Szépkorúak délutánja Beregardóban - Szeretet és megbecsülés

Ahogy egy család a gyerekekkel, unokákkal és nagyszülőkkel teljes, úgy egy gyülekezet is akkor működik és fejlődik egészségesen, ha ott minden korosztály képviseli magát, s valamennyien értékes, megbecsült tagjainak érzik magukat az adott közösségben. Nos, a Beregardói Református Egyházközség vezetői, munkatársai is ennek az egészséges közegnek a megteremtésén, megőrzésén dolgoznak. E célból szervezték meg az elmúlt napokban a szépkorúak délutánját.

Hála Istennek erre az alkalomra „kinőtték” a gyülekezeti termet, így a közeli Oázis motelben került megrendezésre az alkalom. A közel félszáz résztvevőt elsőként Balázs Antal lelkész köszöntötte, aki Ábrahám példáján mutatott rá, hogyan áldja meg Isten idős korban is az őket szeretőket, hogyan teljesíti be ígéreteit. 

Erre az alkalomra az ifisek is készültek: versben, prózába, énekben vallottak arról, mennyire szeretik a nagyszüleiket, ami arra készteti őket, hogy tiszteljék a többi szépkorút is. Illetve az igaz szeretet fontosságát hangsúlyozták, amit legpontosabban Pál apostol a korinthusiakhoz írott első levél 13. fejezetében fogalmaz meg: „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”

A továbbiakban Horkay László evangelizációs szolgálatára került sor. A nyugalmazott püspök a Lukács 19, 1–19 alapján fogalmazta meg, hogy akárcsak Zákeusnak, nekünk is csak a Jézussal való találkozás után lehet békességünk. S ezt a találkozást nem tétlenül kell várni. Akarni kell azt, meg kell ragadni minden alkalmat, amely a Megváltóval való találkozásra ad lehetőséget. Ne halogassuk ezt a találkozást, hisz nem tudjuk, mit hoz a holnap, mikor jön el újra, de – ahogy kedves énekünk is mondja – „ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt…” Ma még befogadhatod házadba, szívedbe… A mára van ígéretünk, nem a majdra, nem halogathatunk hát! Horkay László az idős emberek példaértékű, imádkozó életének fontosságára is felhívta a figyelmet. Ezzel kapcsolatosan kiemelte: a hit szüli a jó cselekedeteket; Jézus adja a kegyelmet, a mi feladatunk a gyümölcshozás…

Az alkalom – melyet Balázs Antal gitárkíséretével együtt éneklés és énektanulás gazdagított –közös vacsorával és meghitt beszélgetéssel zárult. Az idős emberek ezúttal szép élményekkel gazdagodva, lelkiekben feltöltődve, s a szeretet és megbecsülés tárgyi jeleként egy-egy ajándékcsomaggal térhettek haza. 

Kovács Erzsébet