Egy új matematikai modell szerint az emberi élettartam még a legkorszerűbb öregedésgátló terápiák alkalmazásával sem növelhető a végtelenségig. Az öregedés alapvető folyamatának számító, testi sejtekben felhalmozódó DNS-mutációk sora önmagában is korlátozza az emberi szervezet működőképességét.
A kutatók szerint még akkor sem élhetnének örökké az emberek, ha sikerülne megelőzni az öregedéssel összefüggő betegségeket. Az öregedés során ugyanis a sejtekben folyamatosan véletlenszerű DNS-mutációk halmozódnak fel. Ezek idővel rontják a sejtek működőképességét, végül pedig a szervezet már nem képes megfelelően ellátni létfontosságú feladatait.
Matematikai modellel vizsgálták, megállítható-e az öregedés
A Skolkovo Tudományos és Technológiai Intézet kutatói arra keresték a választ, hogy a DNS-ben felhalmozódó mutációk akkor is korlátoznák-e az emberi élettartamot, ha az öregedés minden más ismert tényezőjét sikerülne kiküszöbölni. Ennek vizsgálatához egy matematikai modellt készítettek, amely megmutatta, hogyan hatnak a véletlenszerű DNS-mutációk a szervezet legfontosabb szerveire.
A modell egy olyan elméleti emberi népességgel számolt, amely mentes az életkorral összefüggő betegségektől.
Nagyon hosszú ideig élhetünk, de a halhatatlanság továbbra is álom marad
A számítások szerint a legoptimistább forgatókönyvben
a születéskor várható átlagos élettartam 146 és 194 év közé esne.
Néhány kivételes ember ennél jóval tovább is élhetne, de a modell alapján senki sem érhetné el a halhatatlanságot.
Az npj Aging című tudományos folyóiratban megjelent kutatás vezető szerzője, Dmitrij Krjukov hangsúlyozta, hogy megállapításaik pusztán matematikai becslések, nem kísérleti eredmények. A modell nem azt jósolja meg, hogy a jövőben ténylegesen meddig élhetünk, inkább azt mutatja meg, hogy önmagukban a DNS-mutációk milyen felső határt szabhatnak az emberi élettartamnak.
Nem minden sejt öregszik egyformán
A kutatás szerint a különböző szövetek eltérően reagálnak a mutációk felhalmozódására. A bőr és a máj sejtjei folyamatosan megújulnak, ezért ezek a szövetek hosszú időn keresztül képesek pótolni az elöregedett sejteket.
A szívben és az agyban azonban egészen más a helyzet. Ezeknek a szerveknek a sejtjei nagyrészt nem cserélődnek ki, ezért az évek során egyre több genetikai változás halmozódik fel bennük. Éppen e hosszú életű sejtek jelentik az emberi élettartam egyik legfontosabb korlátozó tényezőjét.
Az öregedés sokkal összetettebb folyamat, mint hinnénk
A tudósok régóta vizsgálják, hogy a DNS-mutációk felhalmozódása önmagában képes-e megmagyarázni az öregedést. Az új eredmények arra utalnak, hogy valószínűleg nem ez az egyetlen meghatározó tényező.
Ha kizárólag az említett mutációk szabnák meg az élettartamot, akkor az emberek átlagosan jóval tovább élnének, mint napjainkban. Az öregedés hátterében tehát más biológiai folyamatok is szerepet játszanak.
A most bemutatott módszer segíthet számszerűsíteni az egyes öregedési mechanizmusok szerepét. A szakértők úgy vélik, hogy a jövőben több tudományterület együttműködésére lesz szükség ahhoz, hogy átfogóbb képet kapjunk az öregedés biológiai folyamatairól - közölte az origo.hu.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
