Április 8-án Magyarország Beregszászi Konzulátusa adott otthont a „Viaszos hímesek Salánkon” című kötet bemutatójának. A Kész Réka etnográfus, a Sóstói Múzeumfalu segédmuzeológusa által jegyzett, a Debreceni Egyetem Néprajztudományi és Muzeológiai Intézete gondozásában megjelent hiánypótló mű a Népszerű Néprajz sorozat első darabjaként látott napvilágot, és közérthető módon nyújt betekintést a salánki viaszos hímes tojás készítésének gazdag hagyományába.
Az eseményen a vendégeket elsőként Gyebnár István első beosztott konzul köszöntötte. A hit és az anyanyelv mellett a hagyományok jelentik azt az elszakíthatatlan köteléket, amely összeköti az egymástól elszakított nemzetrészeket, fogalmazott beszédében Vida László főkonzul. Aki arra is felhívta a figyelmet, hogy Kárpátalja minden tájegysége sajátos, rá jellemző népművészeti kinccsel rendelkezik, amelyek megőrzése a közösségek egyik legfontosabb összetartó ereje. A salánki viaszos hímes tojás – a beregi szőtteshez vagy a helyi kézműves hagyományok más értékeihez hasonlóan – olyan kulturális örökség, amely méltán került be a Kárpátaljai Magyar Értéktárba, mondta a diplomata. A húsvéti tojás pedig nemcsak díszített tárgy, hanem az egység és az összetartozás szimbóluma is.
A felszólalók – köztük a kötetet szakmailag méltató Gál Adél néprajzkutató, aki tojáshímzőként egyben a kötet egyik „szereplője” is – egyöntetűen hangsúlyozták: a mostani nehéz időkben a kultúra és a hagyomány az a megtartó erő, amely összeköti a nemzetet. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Filológiai Tanszékének docense a kötet tudományos és esztétikai értékeire is rámutatott. Mint kiemelte, a gazdag illusztrációs anyag – közösségi és családi fotók, részletes rajzok és felvételek – nemcsak a tojásdíszítés folyamatát dokumentálja, hanem a hagyomány átadásának élő pillanatait is megörökíti. Ez a vizuális gazdagság teszi a kötetet egyszerre tudományos forrássá és esztétikai élménnyé.
Ahogyan a kötet előszavában dr. Keményfi Róbert intézetvezető is hangsúlyozza, a Népszerű Néprajz sorozat célja éppen az, hogy hiteles, ellenőrzött forrást biztosítson a népi kultúra iránt érdeklődőknek. Hogy olyan közérthető műveket adjanak az olvasók kezébe, amelyek megbízható támaszt nyújtanak a hagyományos tudás mindennapi, gyakorlati felhasználásához.
Mint kiderült, Kész Réka számára a téma nem csupán kutatási terület, hanem személyes örökség is. A tojásdíszítés fortélyait nagymamája mellett, „belenevelődés útján” sajátította el, a tudatos gyűjtőmunka pedig 2013-ban indult. Azóta évről évre egyre több salánki tojáshímző asszonyt sikerült megszólítania, feltárva és rendszerezve a helyi mintakincset. A szerző a bemutatón meghatottan mondott köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak a kötet megszületéséhez: „Végtelenül hálás vagyok a salánkiaknak, akik az elmúlt évek során mindig hatalmas türelemmel fogadtak: hímeztek nekem, mintákat rajzoltak és fáradhatatlanul meséltek. És ez a köszönet nemcsak a tojáshímző asszonyoknak szól, hanem minden egyes falubelinek, aki egy régi fotóval, egy történettel, vagy bármilyen más módon hozzájárult a kötet megszületéséhez.”
A délután különlegességét emelte, hogy a tudás valódi hordozói, a salánki hagyományőrzők személyesen is jelen voltak. Ahogy a kutató fogalmazott: „Amit én a lapokon összefoglaltam és rendszereztem, annak a tudásnak a mindennapokban valójában ők a hordozói, éltetői és továbbadói”. A jelenlévők így nemcsak a könyv lapjain keresztül, hanem élőben is megcsodálhatták a hímes tojások gazdag motívumvilágát.
– Ahogy hallgatjuk a gyűjtés történetét és látjuk ezt a hatalmas anyagot, óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan látod, van-e folytatása ennek a kutatásnak? – tettük fel a kérdést a szerzőnek.
– Ez egy olyan dolog, amit tulajdonképpen sosem lehet teljesen lezárni. Vannak még asszonyok, akiket eddig nem sikerült megszólítanom. A mintakincs maga is folyamatosan formálódik, és érezhetően megváltozik a tudásátadás módja is. Tehát van még feladat bőséggel. A salánki tojásdíszítési technika és mintakincs legközelebbi párhuzamaival a szomszédos Beregben és Szatmárban találkozunk, de átfogó összehasonlítás a mai napig nem született meg. Ez egy izgalmas irány a jövőre nézve. Ugyanakkor visszatekintve látom csak igazán, mennyire a huszonnegyedik órában történt meg ez a gyűjtés. Fájdalmas belegondolni, de a kötetben megszólított asszonyok közül hárman – köztük a mi drága Idus mamánk – már odafenn cifrázzák a kakastaréjos, babarózsás és kacsaringós mintákat. Én hiszem azt, hogy a könyv és a továbbadó kezek által az ő tudásuk nem veszett el, hanem tovább él.
A könyvbemutató nem csupán egy kiadvány ismertetése volt, hanem a közösségi emlékezet, az élő hagyomány és az összetartozás ünnepe is – megerősítve, hogy a népi kultúra értékei ma is képesek utat mutatni és megtartó erőt adni.
Kósa Eszter
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
