A jellegzetes gabona- és tejtermékmolekulák felfedezése a kerámiákon a korai neolitikus időszakra nyúlik vissza Nagy-Britanniában. Egy új kutatás az akkori táplálkozás meglepő aspektusait tárta fel.
Öt és fél ezer évvel ezelőtt a skóciai Külső-Hebridák lakosai tej és gabonafélék összekeverésével készült kását ettek. Legalábbis erre utalnak az edényeik. Bár később a zabot a skót gabona archetípusos termékének tekintették, úgy tűnik, hogy akkoriban a búza nagy szerepet játszott a helyi étrendben.A gabonatermesztés első nagy-britanniai bizonyítékai körülbelül 6000 évesek, ám a tudomány keveset tud arról, hogy mit termesztettek és mi mennyire terjedt el. A Nature Communications új cikke azonban pótolhat most néhány hiányosságot, legalábbis a messzi északkal kapcsolatban - írja az origo.hu.
A korszakból származó kerámiák a jellegzetes tejmaradványok bizonyítékait őrzik, így a régészek régóta tudják, hogy a tej vagy melléktermékei a neolitikum brit étrendjének jelentős részét képezték.
A történészek gyanítják, hogy a növényfogyasztásra vonatkozó bizonyítékokat nehezebb megtalálni, mert a nyomait ennyi idő után nehezebb észrevenni. Simon Hammann, a Friedrich-Alexander-Universität professzora és társszerzői ennek megoldására törekedtek azáltal, hogy nagyfelbontású tömegspektrometriával gabona-specifikus markereket kerestek kerámiaszilánkokon, írja az IFL Science online tudományos portál.
A „búzalelet" meglepte a tudósokat, akik korábban szinte semmi bizonyítékot nem találtak arra vonatkozóan, hogy akkoriban termesztették volna a skót szigeteken. A búzát először ugyanis a Termékeny Félhold (Közel-Kelet) nagyon eltérő klímájában gondoztak. És bár a 4000 éves szelektív tenyésztés kétségtelenül olyan törzsekhez vezetett, amelyek képesek voltak megbirkózni a hidegebb és nedvesebb éghajlattal, mindig akadtak új változatok. A történelmi időkben a búza ráadásul a gazdagok táplálékának számított, mert kisebb termést hozott, mint a rozs vagy a zab.
A szakemberek csak azért fedezték fel az említett nyomokat, mert a búzát azokban az edényekben főzték, amelyek maradványait elemezték.
Mindez arra utal, hogy inkább zabkásaként fogyasztották, nem pedig a hideg tejet öntötték a búzára.
A tanulmányban összesen 59 kerámiatöredéket használtak fel, amelyek 5600-5300 évesek. A szilánkok közül 16-ban megtalálták a jellegzetes gabona molekulákat, nyolc esetben tejzsír kíséretében. Mások bizonytalan eredetű növényi molekulákat hordoztak – a szerzők dióféléket javasoltak lehetőségként.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
