezű, de nem galléros, vagy galléros, de nem rózsaszínű, illetve barna lemezű gombák nem csiperkék. Erdőszéleken, vagy erdőhöz közeli helyeken a fiatal példányokat – figyelmetlenségből – össze lehet téveszteni a gyilkos galócával. (A gyilkos galóca a fák gyökerével él együtt.) A gyilkos galóca megkülönböztető jegyei, hogy a tönk alsó részén hártyából visszamaradó bocskor van és lemezei sohasem rózsaszínűek, hanem fehérek. A csiperkék legtöbb faja ehető, jó ízű, kivéve azokat, amelyek sérülésnél hirtelen megsárgulnak. Ezt úgy ellenőrizhetjük, hogy a tönk alját megkapargatjuk és ha a kaparás helyén krómsárgára változik, a szaga pedig tintára, vagy karbolra emlékeztető, akkor nem ehető. Ezek a fajok – a sárguló csiperkék – gyomorrontást okoznak. A színt nem változtató, illetve vörösödő húsú, valamint a kissé sárgás, de ánizsszagú csiperkék ehetők. Ezeknek a fajoknak minden része – kalap, lemezek, tönk – felhasználható. A termesztett gombák között a kétspórás csiperke vezeti a listát.

A letermett gombakomposzt a kertekben kitűnő szerves trágyát ad. Gombatrágya vásárlásakor néhány ép zsák takaróföldjét nyomkodjuk simára, vigyük árnyas helyre és öntözzük meg úgy, hogy csak a takaróföld nedvesedjen át. Esőben a zsákokat fóliával takarjuk le, hogy a komposztban ne gyűljön össze a víz, mert rothadást idéz elő. A rothadó komposztban pedig elhal a gombafonálzat. Az állandó nyirkosan tartott takaróföldről néhány nap, vagy hét múlva, zsákonként még egy-két kilogramm – esetleg még több – gombát is leszedhetünk. Néhány zsák termésével a család egész évi gombaszükségletét fedezhetjük, különösen akkor, ha tartósítjuk is a leszedett, fölösleges gombát.

A zsákokban lévő gomba­fonálzat – tenyészőtest – 6-8 0C fölött már növekszik, egészen 33-35 0C-ig. Ez alatt, illetve fölött a növekedés megáll. 40-45 0C fölött és –20 0C alatt a tenyészőtest elpusztul. Termőtesteket 6-7 0C és 24-33 0C között hoz.

Bodnár István
kertészmérnök, Nagybakta