Megfejthették a Stradivari-hegedűk kiváló hangzásának titkát

A hangszerkészítés a 18. században érte el csúcspontját, amit gyakran a hegedűkészítés aranykorának neveznek. Ez idő alatt az olyan olasz családokra, mint az Amati, a Stradivari és a Guarneri óriási nyomás nehezedett a növekvő kereslet miatt. Ők szállították a korszak legkiválóbb hegedűit Európa legfontosabb koncerttermeibe. Ezek a több mint 300 éve készített hangszerek jelentik máig a hegedűkészítés úgynevezett „arany standardját". A leghíresebbek és legkívánatosabbak a Stradivari hegedűk. A hangszer mintegy 10 millió dolláros (mintegy 4 140 000 000 forintos) sávban mozgó árcédulája is azt jelzi, hogy a zenészek és a művészvilág milyen nagyra becsüli őket.

A tökéletesség hangjának kémiája

De mitől olyan mennyei a hangzása ezeknek a hangszereknek és miért nem tudták más hegedűkészítők megismételni ugyanazt a gyártási folyamatot? Egy új tanulmányukban olasz kutatók kémiai nyomokat kerestek e remekművek kidolgozásában, amelyekről úgy tartják, hogy kulcsszerepet játszanak esztétikai hangzásukban - írja az origo.hu.

Az elemzés során a fa és a lakk között egy eddig ismeretlen fehérje alapú réteget tártak fel.

A Lisa Vaccari és Marco Malagodi vezette csapat két Stradivari-hegedűhöz férhetett hozzá: a San Lorenzo 1718-hoz és a Toscano 1690-hez. A szinkrotronsugárzás hatására betekinthettek az értékes műszerek belsejébe a Fourier-transzformációs infravörös spektromikroszkópiával, ami egy nem invazív technika.

A szakemberek egy közbenső réteget azonosítottak a lakk és a szomszédos fa között anélkül, hogy a mintákra rátették volna az ujjukat.Ez azonban nem árult el semmilyen információt a hegedű összetételéről, íjra a ZME Science online tudományos portál. A fontos kérdésnek a megválaszolásához az infravörös szórás típusú pásztázó közelmezős mikroszkóphoz (IR s-SNOM) fordultak, amely rendkívül érzékeny mikroszkópokat rejt és számtalan, mindössze tíz nanométer átmérőjű pillanatfelvételt készít, miközben méri az anyag által szórt infravörös fényt.

És mivel ez az infravörös jel az anyag mögöttes kémiai összetételétől függ, az elemzés feltárhatta a közbenső réteg pontos természetét: a fehérjealapú vegyületeket, amelyek nanoméretű foltokban oszlanak el.

A geometria és a kémia is segíthet

Az Analytical Chemistry folyóiratban közölt eredmények nagy előrelépést jelentenek a tudósok azon törekvésében, hogy megfejtsék Antonio Stradivari titkos gyártási folyamatát. Úgy tűnik azonban, hogy a hegedűknek nincs egyetlen olyan részlete, ami felelhetne a jellegzetes hangzásáért; sokkal inkább a hangszer kidolgozottsága biztosítja, hogy minden darabja egyfajta szinergiában hasson, amivel olyan hatást hoz létre, amely „nagyobb, mint a részek összege".A bostoni North Bennet Street School MIT mérnökei és hegedűkészítői néhány éve több száz korabeli hegedű digitális modelljeit építették fel és felhasználták őket egy evolúciós modell készítésére. Úgy tűnik, hogy a kremonai mesterek kihasználták a „boldog baleseteket" (rengeteg próbálkozás és tévedés során) és azt találták, hogy a rezonanciakamra nyílásának megnyúlt „f" alakja és a hegedű hátának meghatározott vastagsága eredményezi a legkellemesebb összhangot.

A geometria azonban csak egy része a rejtvénynek. A Tajvani Nemzeti Egyetem tudósai több Stradivari-hegedű faanyagának kémiáját elemezték, és megállapították, hogy az elöregedett és kezelt juharfa nagyban eltérő tulajdonságokkal rendelkezik a modern hangszerek előállításához használtakhoz képest. A Texas A&M Egyetem biokémikusai pedig felfedezték a Stradivari-hegedűk lakkjában található rezet, vasat és krómsót, amelyek kiváló famegtartók, de megváltoztathatják a hangszer akusztikai tulajdonságait is.

Antonio Stradivari 60 éves pályafutása több mint 1200 hangszert készített, amiből körülbelül 500 van még ma is forgalomban. Emiatt leginkább a régi olasz festményekhez hasonlítják őket, amelyeket történelmi és kulturális értékük miatt keresnek.