Október 9. – Beregszász gyásznapja. A ’44-es bombázás áldozataira emlékeztek -„Uram, a háborút parancsold vissza már!”

A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet és Magyarország Beregszászi Konzulátusa minden év október 9-én közös emlékezésre hív a város köztemetőjének honvéd parcellájához, illetve a vasútállomás épületéhez. 1944-ben ezen a napon 27 szovjet bombázó hatolt be Beregszász légterébe azzal a céllal, hogy megsemmisítse a vasútállomást. Azonban a bombaszőnyeg „elcsúszott”, a környező utcákat is érték találatok, és mindez nem volt elég: a repülőgépek sortűz alá vették a várost, ahol nemcsak katonákra, de civil lakosokra is támadtak. Mintegy 250 ártatlan ember vesztette életét. Rájuk emlékezünk ezen a napon.

A megemlékezés a hagyományoknak megfelelően a honvédsíroknál vette kezdetét, ahol Fülöp Andrea konzul asszony köszöntötte a megjelenteket, majd Gyebnár István, a beregszászi külképviselet ügyvivője idézte fel a 81 évvel ezelőtti történéseket. A szovjet légierő két hullámban is bombázta a beregszászi vasútállomást, ahol éppen számos, magyar lovas egységeket, sebesült honvédeket, illetve a román és szovjet atrocitások elől menekülő észak-erdélyi magyarokat szállító szerelvény vesztegelt. A támadásnak sok halottja volt, legtöbbjük katona, de civilek is áldozatul estek – emlékezett a diplomata. Aki arról is szólt, hogy a szovjet hadsereg által elkövetett támadásról, annak áldozatairól, különös tekintettel a polgári áldozatokra, sokáig nem volt ildomos beszélni. Ezért hosszú időre feledésbe merültek ezek a honvédsírok is, amelyek alatt a légitámadás katonai áldozatai nyugszanak. Nekünk, túlélőknek viszont emlékeznünk kell arra, hogy az esztelen háború milyen károkat okoz, hangsúlyozta a konzul. Aki rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy Ukrajnában ma is háború dúl, ami hatalmas szenvedést okoz a civil lakosságnak, pusztítást az országban. „Magyarország abban érdekelt, hogy keleti szomszédságában stabil, gazdaságilag fejlődő, demokratikus ország legyen. Ehhez, álláspontunk szerint, elsősorban arra van szükség, hogy mihamarabb helyreálljon a béke... A békés építkezés az, amely fontos számunkra, hisz ez az alapja a mi és az utódaink jövőjének, ettől függ a magyarság megmaradása a Kárpát-medencében, Kárpátalján” – hangsúlyozta Gyebnár István.

Ezt követően a gyászos esemény történelmi hátterét Molnár D. Erzsébet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Lehoczky Tivadar Kutatóintézete, illetve a Történelem és Társadalomtudományi Tanszék vezetője ismertette. Aki rámutatott: a birodalmi érdekek mentén vívott háborúknak mindig vannak civil áldozatai. 1944. október 9-e azt tanítja nekünk, hogy értékeljük a békét. Közel négy évvel ezelőttig talán ez nem is tudatosult bennünk, mert az ember természetes állapota a béke, s nem gondoltuk, hogy a ma nemzedéke is részese lesz egy háborús helyzetnek. Éppen ezért fontos, hogy minden körülmények között a béke mellett foglaljunk állást, s emeljük fel hangunkat a háború, az erőszak, az agresszió ellen.

A továbbiakban a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Líceum diákjai verses összeállítással tisztelegtek az áldozatok emléke előtt, majd Margitics János református lelkész és Marosi István görögkatolikus áldozópap imáját követően a résztvevők a honvéd parcella fejfáinál elhelyezték a megemlékezés koszorúit.

A vasútállomásra érkezőket Halász Bertalan, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola oktatója, a Sodró Együttes harmonikása katonadalokkal fogadta, majd a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) nevében Molnár Krisztina köszöntött. Orosz Ildikó, a Rákóczi Egyetem és a PCS elnöke arról szólt, hogy 2014-ben emlékeztetőül és felkiáltójelül helyezték el a vasútállomás épületének falán az emléktáblát, figyelmeztetőül, hogy soha ne ismétlődhessenek meg az akkori események. Sajnos ma háborúban élünk, még ha – hála Istennek – ez a terület egyelőre nem harci cselekmények színhelye, ám érezzük hatását, mondta az elnök asszony. Aki arra figyelmeztetett, hogy bár azon a bizonyos ’44-es októberi napon megszólaltak a légiriadót jelző szirénák, az emberek annyira hozzászoktak már, hogy nem figyeltek rá, mint ahogy mi is figyelmen kívül hagyjuk. A 81 évvel történtek következménye, hogy kétszázötven beregszászi polgár hiányzik a városból, akiknek az utódaival, unokáival, gyermekeivel már soha nem ismerkedhetünk meg. Ez emlékeztet minket arra, hogy a háború milyen veszélyes, hangsúlyozta Orosz Ildikó. Aki a ma nemzedékének felelősségére is felhívta a figyelmet: a legnagyobb érték a béke, tegyünk érte mindnyájan a magunk helyén.

Ahhoz, hogy pontosan be tudjuk azonosítani, mi a béke, ismernünk kell, mi a háború – de elsősorban könyvekből, tanulmányainkból, öregek elbeszéléseiből. Sokan nem gondoltuk volna, hogy személyes megtapasztalásból tudjuk meg, mit jelent a háború – kezdte köszöntőjét a Beregszászi kistérség polgármestere. Bármennyire messze is zajlanak tőlünk a harci cselekmények, ezek a falak, ezek az utcák át vannak itatva a háborúból kisugárzó félelemmel, mondta Babják Zoltán. Szemben velünk áll az az épület, mely néhány éve még annak a Flextronicsnak adott otthont, amelyet nemrég Munkácson találat ért. Mögöttünk a vasútállomás, a vasút, ami stratégiailag fontos objektumnak számít mindenhol. A polgármester annak a véleményének adott hangot, hogy felelősséggel kell viszonyulni a légiriadókhoz, komolyan kell venni a figyelmeztetéseket, s összefogva mindent meg kell tenni azért, hogy ezen a földön ne legyenek civil áldozatai a háborúnak. Záró gondolatként Babják Zoltán mindenki leghőbb vágyát fogalmazta meg: legyen béke!

„Uram, a háborút parancsold vissza már!” – hangzott Móra Ferenc Esti imádság című versében, mely Demeter Hanna, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínésze előadásában hangzott el, majd a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit, miközben Halász Bertalan katonadalokat játszott.

Kovács Erzsébet
 

---

 

Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek