Nincs több titok: kiderült, mit rejt a Hold legfélelmetesebb helye

Egy új kutatás szerint a Hold déli pólusának legősibb és legsötétebb kráterei tartalmazhatják a legtöbb vízjeget. Ez kulcsfontosságú lehet a jövő űrutazásai szempontjából, a Hold akár „üzemanyag-állomássá”is válhat a mélyűri küldetésekhez.

A Hold felszíne első pillantásra teljesen száraz és élettelen, mégis egyre több bizonyíték utal arra, hogy ez valójában nem így van. A tudósok régóta gyanítják, hogy a Hold déli pólusán, az örök sötétségbe burkolózó kráterekben jég rejtőzhet. Ezeken a helyeken a Nap soha nem süt közvetlenül, így a hőmérséklet extrém alacsony marad, ami ideális környezetet teremt a vízjég felhalmozódásának - írja az origo.hu.

Tényleg a legrégebbi kráterek rejtik a legtöbb jeget?

Az új kutatás szerint igen. A szakemberek a felszíni hőmérsékleti adatokat és számítógépes modelleket kombinálva azt vizsgálták, mely kráterek maradtak a leghosszabb ideig árnyékban. Kiderült, hogy éppen azok a kráterek radaradatai jelzik, hogy vízjeget tartalmazhatnak, amelyek már több mint 3 milliárd éve sötétségbe burkolóznak. Jó példa erre a Haworth-kráter, amely az egyik legerősebb jelet mutatja a jég jelenlétére. A kutatók szerint ez arra utal, hogy a Hold nem egyszerre „kapta” a vizet, hanem folyamatosan gyűjtötte össze az évmilliárdok során.

Ugyanazok a kráterek voltak mindig örök sötétségben?

Meglepő módon nem teljesen. A kutatás egyik fontos felismerése, hogy a Hold tengelyferdesége idővel változott A Föld és Nap helyzetéhez képest, így a napsütés szöge is módosult. Ez azt jelenti, hogy egyes kráterek, amelyek ma árnyékban vannak, régen napfényt kaptak – és fordítva. Amikor a jég napfényre kerül, elpárolog (szublimál), vagy elszökik az űrbe, vagy más, hidegebb területeken csapódik ki újra. Így egyfajta „vándorlás”alakul ki: a víz fokozatosan a leghidegebb, legrégebb óta árnyékos kráterekben halmozódik fel.

Honnan származik a Hold vize?

Ez az egyik legnagyobb kérdés, amire még nincs végleges válasz. A kutatók azonban egy dolgot már szinte biztosan kizártak: a víz nem egyetlen nagy becsapódás során került a Holdra. Sokkal valószínűbb, hogy több forrásból származik.

• Kisebb üstökösök és aszteroidák folyamatos becsapódása hozhatta, de szerepet játszhatott a Hold belsejéből származó vulkáni aktivitás is, amely több mint 3 milliárd éve a felszínt formálta. 
• Emellett a napszél is hozzájárulhatott: a Napból érkező hidrogén reakcióba léphetett a Holdon található oxigénnel, így víz keletkezhetett. 
• Sőt, egyes kutatások szerint még a Föld légköréből származó részecskék is eljuthattak a Holdra, és részt vehettek ebben a folyamatban.

Miért kulcsfontosságú ez a jövő űrutazásaihoz?

A víz a Holdon szó szerint aranyat ér. Nemcsak ivóvízként használható, hanem oxigénre és hidrogénre bontva levegőt és rakéta-üzemanyagot is lehet belőle előállítani.

Ez alapvetően változtathatja meg az űrkutatást: a Hold akár „üzemanyag-állomássá” válhat a mélyűri küldetésekhez. Nem véletlen, hogy a közelgő Artemis-programok is kiemelt figyelmet fordítanak a déli pólus térségére. A kutatók szerint azonban a végső válaszokhoz mintákra lesz szükség.

A jövő küldetései – például a 2027-re tervezett új holdi műszerek – segíthetnek pontosabban feltérképezni, hol és mennyi jég található. A felfedezés legfontosabb üzenete, hogy a Hold nem egy „halott világ”, hanem egy lassan változó rendszer, amely évmilliárdok óta gyűjti és átrendezi a vizet. És ez a rejtett készlet lehet a kulcs ahhoz, hogy az emberiség tartósan megvesse a lábát az űrben - írja a Space.com.