Egyre nagyobb veszélyben a Mount Everest, így próbálják visszafordítani a katasztrófát

A világ legmagasabb hegyeinek a szennyezése nem csak helyi probléma. A Sagarmatha Nemzeti Park gleccserei táplálják azokat a folyókat, melyek a folyás irányában emberek billióinak biztosítják a vizet. Ez már nem pusztán egy hegymászós probléma, hanem már közegészségügyi és környezeti krízissé válik. A közelmúltban végzett tanulmányok a Mount Everest egyik táborában biológiai veszélyt, egy halom ürüléket és baktériumot azonosítottak, mely jelenleg a vízgyűjtő területre szivárog.

A világ legmagasabb csúcsa, a Mount Everest fuldoklik a szeméttől. Több, mint 8.000 méter magasságban, ahol a levegő vékony és a hőmérséklet – 20 Celsius-fok alá zuhan, halmozódik a szemét. Az Everest megmászása körülbelül 2 hónapig tart. Ezalatt a hegymászók masszív mennyiségű felszerelést húznak fel: élelmet, oxigént, és túlélő felszerelést. Az elmúlt 11 évben Nepál úgy próbálta kezelni a problémát, hogy a mászóknak 4.000 dollárt kellett letétbe helyezniük mászás előtt, és ha 8 kg hulladékkal tértek vissza, visszakapták a pénzüket. A dolog azonban nem igazán működött. Nem az volt a probléma, hogy nem akarták visszakapni a pénzüket, hanem az, ahol a szemetet gyűjtötték. Könnyű felszedni a cukorka csomagolását az Alaptáborban. Hatványozottan nehezebb egy széttépett sátrat, vagy egy csomó üres oxigéntartályt kihozni a „Halál Zónából”. Következésképpen az alacsonyabb lejtőket megtisztították, míg a nagyobb magasságon lévő táborok továbbra is fuldoklanak a több évtizedes szeméthalomtól - írja az origo.hu.

A Mount Everest szennyezése nem csak helyi probléma

Nepál most más módszerrel próbálkozik. Egy átlagos mászó körülbelül 12 kilogramm szemetet produkál a hegyen töltött ideje alatt. A régi szabály szerint, ha egy hegymászó vissza is hozza a kívánt 8 kilogrammot, akkor is ott hagy 4 kilogrammot maga után. A probléma az volt, hogy a legtöbb ember az alacsonyabb szintekről hozta el a hulladékot. Évente körülbelül 60.000 túrázó látogatja meg az Alaptábort, és körülbelül 50 tonna hulladékot hagy ott. Nepál most a pénzletét helyett bevezeti a kötelező, nem visszatérítendő takarítási díjat. Az ár valószínűleg 4.000 márka körül lesz, ezt a pénzt nem a bankban helyezik el, arra várva, hogy visszafizessék, hanem közvetlenül a Hegy Jóléti Alapítványhoz fog folyni, melyet arra hoztak létre, hogy finanszírozza a profi takarítást. Mivel az Everesten egyszerűen katasztrofális a környezet állapota, a megtisztulás pillanata nem fog egyhamar eljönni.

Biológiai veszély fenyeget

2024 tavaszán az SPCC 85 tonna hulladékot gyűjtött a területen, de csak 10 tonna származott a kritikus, magasabb táborokból, a többi „völgyi szemét” volt, amit a túrázók hagytak ott. A felsőbb régiókban, ahol a hőmérséklet nulla Celsius-fok alatt van, a biológiai degradáció megáll. Az Everest másik problémája a széklet, mely ezen a hőmérsékleten szintén nem bomlik le. Ott marad, megfagy és tökéletesen konzerválódik, míg nyáron a Nap, vagy egy mozgó gleccser megmozdítja. A közelmúltban végzett tanulmányok a IV. Tábornál biológiai veszélyt, egy halom ürüléket és baktériumot  találtak, mely jelenleg a vízgyűjtő területre szivárog.

A világ legmagasabb hegyeinek a szennyezése nem csak helyi probléma. A Sagarmatha Nemzeti Park gleccserei táplálják azokat a folyókat, melyek a folyás irányában emberek billióinak biztosítják a vizet. A klímaváltozás gyorsulásával az „örök” hó visszahúzódik és ezáltal napvilágra kerül nem csak a régi hulladék, hanem az évtizedekkel ezelőtt meghalt hegymászók teste is.

Ráadásul ez az Everestről lefolyó kémiai és biológiai szennyeződéseket (a mikroműanyagok, a régi elemekből származó mérgező vegyületek, és az emberi ürülékből származó patogének) közvetlenül belemossa az édesvizekbe, vízfolyásokba, amikre a helyi közösségek támaszkodnak. Ez már nem pusztán egy hegymászós probléma, hanem már közegészségügyi és környezeti krízissé válik.

Drónok segíthetik a takarítást

A tisztítás hagyományosan a serpa közösség feladata, fárasztó és kockázatos, veszélyes terepen járnak, 20 hulladékot cipelve a hátukon. Vannak szervezetek, melyek hordárokat fizetnek, hogy lehozzák a hulladékot az Alaptáborba, ahol aztán szortírozzák. Onnan a hulladékot vagy jakok, vagy hordárok alacsonyabb magasságon fekvő hulladékkezelő létesítményekbe viszik, vagy abban az esetben, ha a hulladék nem újrahasznosítható, gödrökbe ássák. Ez egyrészt fizikailag kimerítő másrészt egyre inkább kezelhetetlen az a mennyiségű hulladék, amit mászók százai minden szezonban ott hagynak.

A munka nagy részét a jövőben is az emberek fogják elvégezni, de lehetséges, hogy a technológiát is alkalmazni fogják. A tavalyi év során nehéz terhet emelő drónokkal végeztek teszteket és bebizonyosodott, hogy a technológia lehet az egyetlen módja, hogy áthidalják az Alaptábor és a Halál Zóna közötti szakadékot. Ezek drónok percek alatt 15 kilogramm hulladékot visznek le, ami egy serpának órákba telne.

Nepál szigorítja a felszerelést illető szabályokat is. Az expedíciós csapatoknak most már leltároznia kell minden tételt, a létráktól kezdve, az imazászlókig. Még a zászlóknak is biológiailag lebomlónak kell lenniük. Az Everest magmászása 45.000-75.000 dollárba kerül, és még többe fog. Ez a hegy megőrzésének az ára, a hegyé melyet évtizedeken át árucikként kezeltek, de most már a Nepál nem hagyja, hogy tönkretegyék a világ legmagasabb csúcsát.