Lengyel János beregszászi származású író, humoralista – ahogy ő magát definiciálja – nevével lapunk olvasói is gyakran találkozhatnak, hisz örömmel tudósít nekünk Budapestről kárpátaljai vonatkozású irodalmi, művelődési eseményekről, illetve beregszászi tematikájú novelláival is megörvendeztet bennünket. Az utóbbi időben a világhálón a Magyar Újságírók Közössége (MÚK) Magyar Múzsa kulturális folyóiratának szerkesztőjeként, nagyköveteként népszerűsíti a mai magyar irodalmat, olykor meg Mitracsekként görbetükör elé állítja olvasóit, vagy leplez le ki nem mondott (ki nem mondható) igazságokat, vagy éppen bölcsességeket fogalmaz meg.
Mondhatnánk, hogy ezúttal új oldaláról mutatkozik be, amikor enciklopédiát, akarom mondani (J)Enciklopédiát tesz az olvasó asztalára. Ebben a szerző nem csupán pihentagy-szülemények, szóviccek, félredefiniálások tárházát kínálja, de egyes szómagyarázatoknál mikronovellákat is lehelt (olvassuk el a szócikket!) az alkotásba.
- Hogy született a (J)Enciklopédia ötlete? Egyébként már a könyv műfaji meghatározása – Lengyel–Magyar Kézisóvár, Humorfológiai Kézikönyv – is arra ösztönöz, hogy beleolvasson az ember.
- Már gyerekkoromban elkezdtem új magyar szavakat faragni, vagy inkább „Lengyeleket”, mint például kasszakő, ami nálam adósságot jelentett, a zsírvaj pedig avas margarint. Ott volt még a szenteltgríz, a sírástudó, a szökőlúd stb. De az is megesett, hogy egy-egy szót félreértettem. Ez később is előfordult velem. Például a rozmaring szót én rozmáringnek hallottam, később el is határoztam, ha felnövök, veszek magamnak egy ilyet. Volt már pingvines és fókás pólóm, de a rozmáring még várat magára. Gyerekkoromban (is) rengeteg könyvet olvastam, szinte faltam az ifjúsági és a kaland történeteket, meg az útikönyveket, mindig szerettem volna utazni, világot látni. Elképzeltem a könyvekben olvasott tájakat, a magam feje után próbáltam megfejteni, hogy egyes országok, városok és egyéb földrajzi egységek hogyan kapták a nevüket. Például az utca gyerekeinek – a kimagasló földrajzi tudásomat megcsillantva – azt meséltem, hogy Szamarkandot szamártenyésztők alapították, Caracast pedig a Kerekes család még a nagy névvándorlás idején. A Kanadában található Manitoba tartományt azért nevezték el így, mert az ottawai, akarom mondani, ottani tavakban rengeteg az arany. A Szeret folyót egy magyar királylány nevezte el, mert szeretett a folyóban úszni.
Egy később megtalált gyűrött kockás füzetben érdekes dolgokat olvastam, például a Szibériában található város Csita, Tarzan majmáról kapta a nevét, vagy fordítva. Tulajdonképpen ez a füzet jelentette a kezdetet, aztán gyűltek az újabb füzetek és cetlik, én szorgalmasan lejegyeztem mindent. A többségüket később már nem találtam olyan jónak, néhány füzet el is kallódott. Időről időre teszteltem ezeket az írásaimat, amikor a családtagoknak, barátoknak és ismerősöknek olvastam fel részleteket. Egy idő után ezekből a humoros sercenésekből válogatás jelent meg a Tárczy Andor vezette Tárogató című lapban és a Tóth Károly szerkesztette Szivárványban, de magyarországi vicclapokban és szamizdat kiadványokban is. Később más jellegű műveket írtam, de a tervről, hogy egyszer kötetbe szedve megjelentetem ezeket a humorvillanásokat, soha nem tettem le.
- Nagyon sok szócikkmagyarázatból kiütközik a történész, másutt meg a népi bölcsességek jelennek meg. Honnan fakad mindez?
- A válaszhoz szintén a gyerekkoromba kell visszanyúlnom. Már tizenévesen különböző történeteket találtam ki, amiket elmeséltem a többieknek. Most ne az általános gyermeki füllentésekre vagy mesékre gondolj, ezek kicsit másak voltak, például A nagymuzsalyi szellemlovas, Az Ardai-hegyi jeti, A Vérke lidérce, A Beregi-tó sellője stb. Sajnos ezek elvesztek, csak foszlányokban maradtak meg a fejemben. A srácok szívesen hallgatták a történeteket, de amikor közöltem velük, hogy ezeket én találtam ki, nem hittek nekem. Ezért később már úgy adtam elő, hogy egy filmben láttam, vagy egy könyvben olvastam. Korán szembesültem ezzel a furcsa kishitűséggel. Több példát is tudok erre mondani. Az 1990-es években már rendszeresen publikáltam a kárpátaljai magyar lapokban, az egyik nagynéném megjegyezte, hogy olvasta egy névrokonom cikkét. Amikor közöltem vele, hogy azt én írtam, nem igazán hitte el. Amikor bebizonyítottam, akkor meg azt kérdezte: jól van na, de honnét írod?
Szeretem a népi bölcsességeket, meg a híres emberek mondásait. Utóbbiak esetében korántsem biztos, hogy azt és úgy mondta az illető, akinek tulajdonítják. A népi bölcsességek esetében számomra sokszor mást jelentenek, mint amit. Biztosan ismered az ősi kekec közmondást: Más asszonyát a szádra ne vedd!
Történész diplomám van, tehát tisztában vagyok vele, hogy amit a szakma állít egy-egy eseményről, személyről, civilizációról stb., sok esetben csak elképzelés, következtetés. A hiányzó részeket a témával foglalkozó szakember elméje pótolja ki. Olyan is előfordul, hogy kiderül, egy történelmi személy nem is úgy néz ki, mint ahogy azt a szakemberek korábban állították. Ahogy minél távolabb megyünk vissza az időben, ez egyre gyakoribb, hiszen kevesebb információ áll a rendelkezésünkre. Semmi sem biztos, sokszor a politika írja át a történelemkönyveket, máskor meg egy újabb felfedezés. Vagy a hozzám hasonló írók. Viszont én bevallottan kitalált történeteket írok, de vannak olyanok, akiknek – kellő (ál)tudományos és egyéb titulusokkal felvértezve – a hasonló írásai bekerülnek a hivatalos történettudományba. Ilyen például dáko-román elmélet, a középkori erényöv esete, a vikingek ökörszarvas sisakja, vagy hogy a magyarok ősei a XIII. században az Alföldről szivárogtak be Kárpátaljára.
- Be kell valljam, nem tudtam folyamatosan olvasni a kötetet, mert vagy a kacagástól kicsordult könnyem állított meg, vagy éppen a nyakatekert gondolatmeneted megfejtésén töprengtem. Beavatnál kulisszák (ez a te értelmezésedben a riksa-húzó férfiak itala) mögötti titkokba? Hogyan születnek ezek a magyarázatok? Sokan azt mondanák: pihent agyban. (Pihent – (madár)tollon elhessent. Megfertőződtem.)
- Először le szeretném szögezni – pont van nálam egy százas –, elismerem, sok esetben nem könnyű olvasmány. Én az olvasótól elvárok egy bizonyos alapműveltséget, sőt, ezt fel is tételezem. Talán nem hat nagyképűségnek, ha azt mondom, az olvasót szeretném felemelni az én szintemre, és nem fordítva.
Akkor a kulissza magyarázata. Mint azt bizonyára tudod, a riksa egy ázsiai közlekedési eszköz, amit lábbal hajtanak, azaz, egy férfi húzza, a kuli. Innét jön a kulimunka szavunk is. Tehát az italt a kuli issza.
Igyekszem mindig magamnál tartani tollat és papírt, mert sosem tudhatom, hogy mikor jut eszembe valami, amit érdemes lejegyezni. A legtöbbször valamilyen esemény, mozzanat hatására jön az ihlet. A kötetben szereplő hosszabb szócikkeket viszont tudatosan írtam. Ott vannak például a sajátos eredetmondák, mint Kisapostag és Pornóapáti esetében, vagy a Libanon szócikk, ahol a valós adatokat vegyítem a kitaláltakkal.
- Mennyire voltak vevők erre a műfajra a kiadók?
- Hosszú éveken át gyűjtöttem és javítottam az anyagot. Aztán 2019-ben, miután megjelent a Feltámadás Beregszászon Mitracsek úr visszatér című könyvem, a tettek mezejére léptem, de nem volt könnyű dolgom. Valamiért az ilyen típusú könyvekre nagyon nehéz támogatást szerezni. Már kétszer is úgy tűnt, hogy meglesz a könyv. 2023-ban az egyik felvidéki szervezet ígéretet tett a kiadására, együtt volt az anyag, már ki is volt tűzve, hogy mikor jön ki a nyomdából, amikor egyszer csak eltűnt a kiadó vezetője, azaz nem jelentkezett többet. Pontosabban, mielőtt eltűnt, hónapokig hitegetett, hazudozott, mindig más megjelenési időpontot adott meg. Ekkor már sejtettem, hogy a kiadásból nem lesz semmi, de azért becsülettel végig játszottam a játszmát. Közben bővítettem és átírtam a már meglévő anyagot. Aztán idén márciusban megtörtént az áttörés, Balázs F. Attila költő, az AB ART kiadó vezetője, akinél 2023-ban a verses kötetem öltött testet, jelezte, hogy ő megjelenteti a könyvet. Így történt.
- A Magyar Múzsával (J)Enci is útra kélt. Hová jutott el és milyen a fogadtatása? A kárpátaljaik hol találhatják meg?
- Valóban így van, Mitracsek úr már jelezte is, nem tetszik neki, hogy Jenci sokat nyüzsög. Jenci elsőként Dorogon, a helyi könyvtárban mutatkozott meg, ahol Cselenyák Imre kiváló író vendégei voltunk. Már elsőre jól fogadta a közönség, minden könyvet megvásároltak, sőt kevés is volt az a mennyiség, amit magammal vittem. Másodszor már átlépte az országhatárt, ugyanis az ausztriai Oberndorf an der Melkben mutatkozott be a helyi magyar közösségnek. Jenci hivatalos bemutatkozása április 30-án Rákospalotán, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Eötvös utcai tagkönyvtárában volt, ahol Ivaskovics József és unokája, Kolossváry Csanád szolgáltatták a zenét. Teltház volt és siker. Itt meg kell jegyeznem, hogy 2022 óta ez a könyvtár a helyszíne a Mitracsek Presszó! című kulturális rendezvénysorozatnak, amit én vezetek. Innét is köszönöm a lehetőséget az intézmény két könyvtárosának, Mants Marianna Reginának és Mihályi Adrienn Máriának. Emellett több csoportos rendezvényen adtam ízelítőt a kötetből Maglódon, Debrecenben, Csurgón. A párom, Hilda például az Art'húr Irodalmi Kávéház összejövetelén olvasott fel. Ha már az Art'húrnál tartunk, június 20-án, a születésnapomon, Budapesten a FényKult nevű intézményben lesz a következő könyvbemutató, ahol három másik díjazottal együtt átveszem a 31 éve működő folyóirat és közösség szakmai elismerését, az Art'húr-díjat. Az első recenziót Jóna Dávid írta a könyvemről, aki az Art'húr alapító főszerkesztője. Júlusban Szegvárra és Hajdúszoboszlóra utazunk. Az ősz elég zsúfolt lesz, csak néhány helyszínt említek meg: Tass, Kazincbarcika, Miskolc, a Felvidék és talán Erdélybe is eljutunk. Szóval nem fogunk unatkozni, megjegyzem, amúgy én sosem szoktam.
Ami Kárpátalját illeti, sajnos a szülőföldemre még nem tudtam elvinni Jencit. Mások viszont elvitték Kárpátaljára, többek között te is elvitted Beregszászra. A Varga Éva vezette központi könyvtárba mindenképpen szeretnék eljuttatni legalább egy példányt. Talán a nyáron ez sikerülni fog.
- Az enciklopédiák általában többkötetesek. Lesz folytatás?
- Mindenképpen lesz folytatása, hiszen a könyv márciusi megjelenése óta már legalább öt oldalnyi új anyag született. Egy bővített kiadást tervezek öt éven belül. Viszont addig, lehetőleg már jövőre, egy másik kezdeményezésemet szeretném könyvbe gyűjtve megjelentetni, ami szintén a humorral kapcsolatos, ez A Mitracsek Pressz jelenti! Ennek darabjai már öt éve olvashatók a népszerű közösségi oldalon. Meglátjuk, mi lesz belőle, én mindent megteszek, hogy ez a kötet megvalósulhasson. Addig viszont sok dolgom van, először is fel kell nevelnem Jencit, és ami nagyon fontos, össze kell békítenem Mitracsek úrral. Nem bírom, ha a családban feszültség van. Az olvasóknak pedig azt üzenem, olvassák a Lengyel írók műveit! A velő legyen veletek!
- Gratulálunk, s várjuk az újabb Lengyel–magyar szómagyarázatokat.
Kovács Erzsébet
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat! Értesüljön időben a legfontosabb ukrajnai és kárpátaljai hírekről! Kövessen minket Facebookon, Instagramon, Twitteren vagy iratkozzon fel Google News csatornánkra!
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
