Az emberek ősidők óta viselnek személyes dísztárgyakat, amelyek a népükhöz kötik őket; olyan értékes tárgyakat, amelyek egy életen át a sírig tükrözik egy klán identitását. De úgy tűnik, hogy ezek a kulturális asszociációk nem mindig követik a családi vonalakat.
A díszítő hagyományok elterjedtek Európában
A Nature Human Behavior folyóiratban publikált, új tanulmány a jégkorszaki Európából származó, 34 ezer és 24 ezer évvel ezelőttről származó több ezer medált hasonlította össze. Az eredmények azt mutatják, hogy a vadászó-gyűjtögető népességnek legalább kilenc különböző kulturális csoportja létezett a szélesebb, gravetti-kultúrának nevezett populáción belül. És
mindegyik saját, viszonylag eltérő díszítési stílussal rendelkezett.
A temetkezési helyek genetikai adatainak további elemzései felfedték, hogy e kategóriák némelyike ugyanazokat a kulturális díszítéseket használta, még akkor is, ha eltérő felmenőkkel rendelkeztek - írja az origo.hu.
Megmutattuk, hogy lehet két különböző genetikai embercsoport, akiknek valójában közös a kultúrájuk
– mondta Jack Baker, a tanulmány vezető szerzője, a franciaországi Bordeaux-i Egyetem régészdoktorandusza a ScienceAlert online tudományos portálnak.
A legkorábbi ismert eset, hogy az ősi emberek gyöngyökkel díszítették magukat, körülbelül 140 ezer évre nyúlik vissza:
a mai Marokkóban találtak erre utaló kagylógyöngyöket.
A szakemberek azonban megjegyzik: a gyöngyök viselésének gyakorlata csak körülbelül 45 ezer évvel ezelőtt terjedt el igazán, amikor a díszítő hagyományok elterjedtek Európában.
Ez az a pillanat, amikor a személyes dísztárgyak bizonyos fokú változatosságot kezdtek el mutatni
– magyarázzák Baker és munkatársai tanulmányukban. – Ez viszont lehetővé teszi a kutatók számára, hogy pontosabban vizsgálják kulturális markerként betöltött szerepüket.
A nyomozás érdekében Baker több ezer kézzel vésett gyöngyről és medálról gyűjtött össze meglévő feljegyzéseket, amelyeket száztizenkettő helyen találtak Európa-szerte, Portugáliától Oroszországig.
A kulturális határok időnként képlékenyek voltak
Koruk és más kapcsolódó leletek alapján ezeket a díszeket korábban egyetlen kultúrának, a gravettieknek tulajdonították.
A felső paleolitikum legfontosabb régészeti kultúrája leginkább a vénuszfiguráiról, köztük a Willendorfi Vénuszról ismert, amely mintegy 10 ezer évig virágzott Európa-szerte, mielőtt az utolsó jégkorszak csúcspontja előtt kihalt volna.
A díszek sokfélesége azonban lenyűgöző: a tudósok százharmincnégy különböző típusú gyöngyöt azonosítottak, amelyeket a gravetti-kultúra tagjai állati csontokból, fogakból, kagylókból, borostyánból és kőből készítettek. Némelyik egy hal farkára, mások baglyokra hasonlítottak.
Bár a legtöbb „csecsebecsét" a felső paleolitikumi lakások romjainál találták, néhányat olyan temetkezési helyekről tártak fel, ahol DNS-mintákat is gyűjtöttek.
Baker és munkatársai a földrajzi távolságok közötti díszítéseket összehasonlítva kilenc különböző kulturális csoportot azonosítottak, amelyek földrajzi elhelyezkedésüktől függően egyedi preferenciákkal rendelkeznek a különböző típusú gyöngyök iránt. A tudósok szerint ezek a különbségek a sírokban talált leletekben „kristályosodtak ki", és az ékszereket arra használták az emberek, hogy egymást minél gyorsabban azonosítani tudják. Az elemzés azonban arra is utal, hogy
a kulturális határok időnként képlékenynek bizonyultak és a szomszédos csoportok időnként stílusokat cseréltek.
A leletek azt is bizonyítják, hogy őseink még a zord jégkorszakok idején is gyönyörű medálokat faragtak annak érdekében, hogy azonosítsák népüket és megkülönböztessék magukat másoktól.
Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
