Több mint fűszer: nem véletlenül volt egykor drágább az aranynál

A szerecsendió hatása nemcsak az ízében, hanem egészségre gyakorolt előnyeiben is megmutatkozik.

A szerecsendió a szerecsendiófa magja, amelyet szárítás után reszelve vagy őrölve használunk fel. Édeskés, meleg, kissé csípős aromája miatt különösen népszerű süteményekben, krémlevesekben, mártásokban és egyes italokban is. Ráadásul mivel a szervezetet több fronton támogatja, hatása miatt is sokan kedvelik - írja a Házipatika.com.

A szerecsendió hatása

A szerecsendió nemcsak az ételeket dobja fel, hanem több szempontból is támogathatja az egészséget.

• Segíti az emésztést: Hagyományosan emésztési panaszok enyhítésére használták. Serkentheti a gyomornedv-termelést, így hozzájárulhat a puffadás és a teltségérzet csökkentéséhez. 
• Csökkenti a gyulladást: Egyes antioxidáns hatású vegyületei segíthetnek a szervezetben zajló gyulladásos folyamatok mérséklésében.
• Támogatja az idegrendszert: Kis mennyiségben nyugtató hatást tulajdonítanak neki, ezért régen alvászavarok esetén is alkalmazták. 
• Antibakteriális: Bizonyos kutatások szerint a szerecsendióban található illóolajok gátolhatják egyes baktériumok szaporodását.

Mértékkel fogyaszd!

Bár számos jótékony hatása ismert, a szerecsendióval óvatosan kell bánni. Túl nagy mennyiségben ugyanis hányingert, szívritmuszavarokat és hallucinációkat, sőt extrém esetben még súlyosabb tüneteket is okozhat. Éppen ezért mindig csak egy csipetnyit érdemes belőle használni, kutyák számára pedig már kis mennyiségben is mérgező!

Így építsd be a mindennapokba

A szerecsendió sokoldalú fűszer, amely könnyen beilleszthető a napi étrendbe:

• krémlevesekhez;
• besamelmártáshoz;
• főzelékekhez;
• süteményekhez, például almás vagy diós desszertekhez; illetve
• forró italokhoz, mint a latte vagy a forralt bor.

A szerecsendió mára szinte minden konyhában megtalálható, mégis volt idő, amikor vagyonokat ért. Története messzire nyúlik vissza, egészen a 17. századig, amikor Európában valódi luxuscikknek számított. Az akkoriban kizárólag Indonéziában termő fűszert rendkívül nehezen lehetett beszerezni, ez pedig extrém módon felnyomta az árát is: egyes források szerint súlyra vetítve az aranynál is értékesebb árucikk volt. Nem csupán ízesítőként tekintettek ugyanis rá, hanem gyógyhatásokat is tulajdonítottak neki, például a pestis ellen is bevetették.