A kutyák agresszivitását a gazdájuk viselkedése is befolyásolhatja

Bár egyes kutyafajták a hírnevük alapján sajnálatos módon agresszívabbak, mint mások, az állatorvosok és más állatszakértők már régóta kételkednek ezzel kapcsolatban. Egy újonnan megjelent tanulmány ráadásul új megfigyelésekkel egészítette ki ezt a hipotézist.

A játéknak és a sétának fontos szerep jut

Egy 665 brazil házikutya (Canis familiaris) körében végzett új tanulmány arra is rámutat, hogy a fajtán kívül más tényezők is erősebben befolyásolják ezt a "problémás" viselkedést - írja az origo.hu.

Az eredmények rávilágítanak valamire, amit már jó ideje tanulmányozunk: a viselkedés az állat és a környezet közötti kölcsönhatásból alakul ki

– magyarázta Briseida de Resende, a São Paulo-i Egyetem etológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak – A környezet és a tulajdonos-állat kapcsolat, valamint a morfológia mind olyan tényezők, amelyek befolyásolhatják, hogy a háziállatok hogyan lépnek kapcsolatba velünk, illetve hogy mi hogyan kommunikálunk velük.

Korábbi kutatások a kutya agresszióját úgy határozzák meg, „mint a kutya hajlamát a fenyegető viselkedésre, felborzolt szőrrel és farokkal, fedetlen fogakkal, felfokozott testtartással és morgással, ami agresszív viselkedéssel, támadással vagy harapással járhat". Flavio Ayrosa, a São Paulói Egyetem etológusa és munkatársai a kutyatulajdonosoknak szóló kérdőívek sorozatának segítségével azonban számos összefüggést találtak.

A jó hír az, hogy azok a kutyák, amelyeknek a gazdája játszik velük és rendszeresen sétálni viszi őket, nagyobb valószínűséggel voltak kevésbé agresszívek a gazdákkal és az idegenekkel szemben. A edzettség szintje is erős indikátornak bizonyult.

Az idegenekkel szembeni agresszió hiánya azonban 73 százalékkal valószínűbb volt, ha a kutya gazdája nőnemű volt. Úgy tűnik, hogy a kutya neme is szerepet játszik: a szuka kutyák esetében 40 százalékkal kisebb valószínűséggel fordult elő agresszió a gazdákkal szemben, mint a kanoknál.

A kommunikáció természetes formája lehet

Egyes fizikai tulajdonságok is összefüggéseket mutattak, ami az Applied Animal Behavior Science tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint megmagyarázhatja, hogy miért mutogatnak ujjal sokan bizonyos fajtákra. 

Az egészségtelenül rövid orral rendelkező kutyák, az úgynevezett brachycephalic fajták ugyanis 79 százalékkal nagyobb valószínűséggel mutattak agressziót a gazdáikkal szemben.

Mi több, a magasság és a súly csökkenésével a nemkívánatos viselkedések, köztük a nem szociális félelem, a figyelemfelkeltő viselkedés és a hiperaktivitás is nőtt, ahogy azt korábbi tanulmányok is kimutatták már. De ezeknek a különböző tényezőknek a kombinációja volt a legjobb előrejelző, nem pedig csak egy-egy testjellemző vagy környezeti tényező önmagában.

Összefüggéseket találtunk, de nem lehet megmondani, hogy melyik áll az első helyen

– mondta Flavio Ayrosa. – A kutyasétáltatás tényező esetében például előfordulhat, hogy az emberek azért sétáltatták kevesebbet a kutyájukat, mert az állat agresszív volt, vagy hogy a kutya pont azért vált agresszívvá, mert a gazdája nem vitte ki elég sokszor.

Hozzátette: ettől függetlenül fontos megjegyezni, hogy az agresszió minden állat számára a kommunikáció természetes formája, és mint minden viselkedés, ez is összetett.

A szakemberek szerint ahelyett, hogy az agressziót egyetlen, a fajra vagy bizonyos fajtákra jellemző tényezőhöz határoznánk meg, 

az eredményeik megerősítik, hogy az egyéni viselkedés a kutyák egyedi genetikájával, fiziológiájával, élettapasztalataival és környezeti kontextusával kombinálva hogyan hat egymásra a fejlődés során a megfigyelt kifejezési mintázatok kialakulásában.