A magyar kultúra napja a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban - Erfán Ferenc kiállítással ünnepelt a BKÉSZ

Kárpátinfo hetilap

2026. 01. 23. – 07:54 / Kultúra

„Isten, áldd meg a magyart!” – ezzel a fohásszal kezdődik Kölcsey Ferenc nemzeti imánkká vált verse, a Himnusz („Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból”), melyet 1823. január 22-én tisztázott le. 1989 óta ezt a dátumot a magyar kultúra napjaként ünnepeljük. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományaink, gyökereink, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.

Immár hagyomány, hogy a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (BKÉSZ) kiállítással ünnepli a magyar kultúra napját. Ezúttal Erfán Ferenc ungvári festőművész munkáival ismerkedhettek a résztvevők a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban. Az alkalom nemzeti imánk eléneklésével vette kezdetét, majd Ferku Szilveszter szavalta el Kölcsey halhatatlan Himnuszát.

Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának diplomatája elismeréssel szólt a beregszászi KÉSZ kultúramegőrző és -terjesztő tevékenységéről. Fontosnak tartja, hogy a nehéz időkben se feledkezzünk meg ünnepeinkről, így a magyar kultúra napjáról.

Molnár János római katolikus esperes-plébános abbéli örömének adott hangot, hogy immáron hagyományként tekinthetünk a magyar kultúra napi események itteni megszervezésére. Amikor kicsit megállva ünnepelhetünk, föltekinthetünk azokra az értékeinkre, kultúránkra, amit népünk hordozott és hordoz már évszázadok óta. Észre kell venni, elismerni és büszkének lenni arra, amink van, megőrizni, továbbadni azt. Az egyház mindig is fontosnak tartotta a kultúrát, így külön öröm, hogy ebben az egyházhoz tartozó épületben is megemlékezhetünk a magyar kultúráról, megköszönhetjük az Úrnak azokat az áldásokat, ajándékokat, amiket a kultúra által kapott nemzetünk.

A kultúra nem ismer államhatárokat. A nyelv, amelyen gondolkodunk, a dalok, amiket együtt éneklünk, a mondókák, amiket továbbadunk gyermekeinknek, unokáinknak, mind összekötnek bennünket, bárhol is éljünk a Kárpát-medencében vagy a nagyvilágban – fogalmazott köszöntőjében Jakab Eleonóra, a BKÉSZ elnöke. – A Himnusz – melynek születésnapját méltatjuk ezen a napon – nemcsak nemzeti imánk: egy közös lelki tér, amelyben múltunk, jelenünk és jövőnk találkozik. Különösen ott, ahol a magyar kultúra, a hagyományok megőrzése sokszor tudatos döntés, tartás és hit kérdése, mondta. Arra is felhívta a figyelmet, hogy ezen az ünnepen, meg kell állnunk egy pillanatra, hogy feltegyük a kérdést: mit adunk tovább? Milyen nyelvet, milyen értékeket, milyen példát? A válasz nem csak a nagy szavakban rejlik, hanem a mindennapok csendes tetteiben, az egymásra való odafigyelésben, az összefogásban, a közös ünneplésben, emelte ki. Az elnök asszony azt kívánta, hogy ez a város továbbra is élőhelye legyen a magyar kultúrának, legyen olyan hely, ahol a hagyomány és a megújulás kéz a kézben jár, ahol a magyar szó természetes, s ahol jó magyarnak lenni.

Marosi István, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ igazgatója azon gondolatait osztotta meg, hogy az egyház számára miért fontos a művészet. A katolikus, különösen a görögkatolikus egyház nagy figyelemmel fordul a képek, az ikonok felé. „Szerintünk az ikon nem pusztán egy festmény, de az igehirdetés eszköze, látványban és színekben megfogalmazott teológia”, mondta. Az ikonokat a szegények bibliájának is szokták nevezni. A művész részt vesz az Isten teremtő munkájában, amikor a kimondhatatlant, a láthatatlant megjeleníti az érzékszerveink számára. Ezek az alkotások – s nem csak az ikonok – „az Úr szépségét hirdetik”. A művész nem csupán ábrázol, hanem tanúságot tesz a láthatatlanról, ami benne él, vagy amit Istentől meg tudott érteni. „Hisszük, hogy Erfán Ferenc is ilyen hidat képez az Isten és az ember, ember és az ember között, ezt tovább gondolva hidat kell képezni az Isten és a nemzet között, nemzet és nemzetek között” – fogalmazott Marosi István. Aki kiemelte: a művészeti alkotások azért is fontosak az ember számára, mert azok egy-egy pillanatfelvételt jelentenek a szeretetről, a nemes eszmékről, a jóról, a szépről, az isteni erényekről, mindazokról a dolgokról, amelyek megérintik az embert, s ezzel maradandóvá teszik a pillanatot, emlékeztetve arra, hogy mindezek nem tűnnek el a világból. Erfán Ferenc az ilyen pillanatokon keresztül teremt maradandót számunkra.

Erfán Ferenc köszönetet mondott a meghívásért, s hogy ebben az Istenhez közeli térben állíthatja ki műveit. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az alkotói folyamat és a hit szorosan kapcsolódik egymáshoz – az alkotás Istentől van.

A kiállító művész munkásságát Mankovics Tamás, a Tokaji Alkotótábor vezetője méltatta. Kiemelte: a művész Boksay József, a kárpátaljai festőiskola egyik megteremtőjének unokája. Ez a származás nemes hagyaték. Kétségtelenül hatással volt életútjára, ugyanakkor Isten adta tehetségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a teljesen egyéni látásmód és formavilág, amelyet művészetében megteremtett.

Az alkalmon a Szent Kereszt Kórus szolgált, illetve Bobály István, a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola igazgatója énekelte el a Tudtad-e Mária és a Van tovább című éneket. Előadását felesége zongorán, fia gitáron kísérte.

A magyar kultúra napi rendezvény fogadással, kötetlen beszélgetéssel zárult.