Vidám gyermekzsivajtól, önfeledt nevetéstől és játékos kedvű felnőttek lelkes szolgálatától volt hangos a Nagyberegi Református Líceum udvara és épülete. Itt rendezték meg első alkalommal a Magyarországi Református Egyház Bárka táborának kárpátaljai bentlakásos turnusát, amely az élménypedagógia eszközeivel segíti a gyermekeket abban, hogy közelebb kerüljenek Istenhez, egymáshoz és önmagukhoz.
Ottjártunkkor a reggeli utáni szabadidő zajlott. A gyerekek közül sokan a csocsó- és biliárdasztalok körül gyülekeztek, mások a sportpályán játszottak, ám amikor felcsendült a gyülekező zene dallama, valamennyien a konferenciaterem elé siettek. A vidám matróztánc, a pacsik és ölelések után elfoglalták helyüket, hogy áhítattal kezdődjön a nap. Török László és Pálfalvi J. Viola lelkipásztorok, a zenészek és az úgynevezett „agymanóknak” beöltözött animátorok gondoskodtak arról, hogy ez a reggel is különleges legyen: olyan alkalom, amely közelebb viszi a gyerekeket Istenhez, egymáshoz és saját belső világukhoz.
A szervezők célja egyszerre egyszerű és mégis rendkívül összetett: élményt adni, játszani, fejleszteni, törődni, bátorítani, nevetni és közösséget építeni.
– Mi a Bárka tábor lényege? Miben különbözik más hittantáboroktól? Hogyan találják meg a gyermekeket, és milyen módszerekkel dolgoznak? – kérdeztük Pálfalvi J. Violát, aki Török László lelkipásztorral együtt a tábor lelki programjaiért felel.
– A Bárka a Magyarországi Református Egyház táboroztatási programja, amely 2018-ban indult Magyarországon. Eredeti célja az volt, hogy olyan gyermekek is eljuthassanak táborozni a Balatonhoz, akik valamilyen hiányt vagy nehézséget élnek meg az életükben és ez a lehetőség másként nem adatna meg nekik. Szerettünk volna számukra élményeket, fejlődési lehetőséget és kikapcsolódást biztosítani. Az első években sok olyan gyermek érkezett hozzánk, aki korábban még a saját megyéjét, faluját sem hagyta el, és a Balatont sem látta. A Bárka egyik legfontosabb küldetése ma is az, hogy a gyerekek önfeledten gyerekek lehessenek. Élményt adni, fejleszteni, bátorítani, közösséget építeni, valamint segíteni őket abban, hogy felismerjék saját erőforrásaikat és megtalálják a nehézségekkel való megküzdés útjait. Talán abban különbözünk más táboroktól, hogy az élménypedagógia módszereit ötvözzük református lelkiségünkkel. A cél, hogy a gyermekek ne csupán halljanak bizonyos igazságokról, hanem át is éljék azokat, és felismerjék, hogyan válhatnak ezek a megtapasztalások erőforrássá a hétköznapjaikban.
Arra a kérdésre, hogyan jutott el a program Kárpátaljára, Dizseri Ágnes, a Magyarországi Református Egyház Bárka Osztályának határon túli programokért felelős munkatársa válaszolt.
– Nyolc év alatt a Bárka kinőtte eredeti kereteit. A táboroztatás mellett egyre több évközi programot indítottunk, mert azt tapasztaltuk, hogy a tábor végén nehéz elengedni egymás kezét. Szerettük volna megtartani a kapcsolatot a gyerekekkel és a munkatársakkal, ezért közösségi és szakmai programokat, képzéseket, regionális találkozókat szerveztünk. Mivel a Magyar Református Egyház egy közösség, felelősséget érzünk egymás iránt, így fordultunk kárpátaljai testvéreink felé is. Tavaly Mezőkaszonyban szerveztük meg az első rövid, napközis táborunkat negyven gyermek számára. Idén pedig már egy egyhetes, bentlakásos Bárka tábort valósíthattunk meg Nagyberegen nyolcvan résztvevővel.
A kívülálló számára feltűnő volt a stáb összeszokottsága, a szolgálattevők közötti szinte ösztönös együttműködés.
– Ennek egyik kulcsa a tapasztalat, hiszen immár kilencedik éve végezzük ezt a szolgálatot – mondja Pálfalvi J. Viola. – Emellett nagy hangsúlyt fektetünk a felkészülésre. Munkatársaink egész évben szakmai képzéseken vehetnek részt, és minden nyár előtt a turnusok stábjának külön felkészítő hétvégét tartunk. A harmadik kulcs pedig az a közösség, amelybe érkezünk. Nem idegenek táboroztatnak idegeneket, hanem Krisztusban testvérekként találkozunk. Közösek a céljaink, és ez olyan bizalmat és egységet teremt, amely megkönnyíti az együttműködést a helyi lelkipásztorokkal, kísérőkkel és természetesen a gyermekekkel is.
A tábor sajátos nyelvezettel és szimbólumrendszerrel dolgozik. A gyerekek korosztályos csoportokban vesznek részt az élménypedagógiai foglalkozásokon, amelyeket „kapitányok” vezetnek, míg a stáb tagjai különböző, hajózásból átvett szerepeket kapnak.
– A Bárka motívuma egyszerre utal Noé történetére és az élet nagy utazására – magyarázta Dizseri Ágnes. – A hajón mindenki helyet kap. Együtt indulunk útnak, és együtt érünk célba. A tenger az életet jelképezi, amely sokszor kiszámíthatatlan és átláthatatlan. Ahhoz, hogy megtaláljuk a biztos partot, szükségünk van társakra, vezetőkre és kapaszkodókra. A tábor valójában egy belső utazás, amelynek során a gyermekek felfedezhetik saját erőforrásaikat és megtapasztalhatják, hogy minden viharban van mibe kapaszkodniuk.
A délelőtti élménypedagógiai foglalkozások során a kapitányok minden nap egy-egy fejlesztési célt tűznek ki maguk elé.
– Az együttműködés, érzelmek, a bizalom, az önbizalom vagy éppen a konfliktuskezelés olyan területek, amelyekkel rendszeresen foglalkozunk – mondja Pálfalvi J. Viola. – Mindig az adott csoport igényeire reagálunk, és ehhez választjuk ki a megfelelő játékokat és feldolgozási módszereket.
A tábor egyik legnagyobb ereje a személyes figyelem.
– Már az érkezés pillanata különleges – fogalmaz Dizseri Ágnes. – A gyerekeket sorfal között, ujjongással fogadjuk. Azt üzenjük nekik: örülünk, hogy itt vagy, van helyed közöttünk, biztonságban vagy ezen a hajón. A hét során aztán fokozatosan megnyílnak, barátságok szövődnek, egyre többet beszélgetnek velünk. Különösen fontos ez Kárpátalján, ahol sok gyermek nehéz családi helyzetben él, vagy a háború következményeit hordozza. A fókuszált figyelem, az, hogy valaki valóban rájuk figyel, óriási érték számukra.
Pálfalvi J. Viola szerint a legfontosabb változás az, hogy a gyermekek felismerik: van helyük, és vannak, akik számítanak rájuk.
– Eszembe jut a Szentírásból az a jelenet, amikor Isten ezt mondja Mózesnek: „Van hely nálam, állj a kősziklára” (2Móz 33, 21). Azt hiszem, ezt élhetik meg a gyerekek is. Hogy van helyük, biztonságban vannak, és ez olyan erőforrás lehet számukra, amelyet hazavihetnek magukkal a hét végén.
- A tábor idei témája az „Élet fái”.
– Minden nap egy olyan bibliai történettel találkoznak a gyerekek, amelyben valamilyen módon megjelenik egy fa vagy növény – magyarázta a lelkésznő. – A teremtéstől indulunk, a jó és rossz tudásának fájától, és egészen az új teremtés életfájáig jutunk el. Így végigjárjuk a Szentírás nagy ívét, és szeretnénk megmutatni, hogy Isten terve végig jelen van az ember történetében. Ezt egészíti ki egy érzelmekről szóló kerettörténet is, amely segít a gyermekeknek megérteni, hogy minden érzésnek helye van az életünkben.
A szervezőket végül arról kérdeztük, lesz-e folytatás.
– Ha Isten segít és élünk, akkor igen, szeretnénk, hogy legyen – hangzott a válasz.
A Bárka tábor egy hét után véget ér, de a legfontosabb útravaló talán nem a játékokban, nem is a közösen átélt kalandokban rejlik. Hanem abban a bizonyosságban, amelyet a gyermekek magukkal vihetnek: hogy vannak, akik figyelnek rájuk, vannak, akik hisznek bennük, és van egy biztos kapaszkodójuk akkor is, amikor az élet vize háborog körülöttük. Mert ezen a hajón valóban jut hely mindenkinek.
Marton Erzsébet
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
