Vihar elől menekülő kutatók bukkantak rá az Antarktisz egyik legjobban őrzött titkára, egy eddig ismeretlen szigetre a Weddell-tenger veszélyzónájában, amelyet első pillantásra csupán egy szennyezett jéghegynek hittek. A felfedezés ráadásul nemcsak a térképeken hagyott fehér foltokra hívja fel a figyelmet, hanem arra is, mennyire megtévesztő lehet a jégvilág látványa, és milyen könnyen rejtve maradhatnak új földdarabok még a modern műholdas megfigyelések korában is.
A Föld egyik legzordabb és legrejtélyesebb térsége, az Antarktisz ismét megmutatta, hogy még ma, a modern technikai mérő- és megfigyelőeszközök korában is tartogat számunkra komoly meglepetéseket. Egy nemzetközi kutatócsoport ugyanis egészen váratlan felfedezést tett a Weddell-tenger jeges vidékén, miután egy addig ismeretlen szigetet találtak, amelyet első pillantásra csupán egy szennyezett, piszkos vagyis nem hófehér jégtömbnek hittek.
Ráadásul a felfedezést egy szerencsés véletlennek köszönhetjük.
A fejekben szerencsére nem volt vihar
A 93 fős expedíció a német Alfred Wegener Intézet (AWI) kutatóhajóján, a Polarstern jégtörőn dolgozott, amikor a szélsőséges időjárás miatt kénytelenek voltak menedéket keresni a Joinville-sziget közelében. Ez a térség nem véletlenül szerepel a hajózási térképeken „veszélyzónaként”, a navigációt megnehezítő, pontosan nem azonosított akadályok miatt a kapitányok általában óvatosan közelítik meg ezt a területet.
Simon Dreutter, az AWI víz alatti térképezéssel foglalkozó szakértője elárulta, hogy már korábban is feltűnt nekik, hogy a térképek egy ismeretlen veszélyforrást jelölnek ezen a vidéken, de sem annak pontos helye, sem a természete nem volt egyértelmű. A kutatók ezért alaposan átvizsgálták a rendelkezésre álló tengermélységi adatokat, majd visszatértek a hajó hídjára, ahol végül a szemük elé tárult a rejtély.
Az ablakon kinézve egy furcsa, barnás színű képződményt pillantottak meg, amely első ránézésre inkább egy „piszkos jéghegynek” tűnt. Ám ahogy közelebb értek, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem jégről, hanem szilárd kőzetről van szó. A hajó irányát azonnal megváltoztatták, és a gyanús objektum felé vették az irányt
ekkor derült ki, hogy valójában egy eddig ismeretlen sziget áll előttük.
A Polarstern végül mintegy 150 méterre közelítette meg a képződményt. A kutatók drónt is bevetettek, hogy felülről vizsgálják meg a területet, és ezzel megerősítették, hogy nem csupán egy szikláról, hanem egy meglepően nagy kiterjedésű szigetről van szó. A sziget körülbelül 130 méter hosszú, 50 méter széles, és mintegy 16 méterrel emelkedik a vízszint fölé – vagyis hossza nagyjából megegyezik a gízai nagy piramiséval.
A felfedezés egyik legérdekesebb aspektusa, hogy bár a terület veszélyzónaként szerepel a hajózási térképeken, a sziget maga más adatbázisokban nem jelenik meg partvonalként. Ennek oka valószínűleg az, hogy a műholdfelvételeken szinte teljesen beleolvad a környező jéghegyek közé. Vastag jégborítása miatt a sziget alig különböztethető meg az Antarktisz sodródó jégtömbjeitől, így eddig egyszerűen láthatatlan maradt.
A hivatalos térképekre azonban a felfedezés ellenére még mindig nem kerülhet fel az új földdarab, ehhez ugyanis előbb nevet kell kapnia. Bár a kutatócsoport egyelőre nem döntött, a közösségi médiában már megindult az ötletelés. Egyesek az „Eisberg” nevet javasolták, míg mások a „Lummerland” elnevezést vetették fel, utalva Michael Ende meseregényének képzeletbeli szigetére.
Velencében is áll a bál
Miközben az Antarktiszon új sziget bukkan fel a jég fogságából, Európa egyik legismertebb lagúnájában, Velence partjainál egy másik, egészen eltérő történet zajlik. Itt egy Bacan nevű apró földdarab vált tartóssá, ami korábban csak a nyári hónapokban jelent meg, majd a téli viharok rendre eltüntették. Azonban egy új árvízvédelmi rendszernek köszönhetően a sziget immár állandó része lett a lagúnának.
A mintegy 250 méter hosszú és 10 méter széles homokpadot ma már sűrű növényzet borítja. Sókedvelő mocsári növények, virágok és kisebb, ellenálló fák gyökerei stabilizálják a talajt, így a sziget 2020 óta nem tűnt el. Ez új élőhelyeket teremtett, és egyfajta menedékké vált azok számára, akik a turisták tömegét szeretnék elkerülni.Ugyanakkor a szakértők óvatosságra intenek, hiszen bár
egy új sziget születése elsőre pozitív fejleménynek tűnhet, valójában a lagúna érzékeny ökológiai egyensúlyának felborulását is jelezheti.
A háttérben ugyanis egy sokkal nagyobb, globális léptékű folyamat húzódik meg, a tengerszint emelkedése. A kutatók szerint még akkor is, ha a világ országai teljesítik a 2015-ös párizsi klímaegyezmény célkitűzéseit, a globális tengerszint 2300-ra akár 0,7–1,2 méterrel is megemelkedhet. A változás fő oka a jégtakarók olvadása – Grönlandtól egészen az Antarktiszig –, amely fokozatosan átrajzolja a Föld partvonalait. Emellett a víz hőtágulása is szerepet játszik, hiszen ahogyan a tengerek hőmérséklete emelkedik, a víz térfogata is nő. Már a 4 Celsius-fok fölötti melegedés is jelentős tágulást eredményez.
A tengerszint emelkedése emiatt egyre komolyabb veszélyt jelent világszerte, nagyvárosok, alacsonyan fekvő régiók és teljes országok válhatnak a víz rabjává. A kutatók emiatt nem tudják eléggé hangsúlyozni, hogy különösen a következő évtizedek kulcsfontosságúak lehetnek a probléma orvoslásában. Minden egyes, 2020 után eltelt öt év késlekedés az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében, ami további körülbelül 0,2 méter tengerszint-emelkedést jelenthet 2300-ig - közölte az index.hu.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
