Egy fiatal indiai kutató titokban végzett mellékkísérletei az 1970-es években alapjaiban változtatták meg a klímaváltozásról alkotott képünket. Veerabhadran Ramanathan felfedezte, hogy nemcsak a szén-dioxid, hanem más, addig alig vizsgált gázok is drámai hatással vannak a Föld felmelegedésére – és ezzel olyan felismerésekhez vezetett, amelyek ma is meghatározzák a globális klímapolitikát. De ki ő?
A klímaváltozás ma már a globális közbeszéd egyik központi témája, de ez nem volt mindig így. A 20. század közepén a tudósok még csak részben értették, milyen folyamatok alakítják a Föld éghajlatát, és különösen azt, hogy az emberi tevékenység milyen mértékben járul hozzá a felmelegedéshez. A szén-dioxid szerepe már ismert volt, ám a kép messze nem volt teljes. Az áttörések ugyanis gyakran nem grandiózus kutatási programokból, hanem kíváncsi elmék mellékprojektjeiből születnek. Pontosan így indult el annak az indiai származású tudósnak a története is, aki véletlenül fedezte fel az addig alábecsült, de rendkívül erős hajtóerejét a globális felmelegedésnek. És hogy kiről is van szó?
Véletlen felfedezése menthette meg a Földet
Veerabhadran Ramanathan 1944-ben született Dél-Indiában, és mint sok kortársa, már egészen fiatal kora óta egy dolgot hajszolt: az amerikai álmot. Számára ráadásul ez a vágyakozás egészen konkrét formát öltött, ugyanis egy Chevrolet Impala benzinfalót szeretett volna, amelyről édesapjától, egy gumikereskedőtől hallott. Ő azonban igazán szerencsésnek mondhatja magát, ugyanis a több millió indiai kortársa közül mégis ő volt az egyik olyan, aki a húszas éveiben végül eljutott az Egyesült Államokba. Igen ám, de az áhított autót végül soha nem vásárolta meg – részben azért, mert tudományos felismerései a globális felmelegedésről hamar fontosabbá váltak számára, mint a személyes vágyai.
A történet igazi fordulópontja az 1970-es években következett be. Ramanathan ekkoriban frissen végzett posztdoktori kutatóként bolygótudománnyal foglalkozott, és míg nappal a NASA virginiai Langley Kutatóközpontjában dolgozott, esténként egy titkos mellékprojekten ügyködött, amelyről még a feletteseinek sem beszélt.
Ez a magányos, éjszakai kutatómunka végül alapjaiban változtatta meg a klímatudományt.
Vizsgálatai során arra jutott, hogy a klórozott-fluorozott szénhidrogének, azaz a CFC-k – amelyeket akkoriban széles körben használtak hűtőszekrényekben, légkondicionálókban és aeroszolos spray-kben – jelentős üvegházhatású gázok. Ramanathan korábban rövid ideig egy hűtéstechnikai cégnél dolgozott, ahol ezekkel az anyagokkal már találkozott. Ezúttal azonban felismerte, hogy a CFC-k a szén-dioxidhoz hasonlóan csapdába ejtik a hőt a légkörben, sőt számításai szerint jóval erősebben, hiszen egyetlen CFC-molekula akár tízezer szén-dioxid-molekula melegítő hatásával is felérhet.
Az akkor még fiatal kutatónak azonban biztosra kellett mennie, így három hónapon keresztül újra és újra ellenőrizte az eredményeit, alternatív magyarázatokat keresve, de nem talált hibát a felfedezésében. Mégis bizonytalan volt abban, mit tegyen. Mint később visszaemlékezett, „csak egy indiai bevándorló posztdoktor volt”, és nem tudta, érdemes-e egyáltalán jelenteni a felfedezést a NASA-nak, vagy hogy egyáltalán komolyan fogják-e venni. Végül mégis egyszerűen elküldte a tanulmányát publikálásra.
Nem a szén-dioxid az egyedüli ellenség
Az áttörés pedig meglepően gyorsan meg is érkezett. A Science folyóirat publikálta az eredményeket, és 1975-ben a kutatás még a The New York Times címlapjára is felkerült. Pedig a tudományos közösség eleinte szkeptikusan fogadta az állításait, és nem utolsósorban még maga Ramanathan is meglepődött saját felfedezésén, hiszen eredetileg puszta kíváncsiságból kezdett bele a vizsgálatba egy olyan időszakban, amikor a klímaváltozás még egyáltalán nem számított sürgető problémának.
Munkája azonban végül megalapozta azt a ma már széles körben elfogadott felismerést, hogy a szén-dioxidon kívül más üvegházhatású gázok is kulcsszerepet játszanak a globális felmelegedésben.
Ez a tudás alapvető fontosságúvá vált az első sikeres nemzetközi klímavédelmi intézkedések kidolgozásában.
Ennek jelentőségét jól mutatja, hogy a Svéd Királyi Tudományos Akadémia a rangos Crafoord-díjjal ismerte el idén Ramanathan munkásságát, amelyet gyakran a Nobel-díj előszobájának tartanak. A döntés indoklása szerint a kutató alapvetően bővítette ismereteinket arról, miként hat az emberi tevékenység a légkör összetételére, a klímára és a levegő minőségére, valamint ezek kölcsönhatásaira.
Ramanathan pályája persze korántsem volt egyenes vonalú. Mérnöki tanulmányait az indiai Bengaluru városában kezdte, majd egy számára nem túl inspiráló időszakot töltött el egy hűtőipari vállalatnál, ahol az volt a feladata, hogy megakadályozza a hűtőközegek – vagyis a CFC-k – szivárgását. Huszonhat évesen mégis az Egyesült Államokba költözött, és a Stony Brook New York-i Állami Egyetemen kezdett doktori tanulmányokba. Itt azonban váratlan fordulat történt, ugyanis témavezetője az utolsó pillanatban irányt váltott, így disszertációja végül nem a Föld, hanem a Vénusz légkörének üvegházhatásáról szólt.
Emiatt pályája egészen a NASA-ig vezetett, ahol a munkája során találkozott Mario Molina és Frank Sherwood Rowland kutatásaival, amelyek kimutatták, hogy a CFC-k károsítják az ózonréteget, azt a természetes védőpajzsot, amely megóvja az emberiséget a rákkeltő sugárzástól. A két tudós később, 1995-ben Nobel-díjat kapott ezért a munkáért.
Három pápának adott tanácsot
A klórozott-fluorozott szénhidrogének veszélyei azonban csak az 1980-as évekre váltak széles körben ismertté. Ramanathan emiatt az 1975-ös felfedezése előtt egyáltalán nem aggódott a klímaváltozás miatt. Ám ahogy egyre több gázt, például metánt és dinitrogén-oxidot azonosítottak az üvegházhatás résztvevőiként, világossá vált számára, hogy a felmelegedés jóval gyorsabban bekövetkezhet, mint azt korábban gondolták. Egy 1985-ös tanulmányban, amelynek társszerzője volt, arra jutottak, hogy ezek a nyomgázok hosszú távon legalább olyan károsak lehetnek, mint a szén-dioxid.
A felismerés sokkolta a tudományos közösséget. Ahogy Spencer Weart tudománytörténész később fogalmazott, a kutatók hirtelen rádöbbentek, hogy a globális felmelegedés nem a következő generáció problémája lesz, hanem a jelené.
A CFC-k veszélyei végül nemcsak tudományos, hanem politikai szinten is változásokat indítottak el. Az 1987-es Montreal Protocol (vagyis a montréali jegyzőkönyv, amely az ENSZ Környezetvédelmi Programja által gondozott nemzetközi egyezmény) betiltotta ezeknek az anyagoknak a használatát, elsősorban az ózonréteg védelme érdekében. Egy 2021-es Nature-tanulmány szerint
a tiltás nélkül a globális felmelegedés akár további 1 Celsius-fokkal is nőhetett volna.
Ramanathan munkássága azonban messze nem merült ki ebben az egy felismerésben. Pályafutása során műholdakat, ballonokat, drónokat és hajókat használt a Föld légkörének közvetlen vizsgálatára, és számos kulcsfontosságú felfedezést tett.
Elsőként mutatta ki például, hogy a felhők hűtő hatással lehetnek a bolygóra, és hozzájárult annak megértéséhez is, miként erősíti fel a vízgőz a szén-dioxid melegítő hatását. Egy nagyszabású projekt keretében pedig feltérképezett egy mintegy három kilométer vastag légszennyezési réteget az indiai szubkontinens felett. Az úgynevezett barna felhők vizsgálata rámutatott arra, hogy a légszennyezés részben elfedheti a globális felmelegedés hatásait. Ezek pontos működését a tudósok ma is kutatják.
2012-ben Ramanathan a Pápai Tudományos Akadémia tagja lett, ahol egymást követő három pápa számára adott tanácsot klímapolitikai kérdésekben.
Ez az időszak arra is ráébresztette, hogy a klímaválság nem csupán tudományos, hanem etikai kérdés is, hiszen hatásai aránytalanul sújtják a világ legszegényebb rétegeit. Kollégái szerint csendes, mégis rendkívül hatékony kommunikációs stílusa kulcsszerepet játszott abban, hogy hidat épített a tudományos közösség és a döntéshozók között, miközben egy egész generációnyi fiatal kutatót inspirált.
A ma 81 éves tudós életmódja is tükrözi szemléletét és jelenleg egy Tesla Model Y-t vezet, kaliforniai otthonát pedig napenergiával működteti, bár saját bevallása szerint a gyaloglást és a tömegközlekedést feladta, mert túl sok időt vett igénybe. Ugyanakkor ritkán hangsúlyozza az egyéni cselekvés szerepét a klímaváltozás elleni küzdelemben. Ehelyett inkább azt tanácsolja a fiataloknak, hogy vállaljanak aktív szerepet a közéletben, válasszanak megfelelő vezetőket, és a tudományosan megalapozott információkat terjesszék a félrevezető, áltudományos állításokkal szemben. És ebben is milyen igaza van, nem? - közölte az index.hu.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Csapást mértek az ukrán erők az orosz fekete-tengeri flotta Sztrileckij nevű hadihajóforgalom-irányító pontjára.
A harci járművek vásárlása egy egymilliárd eurós katonai segélyterv részeként valósul meg.
Csapon végső búcsút vettek a háborúban elesett Szerhij Pireutól.
Törökországban, az Ararát-hegy lábánál egy különös kőzetképződmény lapul a hegyoldalban, amely pontosan akkora, mint a Bibliában leírt Noé bárkája.
Új korszak a határátlépésben: az eCserha rendszer júniustól a személyautók számára is elérhető lesz.
A 380 évvel ezelőtt létrejött ungvári unió egyházi, szellemi és kulturális örökségéről tartottak konferenciát Beregszászon.
A megkezdett növényvédelmi munkákat folytatni kell, különös figyelemmel a gombás betegségekre és a kártevők elleni védekezésre, még termés hiányában is!
A csapásoknak halálos áldozataik is vannak, lakóházak rongálódtak meg, ipari, vasúti és kikötői infrastrukturális létesítményekben keletkeztek károk.
Ha Oroszország agressziót indítana a Suwalki-folyosó körzetében, elveszíthetné Kalinyingrádi területét.
Kárpátalján őrizetbe vették a katonai orvosi bizottság vezetőjét, aki pénzért hamis igazolásokat adott. Több mint 11 millió hrivnyát foglaltak le.
