Tavaszi nőszövetségi csendesnap Szőlősgyulán - „Szeret az Úr, azért nincs még végünk"

Isten az ember életében megengedi a próbákat, de amikor leborul az Úr előtt, bűnbánatot tart és őszintén könyörög, akkor megsegíti. Erre a Szentírásban számtalan példát látunk. Ma ilyen időket élünk. Nap mint nap rémisztőbb híreket hallunk. Körülöttünk háborúk dúlnak, sokan elszakítottságban élnek, rettegünk szeretteinkért… S ilyen időben hirdette meg a Kárpátaljai Református Egyház az elmúlt évben a reménység, idén meg a megújulás évét. Nem paradoxon ez? Lehet így reménykedni, megújulni? A választ és a bátorítást a Jeremiás siralmai 3. részében kapjuk. Panaszkodásaink, aggódásink közepette jusson eszünkbe: ,,Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! (Jsir 3, 21–23). Ehhez viszont előbb magunknak kell megújulnunk, hitünkben megerősödnünk. Ezt próbálta elősegíteni a Máramaros-Ugocsa Egyházmegye Nőszövetsége által Szőlősgyulán szervezett tavaszi csendesnap is.

A zsúfolásig megtelt református templom közösségét a házigazdák nevében Laskoti Zoltán lekész, illetve a nagypaládi Mecséri Mónika, a Máramaros-Ugocsa Egyházmegye Nőszövetségének titkára üdvözölte. Majd Zán-Schramm Ibolya elnök fogalmazta meg gondolatait a fent említett igeszakasz kapcsán. Hálát adott azért, hogy Kárpátalján békében élhetünk, hogy szabadon jöhetünk Isten házába, hogy leborulva könyörögjünk a békességért, a megmaradásért. „Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt” – figyelmeztetett az ének szavaival, s arra biztatott mindenkit: imádkozzunk azokért, akik még nincsenek a templomokban, hogy adjon Isten az ő szívükbe is vágyat az Ő közelségében, megtartó szeretetében, kegyelmében élni.

Ma egyre jobban érezzük: ha az Úr nem segít, végünk van. Nem politikai megoldásokban kell bíznunk, hanem Istenben, a vele való kapcsolatunkat kell megújítani, mert életünk legfontosabb kérdésére, az élet és halál kérdésére a megoldás Istennél van, fogalmazott igehirdetésében Zán Fábián Sándor püspök, aki a Hóseás próféta könyve (2, 16–17) alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten ma is keres, „a pusztába csábít”, hív bennünket, meg kívánja újítani velünk kötött szövetségét, hogy szívünkre beszéljen, megújítson bennünket. Ő egyszülött Fiát adta értünk, hogy örök életünk legyen. Csak az Isten kegyelme tart meg bennünket! Ne a gondok miatt aggodalmaskodjunk, hanem lássuk meg Istent, aki megtart. Hóseásnál is arra tanít: azután ad vissza mindent, ha reménykedve, Benne bízva állunk meg előtte, ha engedjük, hogy elvezessen bennünket a pusztába, ahol találkozhatunk vele, ahol szólhat hozzánk, ahol bátorítást kaphatunk. Hogy – amint Jeremiás is „újra meggondolta” –  mi is reménykedni kezdjünk: „Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az ÚR az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom. Jó az ÚR azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak”.

Ádám Ida, a megyei szövetség alelnöke a salánki nőszövetség életét mutatta be. Amellett, hogy beszámolt saját gyülekezete asszonyainak munkájáról (ezúttal valamennyi résztvevő számára igés mézeskalácsot készítettek), felhívta a figyelmet: éljünk úgy, hogy ne csak Isten gyermekei legyünk, de hűséges szolgái is, mindamellett ne a mi érdemünk látsszék, hanem az ő dicsősége. „… legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” – zárta gondolatait Pál korinthusiakhoz írott levelének üzenetével, amit a salánki nőszövetség énekszolgálata követett.

A továbbiakban a Nagyvarsányból érkezett nyolcgyermekes Taracköziné Nemes Mónika lelkész – aki férjével, Taracközi Gerzsonnal hosszú évekig szolgált Kárpátalján – tartott igencsak lélekhez szóló előadást. Ebben hangsúlyozta: a családok megújulásához megújult szeretet szükséges, s ehhez Jézus Krisztusban – aki a legnagyobb Szeretet – kell megújulnunk. „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá” (1Pt 2, 5) – figyelmeztet az ige. A család úgy újul meg, ha annak tagjai külön-külön megújulnak a szeretetben. Az Úr egyen egyenként hív valamennyiünket a pusztába, majd a megújult tagokat küldi vissza a családba, a gyülekezetbe. Az előadó hitet tett amellett, hogy abban a közösségben, ahol egy ember is „megfürdött Krisztus szeretetében”, ott csodák fognak történni. A változást mindig önmagunkon kell kezdeni, mondta, „nekem” kell megújulni. Ebben segít a fent vázolt gondolkodás terápia. Amit az együtt terápia követ. Mindenütt jó, de legjobb együtt! Ez vezessen a mostani nehéz helyzetben is, amikor elszakítottságban élnek családok! Végezetül az „adósságterápiáról” szólt, ami a szeretet megerősítését eredményezi. „Senkinek semmivel ne tartozzatok, csak azzal, hogy szeretitek egymást” (Róm 13, 8). Az Istentől naponta kapott szeretetet neked valakinek meg kell adnod…

Az előadás üzenetét a házigazdák énekkarának lélekemelő szolgálata, illetve a nagypaládi László Erika és Bornemissza Nóra bizonyságtétele erősítette meg.

Zárszavában Hunyadi Attila, az egyházmegye esperese annak a reményének adott hangot, hogy ez a mai alkalom sokak számára jelentette a pusztát, ahol találkozhatott Istennel. Végezetül így bátorított: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is” (Jn 12, 26).

A csendesnap – mely Peleskei Béla egyházmegyei főjegyző áldáskérésével, közös énekléssel és szeretetvendégséggel ért véget – perselyadományait a közelmúltban tragikus balesetben életét vesztett fiatal erdélyi lelkész három árvájának és negyedik gyermekét váró özvegyének megsegítésére ajánlották fel.

Marton Erzsébet

---

---

Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek

---