Szépkorúak tavasza Kárpátalján - Összefogás az itthon maradt idősekért

Oswald Chambers mondta egyszer: „A szeretet az, amikor a másik ember érdekét képes vagyok a magamé elé helyezni”. Tapasztaljuk: ma a szeretet a legnagyobb hiánycikk. Isten a forrása – tőle kapva tudjuk mi magunk is tovább adni a másik embernek. „A szeretet az Istentől van” (1János 4,7). És ha indít minket mások felé szolgálni, segíteni – csoda születik. A háború időszakában Kárpátalján sok idős ember került financiálisan, szociálisan és érzelmileg is kétségbeejtő helyzetbe. Mivel a fiatalabb családtagok külföldre mentek, menekültek, az itthon maradt szülők, nagyszülők magukra maradtak mind a hétköznapokban, mind az ünnepnapokon.

A szomorú kórképet látva határozta el Seres Debóra, az MCC (Mathias Corvinus Collegium) hallgatója, hogy jótékonysági koncertet kezdeményez a Péterfalvai kistérségben az egyedül maradt szépkorúak támogatásáért, összefogásra buzdítva a régió magyar ajkú egyházi, kulturális, oktatási és szociális intézményeit, szervezeteit. Az esemény kiemelt támogatója az Ars Longa Alapítvány, fővédnöke pedig Oroszi József polgármester.  A május 10-én megvalósuló késő délutáni programra sokan eljöttek, megtelt a péterfalvai kultúrház.

Hunyadi Attila, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese Isten szavával köszöntötte az egybegyűlteket: „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg” (Ézsaiás 46, 4). Az igei üzenet biztatása, hogy bár az ember élete és annak sok-sok körülménye változik, de a Mindenható Isten nem! Ő örökké ugyanaz marad. Az Úr maga ígéri ezt meg! Érthető, ha ebben a változó világban keressük a biztos pontot, a „nem változót”, az Örökkévalót! És igen, csak Ővele szép a szépkor, és csak Ővele érdemes azt megérni, megélni!

Oroszi József polgármester is köszöntötte a jelenlévőket. Óbecsey István szavait idézve – „Szeressétek az öregeket…” –figyelmeztetett az elmúlásra, mely mindenkit elér előbb vagy utóbb, ezért nem mindegy, miként bánunk öregjeinkkel. A vers így folytatódik: (szeressétek) „a hajlott hátú jó anyákat, a ráncos és eres kezeket, az elszürkült, sápadt szemeket”. Reményét fejezte ki, hogy imádkozva az idősekért és segítve őket a szükségeink betöltésében, mindannyian tehetünk értük valamit. Fontos, hogy ne feledkezzünk meg a társadalom szépkorú tagjairól, akik köztünk élnek.

A Péterfalvai Magyar Tannyelvű Református Líceum tanár-diák kórusa Király Natália vezetésével csodálatos zenei produkcióval ajándékozta meg a hallhatóságot. Az elhangzó énekek szívet melengető hatása megvidámította a kesergő szíveket. „Az ajtódon valaki kopog…”, az „Úr ajándéka az élet” – igazi kincsre emlékeztett, hogy soha ne feledjük: Krisztusra van a legnagyobb szükségünk e világon, és lényeges, miként tekintünk saját életünkre. Fölöslegesnek érezzük magunkat, vagy Isten hálás gyermekének? Akárhány évesek is legyünk, Istennek mindig terve van velünk…

A Reménység Néptáncegyüttes Mondics Benita koreográfus irányításával gömöri, szilágysági és bökönyi táncokat mutatott be, melyet hatalmas ovációval fogadott a közönség. A rendezvény egyik legmeghatóbb, szívszorító momentuma volt, amikor egy vetítő segítségével maguk az érintett idősek szólaltak meg, elmondva, miként élnek a mindennapokban ma Kárpátalján. Nem panaszkodtak, csupán elmondták a keserű tényeket – „kihalt a falu, állandó rettegésben élnek az itthon maradtak, a kint lévők honvággyal küzdenek”. Nem zúgolódtak, inkább hálájukat fejezték ki Istennek a gondoskodásért e nehéz időkben. Tény, hogy nem elég a nyugdíj a gyógyszerre, a tűzifára és a rezsire. Nincs szomszéd, mert minden második-harmadik ház üresen áll. Egy szó, mint száz: fáj a szív, mert kiürült Kárpátalja.

Seres Debóra meghatottan szólalt meg, köszönetét fejezve ki elsősorban édesapjának, Seres János lelkipásztornak, a feltétel nélküli támogatásáért. „Sokat tanultam édesapámtól, igen sokat köszönhetek neki bátorításáért, buzdításáért. Ő mutatott példát abban, hogy az idősekről gondoskodnunk kell.” Seres Debóra a kezdeményezés céljaként határozta meg egy csendeshét megszervezését és egy egyszeri élelmiszercsomag átnyújtását a kistérség szépkorú tagjai számára. Távlati cél pedig egy nappali foglalkoztató központ létrehozása Tivadarfalván, ahol a környéken lakó idősek tartalmasan, együtt tölthetnék el idejüket.
Pándy-Szekeres Dávid tanár úr, az Ars Longa Alapítvány nevében szólalt fel, örömének adva hangot, hogy a kárpátaljai társadalomban még mindig nagy erő van. Röviden beszélt az alapítvány támogatási területeiről. „Azokat a szervezeteket, kezdeményezéseket támogatjuk a határokon túl, ahol a cél az Isten dicsőségének szolgálata.”

Dobsa Beáta, az MCC Beregszászi Képzési Központjának a vezetője köszönetét fejezte ki Seres Debórának a szervezésért. Hangsúlyozta, hogy rendkívüli ez az esemény, ahol a résztvevők „egymástól tanulhatnak és egymásért tehetnek”. A bizalom megléte mellett az Istenbe vetett hit az a megtartó erő, ami jelen helyzetben is utat mutat, irányt szab.

A Claritas Trió szolgálatával zárult a koncert; versek és dicsőítő énekek hangoztak el Biró Kamilla, Király András és Varga Brigitta előadásában. „Te benned bíztunk eleitől fogva…” – hitvallás és bizonyságtétel arra nézve, hogy Kárpátalja él és élni akar, dacára a veszteségnek, előre tekint, Krisztusra néz. Új eget és új földet ígér az Isten minden benne hívőnek, ezért e reménységért megéri bízni a mindenség Urában. 

Seres János lelkipásztor örömének adott hangot, hogy sokan összegyűltek a nemes cél érdekében. Ahogy Pál apostol a Filippi gyülekezethez írott levelében mondja: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek!” (Filippi 4,4) Csodálatos látni, hogy Kárpátalja megmaradásáért mi magunk is tehetünk-teszünk valamit, egyen-egyenként, ez határtalan örömre ad okot!
A hála érzése az, ami belengte a péterfalvai kultúrház termét vasárnap este. Az, hogy végre együtt lehetünk! Hogy láthatjuk egymást! Hogy beszélgethetünk! Micsoda kiváltság! Látni a gyermekeinket a színpadon, felemelő pillanat volt. Ahogy a szívből jövő sok szép ének is. Mind-mind egy felé mutatott. Felfelé, Isten felé. Nem feledve: „A szeretet türelmes, jóságos… Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát”. Pál apostol levelében többek között ezeket a szavakat intézte a korinthusi gyülekezethez rámutatva, hogy micsoda erőt képvisel a szeretetben történő összeforrás.  

„Áldjad én lelkem a dicsőség erős királyát…!” Adja az Úr, hogy így, dicsőítve Őt, áldásaival legyen jelen valamennyiünk életében!

Bodnár Diána