A közelmúltban egy ritka és tragikus esemény a világ egy jelentős részének figyelmét a hantavírusra irányította: a Hondius nevű óceánjáró hajón, amely az argentin Ushuaia kikötőjéből futott ki, többen megfertőződtek, hárman pedig életüket vesztették. A vizsgálatok kiderítették, hogy fertőzést az úgynevezett andoki vírustörzs okozta. Bár az Egészségügyi Világszervezetet (azaz a WHO) hangsúlyozza, hogy a globális közegészségügyi kockázat továbbra is rendkívül alacsony, az eset mégis rávilágít arra, hogy súlyos következményei lehetnek a kórokozóval való érintkezésnek. De mi is pontosan a hantavírus, hogyan terjed, milyen tünetei vannak és hogyan védekezhetünk ellene? Az alábbiakban a WHO hivatalos tájékoztatója alapján foglaljuk össze a legfontosabb tudnivalókat.
A hantavírusok a Bunyavirales rendbe és a Hantaviridae családba tartozó, állatról emberre terjedő vírusok. A természetben a kórokozó elsődleges gazdatestei a különböző rágcsálófajok, amelyekben a vírus hosszú távú, tünetmentes fertőzést okoz, vagyis az állatok maguk nem betegszenek meg tőle. Világszerte számos hantavírusfajt azonosítottak már, de ezek közül csak néhány képes megbetegíteni az embert. Amikor azonban a vírus emberi szervezetbe jut, a fertőzés rendkívül súlyos, esetenként halálos kimenetelű is lehet.
A kórokozó tehát alapvetően nem emberről emberre terjed, a fertőzés leggyakrabban akkor következik be, amikor az ember fertőzött rágcsálók vizeletével, ürülékével vagy nyálával kerül kapcsolatba. A legjellemzőbb fertőzési útvonal az, amikor a beszáradt rágcsálóürülékből származó, vírussal szennyezett por a levegőbe kerül – például takarítás vagy sepregetés közben –, és az ember gyanútlanul belélegzi azt. Ritkábban rágcsálóharapás útján is bejuthat a szervezetbe, így különösen veszélyeztetettek a mezőgazdasági és erdészeti dolgozók, illetve azok, akik rágcsálókkal fertőzött, rosszul szellőző, zárt tereket takarítanak.
A hantavírusok esetében az emberről emberre történő terjedés rendkívül ritka, napjainkig az egyetlen ismert kivételt a Dél-Amerikában honos andoki vírus jelenti.
A Hondius óceánjárón is ez a törzs okozott riadalmat, miután a gyanú szerint egy holland házaspár még a felszállás előtt, egy madármegfigyelő túrán fertőződhetett meg rágcsálóktól. Az emberről emberre történő átvitelhez nagyon szoros és hosszan tartó kontaktusra van szükség, tipikusan egy háztartásban élők vagy intim partnerek között, és leginkább a betegség korai szakaszában következhet be, ahogyan az a zárt hajótérben is történhetett.
Két kontinens, két eltérő betegség
A hantavírus-fertőzés klinikai képe nagymértékben függ attól, hogy a világ mely pontján és pontosan melyik vírustörzzsel fertőződik meg valaki. Az Észak-, Közép- és Dél-Amerikában (így az andoki vírus által is) okozott betegség az úgynevezett hantavírus kardiopulmonális szindróma (HCPS), amely elsősorban a tüdőt és a szívet támadja meg. Bár ritkábban fordul elő – az egész kontinensen évente csupán néhány száz esetet regisztrálnak –, a betegség gyorsan halad előre, halálozási aránya pedig kiemelkedően magas, akár az 50 százalékot is elérheti.
Ezzel szemben az európai és ázsiai hantavírusok egy teljesen más jellegű megbetegedést, a vérzéses lázzal járó veseszindrómát (HFRS) okozzák, amely a veséket és a vérereket roncsolja. Ez a típus jóval gyakoribb: világszerte évente 10 ezer és 100 ezer közé tehető a fertőzöttek száma. Jóllehet Kelet-Ázsiában és Európa északi, illetve középső részein évente több ezer megbetegedés történik, a HFRS halálozási aránya jóval alacsonyabb, régiótól függően egy százalék alattitól 15 százalékig terjedhet,
ráadásul ezen a területen soha nem regisztráltak még emberről emberre történő terjedést.
A betegség felismerését ugyanakkor nehezíti a hosszú, akár egytől nyolc hétig is elhúzódó lappangási idő, valamint a rendkívül megtévesztő korai tünetek. A fertőzés kezdetben magas lázzal, fejfájással, izomfájdalmakkal és gyomor-bélrendszeri panaszokkal jelentkezik, ami kísértetiesen hasonlít az influenzára vagy a COVID-19-re. A betegség előrehaladtával a HCPS esetén gyorsan kialakuló köhögés, légszomj, folyadék felhalmozódása a tüdőben és keringési sokk léphet fel, míg a HFRS későbbi szakaszában alacsony vérnyomás, véralvadási zavarok és veseelégtelenség jelentkezhet.
A korai diagnózis kihívásai miatt az orvosoknak alaposan ki kell kérdezniük a beteget az utazási előzményeiről és az esetleges expozíciókról. A fertőzést speciális szerológiai laborvizsgálatokkal vagy a vírus RNS-ét kimutató PCR-teszttel igazolják – ugyanezzel az eljárással mutatják ki a koronavírus-fertőzést is. Mivel a betegtől levett minták magas biológiai kockázatot jelentenek, azokat a legszigorúbb biztonsági körülmények között kell vizsgálni, a WHO pedig szigorú protokollokat ír elő a minták szállítására és kezelésére vonatkozóan.
Kezelés, megelőzés
Jelenleg nem létezik engedélyezett, specifikus vírusellenes gyógyszer vagy védőoltás a hantavírus ellen. A kezelés ebből kifolyólag kizárólag szupportív, azaz támogató jellegű, amely a légzési, szív- és vesekomplikációk szoros klinikai megfigyelésére és enyhítésére fókuszál.
A súlyos, különösen a tüdőt érintő HCPS-ben szenvedő betegek esetében az időben megkezdett intenzív osztályos ellátás életmentő lehet, a túlélési esélyek ugyanis jelentősen javulnak a korai és szakszerű kórházi beavatkozással.
Mivel a gyógyítási lehetőségek korlátozottak, a WHO ajánlása szerint a hangsúlyt egyértelműen a megelőzésre kell helyezni, aminek legfontosabb eleme a rágcsálókkal való érintkezés elkerülése.
Kiemelt fontosságú az otthonok és munkahelyek tisztán tartása, az élelmiszerek biztonságos, zárt tárolása, valamint az épületek nyílásainak lezárása. A legfontosabb alapszabály, hogy ha rágcsálóürüléket találunk, azt szigorúan tilos szárazon felsöpörni vagy felporszívózni, mert ez felkavarja a fertőző port. A takarítás előtt a területet mindenképpen be kell nedvesíteni valamilyen fertőtlenítőszerrel.
Ami az egészségügyi intézményeket illeti, az általános higiéniai és fertőzésmegelőzési protokollok alkalmazása elegendő, mivel az egészségügyi ellátással összefüggő terjedés kockázata még a kivételnek számító andoki vírus esetében is rendkívül alacsony.
A standard óvintézkedések, mint a kézhigiénia és a testnedvek biztonságos kezelése nagyrészt megvédik az ápoló személyzetet, bár az aeroszolképződéssel járó orvosi beavatkozásoknál a cseppfertőzés elleni védőfelszerelések használata is elengedhetetlen a maximális biztonság garantálásához.
Kell-e világjárványtól tartanunk?
A Hondius óceánjárón történt halálesetek és a karanténintézkedések hallatán sokakban joggal merülhet fel a kérdés: fenyegethet-e minket egy újabb, a 2020 és 2023 közötti koronavírus-krízishez hasonló globális világjárvány? Az Egészségügyi Világszervezet szakértői határozottan igyekeznek megnyugtatni a közvéleményt. A hivatalos álláspont szerint a közegészségügyi kockázat továbbra is rendkívül alacsony,
a hantavírus ugyanis biológiai sajátosságai miatt jelenlegi formájában alkalmatlan egy globális pandémia kirobbantására.
Míg a SARS-CoV-2 vírus cseppfertőzéssel, a levegőben terjedve pillanatok alatt képes volt tömegeket megbetegíteni, a hantavírus szinte kizárólag a fertőzött rágcsálókkal és azok beszáradt ürülékével való közvetlen expozíció útján jut be az emberi szervezetbe.
Bár a dél-amerikai andoki vírustörzs esetében valóban dokumentáltak már emberről emberre történő átvitelt, ez a folyamat rendkívül nehézkes és ritka. A fertőzés továbbadásához hosszan tartó, intim vagy egy háztartáson, esetleg egy szűk hajókabinon belüli, rendkívül szoros fizikai kontaktusra van szükség. Maria Van Kerkhove, a WHO járványügyi vezetője a hajón történt események kapcsán is külön megerősítette: semmilyen tudományos bizonyíték vagy laboratóriumi adat nem utal arra, hogy az andoki törzs mutálódott volna, vagyis a vírus fertőzőképessége nem növekedett az elmúlt időszakban. Az óceánjáró zárt környezete ugyan elméletben kedvezhetett volna a gyorsabb terjedésnek, de még ilyen körülmények között is csupán maroknyi, egymással nagyon szoros kapcsolatban álló embert érintett a megbetegedés.
Összességében tehát egy újabb, határokon átívelő lezárásokat és globális vészhelyzetet hozó világjárványtól a hantavírus kapcsán egyelőre egyáltalán nem kell tartani.
A WHO és a helyi egészségügyi hatóságok jól bevált, gyors intézkedései – mint a gyanús esetek azonnali izolációja, az alapos kontaktkutatás és a meglévő kórházi protokollok alkalmazása – tökéletesen elegendőek az ilyen jellegű, elszigetelt járványgócok gyors elfojtására. A nemzetközi szervezetek továbbra is az átfogó felügyeletre és a rágcsálópopulációk kontrolljára fókuszálnak, így a hantavírus – bár az egyén szintjén rendkívül súlyos és életveszélyes betegség – társadalmi és globális léptékben egy jól elhatárolható, kezelhető egészségügyi kihívás marad - közölte az index.hu.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
