Évezredeken keresztül a nemzeti közösségi identitás két összetartozó, meghatározó tényezője a földrajzi adottság és a szellemi világ (mely a teremtési jellegzetességekből következtetett lokálisan jellegzetes vonásokkal rendelkezett). Pl. az ókor felfogásában: minden földrajzi térségnek saját istensége van, s az adott térségben élők annak az istennek szolgái; ill. ezek a lokális istenek egymással harcolhatnak, párhuzamosan a térségek lakóival. A zsidó-keresztyén hitvilágban ez a nemzeti önazonosságmeghatározási mechanizmus bár univerzalizálódott (globalizálódott), de egészen a modern korig változatlan maradt.
Ugyanis a monoteizmusban a teremtett és élettérként rendelt tér a mindenek egyedüli Teremtőjének végtelenül gazdag változatosságát tükrözi vissza – ezért a Teremtővel való kapcsolat felelős megélésének egyik legfontosabb motívuma a teremtett és elrendelt küldetési terület felelős felvállalása és művelése (kultúrálása). Ezen Teremtőhöz és teremtésbeli küldetési élettérhez bekötött identitásmechanizmus-megélés és identitásformálódás optimális módon egyszerre és egymásból következően eredményezheti a testvériség leguniverzálisabb felismerését, a teremtettség- és a teremtettségitérbetöltő-küldetés sajátosságainak kölcsönös védelmét és a kibontakozás felé segítését. Pl.: a Szentírás az evangélium jelző-lényegét, mint a teremtettség örök „sóvárgó várakozásának” (itt a leguniverzálisabb értelmű és kiterjedésű legalitásformában) beteljesedését mutatja; ezért a Krisztus testet öltésének minden vallási és civilizációs irányú beteljesítő jellege hangsúlyozódik Máté evangéliumában – ami az evangéliuma újszövetségi sorrendi elsőségének egyik indoka. Tehát a globalizmus (mint a közös Forrásból eredő testvériség felismerése és felvállalása) a keresztyénség (mint addigi identitáshatárokon felül emelkedett tertium genum) társadalomformai célja. Az egyház számára a testvéri közösséggé formálódás céljának elérési módja: a Pásztor hangjának megszólaltatása. Ugyanis akik a Jó Pásztorhoz tartoznak, ezt a hangot ismerik és követik (Jn 10, 27). Ezért a Krisztust kiábrázolni hivatott Krisztus Test-Egyház kizárólagosan egyetlen eszköze e küldetési idő-tér-világ formálására: az igehirdetés (mint az égi és a földi teremtés minden terében és idejében vágyott és kutatott relevatio spetialissima lehetőségének Verbi Divini ministri-ként való megélése. Ugyanis a földi kultúrákon túl még a mennyei angyalok is kívánnak betekinteni Krisztus titkába, és aki e kijelentett titkot birtokolja és „háztetőkről” a „világ világosságaként” a civilizációja nyelvén továbbadja, az mennyei angyalokat fog majd ítélni, lásd: 1Pt 1,12; 1Kor 6,3). Kizárólagosan a krisztusi pásztorhang hívására a közösségükben és közösségükből meg- és kimozdulók azok, akikkel további egyház-szervezési direktívákat lehet majd alkalmazni – mint „terelési eszközök”-et (pl. Kálvin egyházdefiníciós ismérveit stb.). De kibogozhatatlanul végzetes önazonosságválsághoz vezet az Egyház számára az, ha a követésre hívást és a rendező terelést összekeveri és nem a megfelelő területen végzi. A hívás és a terelés aránytalansága eredményezte a hívás nélkül teljes társadalmat terelni vállalkozó egyházi formációt, a konstantínumot. (Ugyanis a római panteon desacralizációjának mintavesztése által az ideológiai válságba csúszott Római Birodalmat megmenteni akaró Konstantin császár 325-ben „megkínálja” a kiterjedt egyházat a társadalomszervezés mintaképző pozíciójával, amit az egyház elfogadott és a reformáció is megerősített. Lásd: eius regio, ius religio; aztán a konstantínum megtestesülésének ívvázlata „a keresztvíz alá hajtott népektől” a gyarmatbirodalmak ideológiai kiszolgálásán keresztül a „táblacserés” egyházi intézmények agyonnyomó és a vonzó keresztyéni szabadság szempontjából nehezen értelmezhető mivoltáig tart). A konstantínumra (mint egyházformációs vállalkozásra) a nyugati kultúra elutasító újkori reflexe: a nemzetállam (mint alternatív ideológiahatlom-formáció) és a szekularizáció (mint Bonhoeffer bűnbánati prófétai tétele, a hívás és a követés nélküli „olcsó kegyelmet” kiábrázoló egyház felé).
Mindkét válaszban a „rosszat, rosszabbra” cserélési mechanizmus valósult meg; ui. az örökkévalóságot (akár jelzés mivoltban is) képviselő keresztyénségnek, mint az örök kapaszkodási lehetőségnek száműzésével, a „mulandóból mulandóbb” lett. Megj.: ez a közösségi önkereső és önbizonygató szánalmasság mértéke egyenesen arányos, a keresztyénségen kívüli ideológia közösségi önazonosságot meghatározó tényező-mivoltának identitástérbeli pozíciómértékével. Tehát amennyiben egy közösség önmeghatározása csak egy nem keresztyén ideológiától függ (és nem kommunikálható földrajzi határtényezőktől is), az menthetetlenül kifulladásra ítéltetett; ill. fordítottan: amennyiben az adott közösségnek minél önazonosságmeghatározóbb tényező a földrajzi kerete, annál kevésbé van annak a közösségnek az önazonossága egy ideológia felé kiszolgáltatva. Pl.: a „kontúros” Kárpát-medencében sosem tudott ideológia kizárólagos közösségi önazonosságtényező lenni (igaz, ez alól a keresztyénség sem kivétel… - Szűcs Ferenc); a Szovjet időszak kezdetén Oroszország fővárosának Szentpétervárról Moszkvára váltásának nemcsak az új korszak kiábrázolása volt az oka, hanem a megszervezendő társadalom más hatalmi központoktól való távolságban megnyilvánult ideológiától függetlenül is önmeghatározó földrajzi tényező megalkotása (ez egyfajta lelepleződése az orosz birodalmi törekvés szovjet köntösbe öltözöttségének…).
Az európaiság egyetlen lehetősége: a keresztyénség útjának beteljesítése (annak analizálási, bűnbánati és újból szervezési munkájával).
Radvánszky Ferenc református lelkész
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
