Beszélgetés Katzler Hilda költővel - Lezárás vagy kinyitás

Kárpátinfo.net

2026. 02. 12. – 08:50 / Kultúra

Katzler Hilda költő, újságíró, tanár, színjátszó rendező. Eddig két kötete jelent meg. Olyan irodalmi lapokban publikált, mint a Partium, a Búvópatak, az Agria vagy éppen a Magyar Múzsa, ahol szerkesztőségi tagként dolgozik a lap 2017-es újraindulása óta. Nyolc évig, két elnökségi cikluson át volt irodavezető a Magyar Újságírók Közösségénél. Nyolc évig elkötelezetten végezte a munkáját, mígnem tavaly, az új elnökség alatt leköszönt a tisztségről, aminek főként egészségi okai vannak. Aki viszont ismeri Katzler Hildát, az joggal teheti fel velem együtt a kérdést: ez valaminek a lezártát, vagy éppen kinyitását jelenti?

- A tervekhez egészség is kell, és elnézést, hogy szóba hozom, hogy érzed magad mostanában?

- Köszönöm kérdésedet, sajnos az egészségi állapotomban nem történt változás. Lassan három éve, hogy csípőműtétre várok. Nehezen szántam rá magamat, hogy újra végig menjek ezen a tortúrán, hiszen 2014-ben az egyik csípőmet már megműtötték. Tudom, mivel jár ez. A halogatásnak meglett a negatív eredménye, 2023-ra már csak mankóval tudtam járni. 2024 júliusában lett volna a műtét, de kiderült, hogy magas a vérnyomásom, ezért a sebész nem vállalta. Most várom az új időpontot.

- Te hogyan dolgozod fel magadban a betegséget és egyáltalán a problémákat, a hátráltató tényezőket, hogyan próbálsz továbblépni?

- Mondhatni, nagyon nehezen, egyre nagyobb a fájdalom. Az állapotom nemcsak fájdalmas, de költséges is, hiszen, ha kimozdulok otthonról, azt csak taxival tudom megtenni. Korábban sokat utaztam, magánúton is, 2018 óta pedig a párommal, Lengyel János íróval, „A Magyar Múzsával a nagyvilágban!” című program keretében járjuk a világot. Eddig tizenöt országban több mint száz rendezvényt szerveztünk. Kezdetben csak Magyarországon terjesztettük a lapunkat, aztán jöttek az elcsatolt részek, majd Európa számos országa, ahol magyarok élnek. János Beregszászon született, nem véletlen, hogy a gúnyhatárokon túl először Kárpátalján volt Múzsa bemutató.

- A program keretében hozzánk is eljöttetek, Nyíregyházára.

- Igen, kétszer is voltunk a kelet-magyarországi nagyvárosban, ahol Dalmay Árpád, szintén kárpátaljai újságíró szervezte a rendezvényeket. A könyvtár azóta is előfizetőnk.

- Kanyarodjunk kicsit vissza, hogyan kerültél a Magyar Újságírók Közösségébe (MÚK), úgy tagnak, mint a titkárságra?

- Először is, nem titkárként tevékenykedtem, a hivatalos titulusom irodavezető volt, mellette pedig a folyóirat korrektúráját végzem. Ma is. János 2002-ben lépett be a MÚK-ba, amit akkor még Kósa Csaba vezetett. Sajnos Csaba 2016-ban váratlanul elhunyt. Ekkor szinte újra kellett indítani a szervezetet. Többek között az addigi irodavezető is leköszönt. Az új vezetés tagjaival már korábban is volt kapcsolatom, főként szépirodalmi téren, felajánlották nekem az állást. Nem fogadtam el egyből, hiszen már tanárként sem szerettem a bürokratikus teendőket, de aztán engedtem a meggyőzésnek.

- Mit jelentett számodra a kapott feladat, egy országos hatáskörű egyesület irodavezetőjének lenni?

- Hatalmas változást hozott az életemben, egy új világ nyílt ki előttem. Rengeteg új arcot ismertem meg, újságírókat, szépírókat, fotósokat, képzőművészeket, színészeket stb. Ugyanis az idők során a MÚK több lett mint egy újságírószervezet, egy gondolkodó, értelmiségi és egyben művészeti közösséggé vált. Szerettem csinálni, szeretem a kulturális nyüzsgést. Olyan neves művészekkel ismerkedhettem meg, mint Döbrentei Kornél, Bertha Zoltán, Kondor Katalin, Dévai Nagy Kamilla, Mohai Gábor, Takaró Mihály, Benke László, Kaiser László, Mártonfi Benke Márta, Kron Zsuzsa és sokan mások.

- Ki lett az utódod, az új irodavezető?

- Szabó Szilviának hívják, korábban a dr. Kásler Miklós vezette Magyarságkutató Intézetben dolgozott. Olykor még besegítek a munkájába. Megesik, hogy a tagok még engem keresnek meg az ügyeikkel, kell még némi idő az átállásra. Már a tavaly márciusi rendezvényünkön is ott volt, de az igazi bemutatkozása június 21-én volt a Magyar Múzsa Baráti Társaság rendezvényén, ahol engem búcsúztattak a Múzsa szerzői és olvasói. Az eseményen dr. Szilvay Balázs, a MÚK új elnöke is megjelent.

- Megkérdezhetem, hogyan adtad át a posztot, milyen tanácsokkal?

- Fontos az udvariasság és a segítőkészség, a tagoknak érezniük kell a törődést. Nagyon fontos a türelem. Sok idős tagunk van, akiket nehéz elérni. Sokszor fordult elő, hogy a tagsági díjat befizető tagunk közben elmesélte nekem az életét, gondját és bánatát. Gyógypedagógusi végzettségem is van, a nyolc év alatt a legnehezebb helyzeteket is tudtam kezelni.

- Tulajdonképpen mi volt a feladatod a MÚK irodavezetőjeként?

- Összetett feladatom volt. Először is dr. Lovas Dániel elnök úr és az elnökség munkájának segítése. A tagsággal való kapcsolattartás. A tagdíjak beszedése, új tagok adminisztrációjának elvégzése. Rendezvények szervezése, ezek kellékeinek beszerzése. Hivatalos levelezés. Kapcsolattartás más szervezetekkel. Volt, hogy nekem kellett megszerelnem a nyomtatót, no meg a takarítás is rám várt. Lengyel János négy évig volt a MÚK elnökségi tagja, sok dologban tudott nekem segíteni. A helyzetet bonyolította, hogy 2020-tól egy másik szövetség is működött a székhelyünkön, ez sokszor okozott zavart, a tagok összekeverték a szervezeteket stb. Ez az együttélés nem sok jót hozott a közösség számára.

- El ne feledjük, te az újságírás mellett az irodalomban is jelen vagy. Itt milyen terveid vannak?

- Tulajdonképpen a MÚK-ba való belépésem után aktivizáltam magam igazán az újságírás terén. A szépirodalom korábban jött. Főként verseket írtam és írok. Két kötetem jelent meg, egy időben rendszeresen publikáltam papíralapú és elektronikus lapokban. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy tagjai közé fogadott a Magyar Pen Club.

Az irodavezetői feladatok, a betegség, no meg a Múzsa menedzselése sok időmet és energiámat lefoglalta. Tulajdonképpen két évig nem írtam egy verset sem. Úgy éreztem, hogy elhagyott az ihlet. De János mellett nem lehet pihenni, állandóan arra biztatott és biztat, hogy írjak, alkossak. Egy szomorú apropó kapcsán született meg az első vers, amit egykori anyósom – aki neves fagott művész volt – emlékére írtam.

Meg kell még említenem, hogy Jánossal közösen vállalunk könyvszerkesztést is. Stók Lajos kárpátaljai vadász-író és Magyary Hunor több kötetét is mi gondoztuk, jelenleg pedig dr. Husznai Katalin neves kárpátaljai orvos visszaemlékezésének nyomdába rendezésén dolgozunk. A nyolc év alatt nagyon a szívemhez nőtt a Magyar Múzsa. Az újraindulástól ott vagyok, szeretem csinálni. Talán nem túlzás, hogy egyre jobb lesz, mert jó csapat alkotja. Az utóbbi időben pedig egy komoly tisztulási folyamaton ment át, új főszerkesztője van. Remélem, hogy az új elnökség is fontosnak, magáénak érzi a lapot, ami a közösség központja, és 2026-ban is folytatjuk a munkát, ha kevesebb példányszámban is.

- Milyen más terveid vannak még?

- Néhány évvel ezelőtt, János révén, megismerkedtem Ivaskovics Józseffel, az idén 30 éves Credo Verséneklő Együttes vezetőjével. A második kötetemből ajándékoztam neki egy példányt. A verseim annyira megtetszettek neki, hogy egyet-kettőt meg is zenésített. Tavaly pedig azzal lepett meg, hogy még több versemhez írt zenét és felvetette egy rockopera, de legalábbis egy zenés színdarab megvalósításának ötletét. Most ezen is dolgozunk, a prózai szöveg megírásával természetesen Jánost bíztam meg.