Ősi 15 ezer éves vírusokat találtak az olvadó tibeti gleccserekben

Ősi lények bújnak elő az olvadó permafrost „hűtőkamrájából", szinte úgy, mint egy horrorfilmben. Az olvadó gleccserek hihetetlenül jól megőrzik a kihalt megafauna olyan élőlényeit, mint a 40 ezer éves gyapjas orrszarvúakat vagy óriásfarkasokat, de a több mint 750 ezer éves baktériumokat is. Ám ezek a „dolgok" nem mind pusztultak el. Az évszázados moha újra életre kelhet például a laboratórium melegében, amiben hihetetlen módon apró, 42 ezer éves orsóférgek is rejtőzhetnek. De ez még nem minden.

Új módszerekkel vizsgálták a gleccsereket

A klímaváltozás és az ezzel járó gleccserolvadás révén lenyűgöző pillantást vethetünk a Föld távoli múltjába és az ott élő élőlények mindennapjaiba, amelyek felfedik az ősi ökoszisztémák történetét, beleértve annak a környezetnek a részleteit is, amelyben egykor léteztek. Az olvadás azonban aggodalmakat kelt tudományos körökben, mégpedig az ősi vírusok visszatérésével kapcsolatban - írja az origo.hu.

Az olvadás nemcsak az ősi, eddig szunnyadó mikrobák és vírusok elvesztéséhez vezethet, hanem az is megeshet, hogy a jövőben ezek újra a környezetbe kerülnek – magyarázták a kutatók a Microbiome szaklapban publikált tanulmányban, amelyet Zhi-Ping Zhong, az Ohio-i Állami Egyetem mikrobiológus vezetett. – A metagenomikai technikáknak és a jégmagminták sterilizálására szolgáló új módszereknek köszönhetően jobban megérthetjük, hogy mi rejlik pontosan a hideg felszín alatt.

A tanulmány során a csapatnak sikerült azonosítania egy tucatnyi egyedi, 15 ezer éves vírus archívumát a tibeti fennsík Guliya jégsapkájából, miközben betekintést nyerhetett azok működésébe is.

Ezek a gleccserek fokozatosan jöttek létre, és a porral és gázokkal együtt sok-sok vírus is lerakódott a jégben – mutatott rá Zhong a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ezek a mikrobák potenciálisan a lerakódásuk idején a légkörben lévőket képviselték.

Korábbi kutatások kimutatták, hogy a mikrobiális közösségek korrelálnak a légkör por- és ionkoncentrációjának változásaival, és jelezhetik az egykori éghajlati és környezeti feltételeket is.

Ez a vírus képes túlélni extrém körülmények között

Az ősi idők ezen fagyos feljegyzésein belül, 6,7 kilométeres tengerszint feletti magasságban a kutatók felfedezték, hogy az általuk azonosított 33 vírus közül 28-at még soha nem láttak.

Ezek olyan vírusok, amelyek extrém környezetben is boldogultak volna – magyarázta Matthew Sullivan, az Ohio Állami Egyetem mikrobiológusa. – Olyan génekkel rendelkeznek, amelyek segítenek megfertőzni a sejteket hideg környezetben; ezek szürreális tények arra vonatkozóan, hogyan képes egy vírus túlélni extrém, szélsőséges körülmények között.

A csapat a vírusok genetikai szekvenciáit egy ismert vírusokból származó adatbázissal hasonlította össze és azt találta, hogy a leggyakrabban előforduló vírusok olyan bakteriofágok voltak mindkét jégmag-mintában, amelyek a Methylobacteriumot (a jégen belüli metánciklus szempontjából fontos baktériumokat) fertőzik meg.

Leginkább az ezekben a törzsekben talált vírusokhoz kapcsolódtak, ami összhangban van egy korábbi jelentéssel, amely szerint a Guliya jégsapkára lerakódott por fő forrása valószínűleg a talajból származik. A tudósok szerint ezek a fagyott vírusok valószínűleg talajból vagy növényekből származnak. Nyilvánvalónak tűnik tehát, hogy a jég betekintést nyújthat a múltbeli környezeti változásokba és a vírusok evolúciójába.

Nagyon keveset tudunk a vírusokról és mikrobákról ezekben a szélsőséges környezetben, és arról, hogy valójában mi is van ott – emelte ki Lonnie Thompson földkutató , aki megjegyezte, hogy még mindig számos fontos kérdés maradt ezzel kapcsolatban megválaszolatlanul.

A szakemberek szeretnék például tudni, hogyan reagálnak a baktériumok és vírusok az éghajlatváltozásra? Mi történik, ha a jégkorszakból egy olyan meleg időszakba lépünk át, mint amilyenben most vagyunk? A válaszokat tovább keresik.