Egy mintegy 1,3 milliárd fényév átmérőjű, gyűrűszerű kozmikus struktúrát fedeztek fel a világegyetem távoli részén. A „Nagy Gyűrű” mérete és elhelyezkedése olyan rendkívüli, hogy a kutatók szerint komoly kihívás elé állíthatja a világegyetem szerkezetéről és fejlődéséről alkotott jelenlegi kozmológiai modelleket.
A csillagászok egy hatalmas, gyűrűszerű galaktikus struktúrát azonosítottak a kozmosz távoli zugában. A „Nagy Gyűrűnek” elnevezett, mintegy 1,3 milliárd fényév átmérőjű képződmény mérete és alakja nehezen illeszthető be a világegyetem fejlődéséről alkotott jelenlegi modelljeinkbe.
A tőlünk nagyjából 6,9 milliárd fényévre elhelyezkedő struktúra felfedezését Alexia Lopez, a University of Central Lancashire csillagásza mutatta be 2024-ben az Amerikai Csillagászati Társaság ülésén, majd az eredményeket a Journal of Cosmology and Astroparticle Physics című szakfolyóiratban is publikálták. A Nagy Gyűrű ráadásul nem az első kivételesen nagy kiterjedésű szerkezet, amelyre Lopez kutatócsoportja rábukkant: korábban ugyanezen az égterületen, hasonló távolságban már azonosítottak egy „Óriás Ívnek” elnevezett képződményt is. Két ekkora méretű objektum jelenléte azért problémás, mert a világegyetem keletkezését magyarázó jelenlegi elméletek alapján elvileg nem is volna szabad létezniük - írja az origo.hu.
Nem értjük a világegyetemet: miért problémás a Nagy Gyűrű létezése?
A kutatók szerint a probléma egyik gyökere magában a méretben rejlik.
A jelenlegi kozmológiai modellek alapján ugyanis a világegyetemben kialakuló összefüggő struktúrák elméleti felső határát nagyjából 1,2 milliárd fényévnél húzzák meg.
Ehhez képest mind a Nagy Gyűrű, mind az Óriás Ív meghaladja ezt a léptéket. A méret mellett az alakjuk is további kérdéseket vet fel. A Nagy Gyűrű csupán a mi földi nézőpontunkból tűnik gyűrű alakúnak, valójában dugóhúzószerű szerkezetről lehet szó.
Lehetséges magyarázatok a Nagy Gyűrűre
A felfedezés leginkább azért izgalmas, mert megkérdőjelezheti az ún. kozmológiai elvet. Ez a tétel mondja ki ugyanis, hogy a világegyetem nagyobb távlatokban vizsgálva minden irányban nagyjából egyformának tekinthető. Más szóval: ha elég hatalmas tartományokat nézünk, az anyag eloszlásában nem lenne szabad feltűnő szabálytalanságokat tapasztalnunk.
A Nagy Gyűrű és az Óriás Ív gigantikus mérete azonban próbára teszi ezt az elképzelést. Bár az ilyen struktúrák nem feltétlenül cáfolják meg a jelenlegi modelleket, egyértelműen jelzik, hogy a kozmosz makroszerkezetében akadnak még nehezen értelmezhető anomáliák.
A rejtély feloldására a kutatók több lehetséges magyarázatot is mérlegelnek. Elsőként a barionos akusztikus oszcilláció (BAO) elmélete merült fel, amely a korai univerzumban terjedő akusztikus hullámok nyomán kialakult, ősi, gömbszerű galaxiselrendeződéseket írja le. A Nagy Gyűrű azonban nem igazán illik ebbe a képbe:
a BAO-k mérete ugyanis viszonylag egységes (nagyjából 1 milliárd fényév átmérőjű), a Nagy Gyűrű viszont ennél jóval nagyobb, ráadásul a formája sem felel meg pontosan annak, amit egy ilyen képződménytől várnánk.
A kutatók más elméleti lehetőségeket is felvetettek. Ezek egyike Roger Penrose konform ciklikus kozmológiája, amely szerint a világegyetem egymást követő kozmikus ciklusokon megy keresztül. Bár egy ilyen modell elviekben megengedné a gyűrűs struktúrák létrejöttét, ez az elmélet is komoly kihívásokkal küzd.
Egy másik lehetséges magyarázatot a kozmikus húrok jelenthetnek, amelyek lényegében a téridő szerkezetének topológiai hibái. A hipotézis szerint ezek a korai univerzumban keletkezhettek, amikor a tágulás során bizonyos téridő-szerkezetek mintegy rögzültek. Bár a kozmikus húrok létezésére egyelőre nincs közvetlen fizikai bizonyíték, elméleti síkon továbbra is aktívan vizsgálják őket.
Végül az sem zárható ki, hogy a Nagy Gyűrű és az Óriás Ív pusztán a galaxisok véletlenszerű elrendeződésének az eredménye.
Ha ez igaz, akkor nem valódi, összefüggő kozmikus képződményekről beszélünk, hanem olyan véletlen mintázatokról, amelyek a mi nézőpontunkból állnak össze egyetlen alakzattá.
A csillagászok szerint ennek az esélye meglehetősen csekély, de a lehetőséget egyelőre nem lehet teljesen elvetni.
További hasonló szerkezeteket keresnek
A felfedezés valós tudományos súlyát csak újabb megfigyelések birtokában lehet majd pontosan megítélni. Egyelőre annyi bizonyos, hogy a Nagy Gyűrű és az Óriás Ív létezése nehezen magyarázható a jelenlegi kozmológiai modellekkel.
- A két gigantikus anomália ráadásul csillagászati léptékben mérve egymás közvetlen szomszédságában helyezkedik el, ami még kivételesebbé teszi őket a tudomány számára.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
