A tavaszi szezon ősszel kezdődik! - A talaj-EC sajátosságai a hajtatásban

A cikksorozatunk korábbi részében már kitértünk arra, hogy a tavaszi szezonra történő felkészülés egyik legfontosabb eleme a talajhibák korrigálása, azaz a talaj kémhatásának (pH értékének) valamint a sótartalmának (EC-értékének) a beállítása. A pH-érték mérése viszonylag egyszerű, és többé-kevésbé pontos értéket kapunk attól függetlenül, hogy mennyire szakszerűen végeztük el a mintavételt a fóliaházunk talajából. Sajnos az EC-érték tekintetében nem ilyen egyszerű a helyzet. Nagyon sok gazda esett abba a hibába, hogy egy helytelenül elvégzett, vagy egy rosszul értelmezett mérési eredmény miatt elrontották a talajelőkészítést, ami a későbbiekben jelentős terméskieséssel járt.

Érdemes tehát részletesebben körbejárni ezt a fontos témát, hogy minél kevesebb problémánk legyen a későbbiekben miatta.

A szántóföldi növénytermesztésben a talajok EC-értékére, azaz a benne lévő teljes sótartalomra ritkán szükséges odafigyelni. A talajelemzések célja itt inkább a különböző tápelemek mennyiségének meghatározása külön-külön, hogy a tápanyagellátás folyamán azokból juttassunk ki többet, amiből hiány van. A káros sófelhalmozódás itt igen ritka, kivéve néhány szikesedésre hajlamos területet. A nyári, szárazabb időszakban mindenütt lezajlik ugyan egy kisebb szikesedési, só-felhalmozódási természetes folyamat, ugyanis a talajfelszínről elpárolgó nedvességből ott maradnak az addig benne feloldott ásványi sók. Azonban a csapadékosabb időszakokban ezek az ásványi sók újból feloldódnak, és lemosódnak a mélyebb talajrétegekbe, és helyre áll az eredeti állapot. Mivel ezeknek a tápanyagoknak (ásványi sóknak) az „ingázása” a különböző mélységű talajrétegek között viszonylag egyenletesen megy végbe a szántóföldünk teljes területén, ezért a 2-3 hektárt meg nem haladó tábla esetében elegendő egy vizsgálatot végezni.

A vizsgálathoz a talajmintát a tábla 10-12 pontjáról gyűjtjük be, ezt összekeverjük és ebből a keverékből veszünk ki kb. 1 kg-ot a vizsgálatok elvégzéséhez.

A fóliasátrak talajának esetében azonban másként zajlanak le ezek a folyamatok. A magas hőmérséklet miatt itt sokkal intenzívebb a talajvíz párolgása, így a káros sófelhalmozódás is a talajfelszín közelében. Ráadásul, mivel védve van az esőtől, hótól, ezért nem megy végbe ezeknek a sóknak a természetes kimosódása sem. Ennek a folyamatnak az eredménye az, hogy 1-2 év alatt a gazdaságos zöldséghajtatásra alkalmatlanná válik a fóliasátrunk talaja úgy is, hogy az üresen állt, és egy csepp műtrágyát sem juttattunk ki rá. Azonban még egy ilyen esetben is az általános szabályok alapján elvégzett mintavétellel viszonylag pontos eredményt kaphatunk az átlagos EC-értékről, mivel a sófelhalmozódás, ha fokozottabban is, de viszonylag egyenletesen megy végbe a fóliasátor talajának teljes felületén.

Sokkal összetettebb ez a folyamat azokban a fóliasátrakban, ahol már folyik a termesztés. Ugyanis itt főnövények számára (uborka, paradicsom, paprika stb.) a tápoldatot csepegtetőcsővel juttatjuk ki. Hónapokon keresztül a fóliaház talaja csak ezen a keskeny sávokon kap nedvességet. S mint már írtuk, a talajfelszín viszont mindenütt párologtatja a vizet, s amikor a talajból a víz elpárolog, a talajfelszín közelében hagyja az addig benne feloldott ásványi sókat. Ennek eredményeképpen itt megnövekszik a só koncentráció, azaz az EC. A csepegtetőcső közvetlen közelében az öntözővíz ezeket a felhalmozódott sókat újból feloldja, s viszi magával őket egészen az átnedvesített sáv határáig. Itt aztán a víz egy része elpárolog, a benne feloldott sók pedig a fent leírt módon újra kicsapódnak, felhalmozódnak. Ennek a folyamatnak az eredményeképpen eléggé élesen elhatárolódó sávok alakulnak ki: a csepegtetőcső mentén átnedvesedő sávban egy alacsony EC-jű, míg azon túl egy magas sókoncentrációjú zóna alakul ki. Magyarán, a bakhátak talajának EC-értéke, főleg a csepegtetőszalagok alatt, viszonylag alacsonyabb, míg attól kicsit távolabb, különösen a művelő utaknál, pedig nagyon magas. Ezeket az EC-érték eltéréseket aztán nagyon látványosan kirajzolják az előveteményként termesztett hónapos retek vagy saláta állományok. A csepegtetőcsövek helyén világosabb zöld, dúsabb levélzetűek lesznek a növények, míg attól kicsit távolabb már sötétzöld, apróbb levelüek.

Mint látjuk, a fóliasátrak esetében a káros sófelhalmozódás nem egyenletes, és egészen különböző mérési értékeket fogunk kapni attól függően, hogy éppen honnan vettük a méréshez a mintát. 

A nyári állományváltásnál még megtehetjük azt, hogy csak a bakhátakat mosatjuk át, és az abból vett mintákat mérjük be. Ugyanis ilyenkor általában nem végzünk szántást vagy mélyásást, csak a bakhátak talaját lazítjuk fel, azaz a bakhátak talaja nem keveredik össze a művelő utak „sósabb” talajával. Az őszi talajelőkészítés során azonban már elkerülhetetlen a fóliaház talajának teljes átmosatása a cikksorozatunkban már korábban leírt módon. 

Mint látjuk, ennek az átmosatásnak két célja is van. Az első, kézenfekvő cél a káros sófelhalmozódás megszüntetése, kimosatása a felső talajrétegekből. A másik, kevésbé fontos célunk pedig a talaj „homogenizálása” azaz annak elérése, hogy a talaj-EC értéke a fóliasátorban mindenütt viszonylag egyforma legyen, bárhonnan is vesszük majd a mintát a méréshez. Így érhetjük el, hogy a következő szezonban az állományunk egyenletesen fejlődjön, és maximális termést kapjunk. 

Gál István,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány