„Mert nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket, magatokat; még ha ti, akiket én igen szeretek, kevésbé szerettek is engem.” (2Kor 12, 14–15)
Mindenki a maga hasznát keresi – mondják az emberek, és igyekeznek a haszonkeresésben egymást megelőzni. Milyen áron? Mit számít az!
Soha nem tudok eléggé hálás lenni Istennek azért, hogy engem megkeresett, megváltott és gyermekévé fogadott. Végtelen hálás a szívem, hogy közösséghez tartozom, Isten megmentett gyermekei vannak körülöttem.
Nem tudnék közösség nélkül élni. Minden lelki testvérem más, mint én. Vannak nagyon szegények, gazdagok, fiatalok, öregek, betegek, szenvedők, örvendezők és békés emberek közöttünk. Az én közösségemben igazán keresik a testvérek az alkalmat arra, hogy egymásnak segítsenek, örömet szerezzenek. Gyakran rendezünk közös gyülekezeti szeretetvendégséget. Mindenki hoz valami egyszerű ételt, és körbeadjuk, megkínáljuk egymást. Nincs ebből haszna senkinek. De a közösség, a lelki beszélgetések, a családias, egymáshoz tartozás szeretetének gyakorlása nagyon áldott, fontos, és gyakorolni kell. Ezt gyakorolták az első őskeresztények is.
Ha terhet visel közösségünkből valaki, ha szomorú, ha imatámogatásra van szüksége, ha élete krízis helyzetbe jutott, egy emberként áll mögötte a közösség, és nem engedik, hogy összeroppanjon, elessen. De ha mégis elesik valaki, mert emberek vagyunk, akkor mindig néhányan lehajolnak, felemelik, kísérik a megújulás felé.
Nagyon jó lenne bevezetni ezt a gyakorlatot minél több testvéri közösségben. Jézus lábainál jól megférnek az emberek, akkor is, ha nagyon különbözőek. Nem túl hosszú együttlétekre van szükség, elég egy-egy óra is, de ezek a közösségi alkalmak áldássá lesznek a résztvevők életében a közös imádságok és Isten csodáiról való beszélgetések révén. Pál apostol szavaival lehetne elkezdeni a toborozást: „Még ha ti, akiket én igen szeretlek, kevésbé szerettek is engem. Várlak, hívlak, mert nem azt keresem, ami a tiétek, hanem ti magatokat!” Magasztaljuk együtt az Urat! Úr Jézus, mi Téged hívunk, segíts, e fagyos, hideg világban adj nekünk találkozást Veled, a közösségben, emberekkel, testvérekkel! Segíts minket egymást szeretni, azzal a megosztó és áldozatos szeretettel, ahogy Te szerettél és szeretsz minket! Adj ébredést, adj közösségi megújulást, kérünk! Jelenj meg közöttünk a Te megújító Szentlelkeddel!
„Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben, mindenkor minden én könyörgésemben mindeniketekért nagy örömmel könyörögvén.” (Fil 1, 3–4)
Börtönben sínylődve, láncra verve írta ezt a levelet Pál apostol a szívéhez oly közel álló filippi gyülekezetnek. Ha szívünkbe tekintünk, mit érzünk a gyülekezetünkre gondolva? Szoktunk-e imádkozni érte? A gyülekezet a lelki családunk, ezért felelősséggel tartozunk.
Bizonyára mindannyian találunk saját gyülekezetünkben ellenszenves, utálatos embereket, akikkel nem szívesen énekelünk és hallgatunk együtt igét. De nem ez a helyes magatartás! „Szeresd felebarátodat!” – tehát imádkoznunk kell értük. Nehéz? Pál apostolnak nem volt nehéz a börtönben, láncok között, mindenkiért örömmel könyörögni?!
Amikor valakiért könyörgünk, nem feltárni kell Isten előtt, hogy ilyen meg olyan ez az ember, tegyen már valamit vele. Tanuljunk meg hálaadással és örömmel könyörögni azért, aki gond a számunkra! Lehet, kicsit nehéz lesz, de ismerjük fel, hogy előítéleteink, megvetésünk, türelmetlenségünk fogva tartanak, emiatt nem tudunk felszabadulni az örömre.
Legközelebbi vasárnapon köszöntsük kedvesen a „megvetett őt”, felszabadultan, szeretettel. Próbáljuk meg! De készülnünk kell, mivel tudjuk, hogy nem megy ez önerőből: tartsunk bűnbánatot, kérjünk bocsánatot és egy nagy adag szeretetet. Az Úr Jézus kész mindezt megadni.
Tanuljunk meg örömmel könyörögni másokért, sokakért! Nagy szabadságot és áldást kapunk ezáltal lelkünkbe.
Úr Jézus, Te a kereszten is imádkoztál gyilkosaidért. Szégyellem magam, hogy nincs bennem öröm, hála az én felebarátaimért, gyülekezetemért. Bocsáss meg, kérlek! Segíts szeretni, elfogadni az embereket, akik másak, mint én! Segíts hittel könyörögni azokért, akiket mellém rendeltél az otthonomban, vagy az iskolában, a munkahelyemen, szomszédságban, gyülekezetemben! Áldd meg lelkipásztoromat, add neki Szent Lelked erejét, bölcsességét, hogy örömmel szolgáljon Téged, legyen ereje gondozni a nyájat! Ámen.
(Morzsák 1., 1999)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
