Donald Trump újra napirendre tűzte Grönland megszerzését, ezzel együtt pedig az Északi-sark is a világ figyelmének középpontjába került. A globális felmelegedés miatt új hajózási útvonalak nyílnak, hatalmas olaj- és gázkészletek válnak elérhetővé, miközben három szuperhatalom verseng a régió uralásáért. A tét óriási: az Arktisz a 21. század egyik legfontosabb geopolitikai csatatere lett, ahol Oroszország jelenleg messze a legerősebb pozícióban van.
Donald Trump Venezuela után az elmúlt hetekben ismét felvetette Grönland kérdését, ezzel előtérbe került az Arktisz, az a régió, amely az új hajózási útvonalak, természeti erőforrások és a katonai jelentőség miatt egyre gyorsabban válik a világ egyik legfontosabb geopolitikai területévé
− írta elemzésében a horvát Index.
Az amerikai elnök korábban közölte, hogy az Egyesült Államoknak nemzetbiztonsági okokból van szüksége a szigetre. Közösségi oldalán kijelentette, hogy „a NATO-nak egyengetnie kell az utat ahhoz, hogy megszerezzük”, majd arra figyelmeztetett: „Ha mi nem tesszük meg, Oroszország vagy Kína meg fogja tenni, és ez nem fog megtörténni!”
Bár az Egyesült Államok már most is több mint száz katonát állomásoztat állandó jelleggel a Grönland északnyugati részén található Pituffik bázison, Donald Trump úgy véli, hogy a jelenlegi megállapodások nem elegendőek. Több lehetséges út is létezik, amelyen keresztül az amerikai elnök megpróbálhatná megszerezni a szigetet: ösztönözheti a függetlenedésről szóló népszavazást, de akár meg is támadhatja.
Az európai országok vezetői már nem csak retorikaként kezelik Donald Trump kijelentéseit, és négy válaszlehetőséget fontolgatnak, amely lehet kompromisszumos megoldás, a sziget megvásárlása, gazdasági intézkedések, vagy csapatok küldése Grönlandra.
Egyre fontosabb az Arktisz
A dán fennhatóság alá tartozó szigeten kívül a régióban más helyszínen is növekszik a feszültség. A Svalbard szigetcsoport ugyan Norvégia különleges nemzetközi státusszal rendelkező területe, de a skandináv ország igyekszik megerősíteni fennhatóságát: megszüntette a külföldiek szavazati jogát, korlátozta földterületek eladását, és szigorította a külföldi kutatók feletti ellenőrzést.
A szigetcsoport stratégiailag fontos a műholdas adatok fogadása, valamint a rakéták pályáinak nyomon követése szempontjából, illetve a tenger alatti ritkafém-lelőhelyek miatt. Vagyis a Svalbard feletti ellenőrzés domináns pozíciót biztosít az Arktiszon.
Grönland és Svalbard csupán két példa arra, hogy miért vált egyre fontosabbá stratégiai szempontból az Északi-sarkvidék. A klímaváltozás és a régió erőforrásai újabb versengést okoznak az Egyesült Államok, Oroszország és Kína között ezen a területen. A globális felmelegedés ugyanis új tengeri útvonalak megnyitását teszi lehetővé. A változás legszembetűnőbb jele a jég csökkenése, amely 1980 óta elvesztette térfogatának 75 százalékát. A szakértők szerint ebben az ütemben az Arktisz 2035-re teljesen hajózhatóvá válik.
Ezt pedig a jövő kulcsfontosságú tengeri útvonalának tekintik, amely nagyrészt az orosz partok mentén húzódik. A szakértők úgy vélik, hogy ezen a jégmentes területen történő hajózás negyven százalékkal lerövidíthetné a távolságot Rotterdam és Jokohama között a Szuezi-csatornán vezető úthoz képest.
Ráadásul ami a természeti erőforrásokat illeti, az Egyesült Államok Geológiai Intézetének tanulmánya kimutatta, hogy az Északi-sarkvidék a világ eddig fel nem fedezett olajlelőhelyeinek mintegy 13 százalékát és a gázlelőhelyek 30 százalékát tartalmazhatja. Az arktikus régióban akár 160 milliárd hordó olaj is kitermelhető.
Valódi fenyegetés az orosz és a kínai befolyás?
Hogy mennyire tekinthető jogos félelemnek Donald Trump részéről az orosz és a kínai befolyás az Arktiszon, azt bizonyítja az a 2018-as kínai kijelentés, amely szerint a távol-keleti ország „Arktiszhoz közeli államként” határozta meg magát, pedig mintegy 1500 kilométerre van tőle. Ennek érdekében Kína expedíciók, infrastrukturális beruházások és természeti erőforrások megszerzése révén próbálta növelni befolyását a régióban, illetve fejleszti saját poláris selyemútját is, amely a sarkvidék felé haladna.
Ugyanakkor a szakértők úgy gondolják, hogy Kína kevésbé fontos szereplő ezen a területen, és ezért nem olyan mértékű a fenyegetés, mint amilyennek azt Donald Trump beállítja. Paal Sigurd Hilde, a norvég Védelmi Tanulmányok Intézetének kutatója szerint Grönlandot nem özönlik el a kínai és az orosz hajók. „Az egyetlen út, amelyen keresztül Kína jelentősebb befolyást szerezhet az Arktiszon, Oroszországon keresztül vezet” − fogalmazott a szakember.
Oroszország már sokkal inkább érintett a régióban, és Moszkvához képest az Egyesült Államok kisebb logisztikai hálózattal és jelenléttel rendelkezik a kulcsfontosságú arktiszi útvonalak mentén. Ehhez képest a Kreml fokozza katonai jelenlétét a területen, erősíti nukleáris jégtörőiből álló flottáját, modernizálja a sarkvidéki bázisait, valamint egyre nyíltabban saját ellenőrzése alá vonja az északi-tengeri útvonalat. Oroszország lényegében arktiszi állam, hiszen gazdasági mutatói szerint GDP-jének 20 százaléka ebben a régióban termelődik. Ráadásul kétmillióan élnek ezen a területen.
Nemzetbiztonsági vagy gazdasági kérdés az Egyesült Államoknak?
Nick Burns, a NATO korábbi amerikai nagykövete azt nyilatkozta, hogy a sziget stratégiailag fontos, hiszen Moszkva és Peking is arktiszi ambíciókkal rendelkezik, majd hozzátette, hogy Oroszország arktiszi hatalomnak tekinti magát, ezért az Egyesült Államoknak is növelnie kell befolyását a térségben.
Malte Humpert, az arktiszi geopolitika szakértője szerint az orosz dominancia a régióban aggodalomra ad okot Washington számára. Mindketten kiemelték viszont, hogy a Grönland feletti ellenőrzés nem feltétlenül szükséges a nemzetbiztonsági célok eléréséhez. Humpert rámutatott az 1951-es, Dánia és az Egyesült Államok közötti védelmi megállapodásra, amely lehetőséget adott arra, hogy utóbbi katonai bázisokat hozzon létre Grönlandon.
Várhatóan a műholdak is fontos szerepet fognak játszani az Arktiszon belüli ellenőrzésben, hiszen a megfigyelés és a nyomon követés kiemelt ebben a térségben. Ugyanakkor a sarkvidék természeti erőforrásaiért zajlik a küzdelem, az olaj mellett a ritkaföldfémek és az urán birtoklása különösen fontos a nagyhatalmak számára.
A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) szerint az amerikai pozíció megerősítése Grönlandon segíthetne az Egyesült Államoknak csökkenteni a ritkaföldfémektől való függőségét. Utóbbiak kulcsfontosságúak a védelmi ipar és egyéb technológiai iparágak számára, amelyek túlnyomó többségével Kína rendelkezik.
Grönland a nyolcadik a világon a ritkaföldfémek tartalékai szempontjából, de a szigeten még mindig nem kezdték meg a kitermelést, mivel az éghajlat és az infrastruktúra hiánya megnehezíti a bányászatot. Ugyanakkor Donald Trump tagadta, hogy csak az erőforrásokat akarná megszerezni. Mike Waltz, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete egy korábbi, Fox Newsnak adott interjúban viszont kijelentette, hogy az amerikai kormány érdeklődése összefügg a területen található természeti erőforrásokkal. Azonban a klímaváltozás egyre fontosabbá teszi a területet, ezzel az Arktisz már nem lesz periféria, hanem kiemelt jelentőséget kap katonai és gazdasági szempontjából - közölte az index.hu.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
