Ötszázharminc éve érte el Amerikát Kolumbusz Kristóf

Ötszázharminc éve, 1492. október 12-én kötött ki Kolumbusz Kristóf San Salvador szigetén. Bár ő azt hitte, Indiába jutott el, a valóságban egy új, az európaiak számára ismeretlen kontinens, Amerika partjait érte el.

Úgy vélte, hogy nyugati irányba hajózva is eljuthat Indiába

Az új világot felfedező Kolumbusz Kristóf (Cristoforo Colombo) életének első szakaszáról szinte semmit nem tudni. Vélhetőleg Genovában született 1451 előtt, és tizennégy évesen már a tengert járta. A következő évtizedekben megfordult Írországban, Izlandon és Nyugat-Afrikában is, mindeközben jutott rá ideje, hogy megtanuljon görögül és latinul, továbbá geográfiai és teológiai ismeretekre is szert tett - írja az MTI.

Tapasztalt hajósként ténynek tekintette, hogy a Föld gömbölyű, a korban ez a tengerészek között nyilvánvaló volt. (Az a hiedelem, hogy a lapos földben hívő maradiak miatt nem sikerült támogatókat szereznie, csak jóval később terjedt el.) Úgy vélte, hogy a fűszerekben gazdag Indiába nemcsak kelet felé, Afrikát megkerülve lehet eljutni, hanem nyugatról is, de lényegesen kisebbre becsülte a megteendő távolságot.

1485-ben tett javaslatot II. János portugál királynak az új útvonal felderítését, de elutasították, nem kis részben azért, mert mértéktelen kiváltságokat kötött ki magának siker esetére. A portugálok azért titokban útnak indítottak egy hajót a Zöldfoki-szigetekről nyugat felé, de nem találtak semmit.

Csaknem egy hónapig tartó viszontagságos hajózás után pillantották meg a földet

Kolumbusz ezután évekig "lobbizott" a spanyol királyi udvarban, és 1491 végére sikerült elérnie, hogy Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd támogassák útját, az expedícióhoz szükséges pénz nagyobb részét gazdag kereskedők és pénzemberek adták össze.

Az uralkodó párnál kiharcolta magának és utódainak a Don címet, az admirálisi rangot, valamit a felfedezendő szigetek alkirályi és főkormányzói tisztét, továbbá az esetlegesen innen származó jövedelmek egy részét.

Három hajója, a Santa Maria, a Nina és a Pinta 1492. augusztus 3-án futott ki Palos kikötőjéből, majd a Kanári-szigetekről indultak nyugat felé.

Huszonkilenc napig hajóztak anélkül, hogy szárazföldet láttak volna, miközben majdnem foglyul ejtette őket a Sargasso-tenger felszínét borító barnamoszat szövedéke. 1492. október 12-én aztán a Nina fedélzetéről egy matróz szárazföldet pillantott meg.

Kolumbusz ezt már Indiának vélte, a valóságban azonban a Bahamák egyik szigetén értek partot, amelyet lakói Guanahaninak neveztek, a spanyolok pedig a San Salvador nevet adták neki. A kis expedíció még érintette Kuba és Hispaniola partjait, majd egy vihar miatt visszafordult, és Lisszabonban kötött ki.

Végig abban a hitben maradt, hogy India partjait érte el

Kolumbusz élete végéig abban a hitben maradt, hogy Kelet-Indiában járt, azt, hogy új földrészt fedezett fel, csak jóval később bizonyította be Amerigo Vespucci, akiről később a kontinenst elnevezték (Kolumbusz emlékét Dél-Amerikában Kolumbia neve őrzi).

Spanyolországban hősként fogadták, a királyi felségeket lenyűgözték a messzi földről hozott bennszülöttek, a dohány, az ananász és a pulyka, igaz, a keresett fűszerekből semmit sem találtak. Kolumbusz még háromszor (1493-1496, 1498-1500 és 1502-1504 között) járt az Újvilágban, felfedezte a Kis-Antillákat, Jamaicát és Dél-Amerika partjait is érintette.

Alkirályi hatalmával azonban visszaélt, a királyi udvarban is számos ellenséget szerzett, így amikor a csalódott, a beígért gazdagságot hiába kereső hispaniolai telepesek fellázadtak, a helyzet rendezésére kiküldött bíró bilincsbe verve őt küldte haza.

Sikerült ugyan tisztáznia magát, de tekintélyét és kiváltságos helyzetét elvesztette.

Utolsó, negyedik útján már semmilyen támogatást nem kapott, és emberei is fellázadtak ellene. Mivel nem volt hajlandó lemondani alkirályi címéről, a királyi udvarral perben-haragban állva, testben-lélekben megtörve (bár nem szegényen) halt meg Valladolidban 1506. május 20-án.