Kárpátalja célkeresztben - Feromoncsapdák kihelyezésével segítenek a helyi gazdák a kártevők feltérképezéséhez

Kárpátalja sok szempontból ismeretlen terület a növényvédelmi szakemberek számára, s ezért lényeges, hogy ebből a szempontból is mihamarabb a figyelem középpontjába kerüljön. Egyrészt azért, mivel régóta igen sok kártevő és kórokozó él itt, amelyeknek egy részét mind ez ideig nem azonosítottak be. Másrészt pedig az időjárási anomáliák és főként a globális felmelegedés következtében megjelenő új kártevők fontos útvonala a megyénk. Ebből következően az egész Kárpát-medence agráriuma szempontjából elengedhetetlen, hogy tudjuk, hol és milyen jellegű védekezésre kell felkészülnünk, hangzott el azon a gazdafórumon, amelyre a Papilio Természet- és Környezetvédelmi Egyesület szervezésében a Somi-hegyen Jakab Sándor gazdaságában került sor.

A Minden, amit a feromon­csapdák használatáról tudni érdemes című, bemutatóval egybekötött tanácskozáson Szanyi Szabolcs egyetemi adjunktus, a Papilio Természet- és Környezetvédelmi Egyesület vezetője beszámolt róla, hogy Kárpátalja azért fontos munkaterület, mivel Magyarországon számos kártevő tesztelése nem lehetséges. A monitoringozás ott azért nem kivitelezhető, mivel ezek a károsítók a rendszeres kémiai növényvédelem hatására egy időre eltűntek a szakemberek szeme elől. Ilyen például a babzsizsik. Ezért fontos, hogy a kárpátaljai gazdák bevonásával egy olyan csapdahálózatot alakítsanak ki a megyében, amelynek a segítségével mind a régóta itt levő kártevők szaporodását regisztrálni tudják, mind a mediterrán térségből hozzánk érkező fajok nyomon követését is megoldják. Nem kétséges, hogy ez utóbbi feladat hatalmas kihívást jelent a növényvédelmi szakemberek számra, hisz ahhoz, hogy felismerjük az új jövevények károsító hatását, és elkezdjük a hatékony védekezést, nos erre sok-sok ismeretre és rengeteg időre van szükség. A monitoringozás hatékonysága érdekében a Papilio Természet- és Környezetvédelmi Egyesület ingyenesen feromoncsapdákat ajánl fel a kárpátaljai gazdáknak, amennyiben azok vállalják a csapdák kihelyezését és a befogott egyedek folyamatos regisztrálását. Ezzel mindenki jól jár, hisz a gazda okszerűen tudja megszervezni a védekezést, tehát akkor permetez, amikor erőteljesen megnövekedett a csapdákban befogott kártevők egyedszáma. Így jóval kevesebb pénzt kell költenie növényvédő szerekre. Emellett az általa szolgáltatott adatokkal segíti a kutatókat, akik az agrárium egy-egy ágazata számára pontos és megbízható ajánlásokat tudnak megfogalmazni.

– De miért is jók a feromon­csapdák? – tették fel a jelenlévők közül többen a kérdést.

– Azért, mert valamennyi fe­romon­csapda fajspecifikus, így a befogott egyedek mindegyike az adott kártevő hímjei közül kerül ki, így a beazonosításukhoz nem szükséges szakember – hangzott a válasz. – Egyébként egy feromonkapszula hatása viszonylag elég sokáig, négy héten át tart. Olykor egész növényfajok megmenekülése múlhat a gyors felismerésen és az idejében elkezdett védekezésen – tette hozzá Szanyi Szabolcs. Majd egy negatív példát is hozott: 2017-ben ugyan sikerült a kutatóknak beazonosítani a selyemfényű puszpángmolyt, amely akkorára hatalmas pusztítást végzett a térség puszpángállományában. A kártevő támadása oly erőteljes volt, hogy ma már szerte a vidéken nem is találni puszpángbokrot.

– A mediterrán térségből mely kártevők megjelenése várható? – ezt a kérdést már a jelenlévő újságírók tették fel.

– Őszibarackosainkban hamarosan várható a földközi-tengeri gyümölcslégy megjelenése, a paradicsomültetvényekben pedig a paradicsomlevél-aknázó molyé. Ez a közeljövő, ám a jelen is sok izgalmas kihívással terhes – magyarázza a kutató. – Például több adatra lenne szükségünk ahhoz, hogy már a dióburok-fúrólégy károsít a helyi diósokban, vagy valamelyik másik hagyományos kártevő, illetve, hogy szembe kell-e már néznünk az amerikai szőlőkabóca kártételével. A legpesszimistább forgatókönyv szerint bizony a közeljövőben arra is fel kell készülni a gazdáknak, hogy valamelyik növényt egyszerűen már nem lesz érdemes termeszteni. A helyi termelők nemrég számoltak be arról, hogy a kukoricamoly annyira elterjedt errefelé a csemegekukorica-táblákban, hogy bármikor is vessék el a szaporítóanyagot, a lepke minden időpontban károsít. A világra kitekintve pedig elmondhatjuk, hogy van már olyan díszbogárfaj, amelyik szerte Amerikában hatalmas kőriserdőket rágott tarra.

Az előadó rövid történeti áttekintést nyújtott a különböző csapdák elterjedéséről. Szólt arról, hogy az első fénycsapdákat már a XIX. század végén és a XX. század elején alkalmazták. Mérföldkőnek számított az első feromoncsapdák megjelenése. Ez a múlt század ötvenes éveinek elejére datálódik. Ekkor állították elő a selyemlepke feromonját.

A kétezres évek elején már olyan csapdák jelennek meg szerte a világban, amelyek az illető faj táplálkozásával vannak összefüggésben: az ilyen illat vonzza mind a hímeket, mind a nőstényeket, így még pontosabb növényvédelmi előrejelzés elkészítésére van mód.

– Természetesen már találunk olyan csapdákat is, amelyek egyszerre számos rovarfélét vonzanak – tájékoztatott Szanyi Szabolcs – Ezek hátránya, hogy kezelésükhöz, a belőlük való olvasáshoz szakemberre van szükség, mivel esetenként a csapdákba befogott egy, másfél tucatnyi faj egyedeinek megkülönböztetése nem oly egyszerű.

A gazdákkal való találkozáskor többször is felmerült a biológiai egyensúly megtartásának a kérdése.

Megfogalmazódott az az alapelv is, hogy amíg a kártételi küszöb alatt tartják egy-egy kártevő egyedszámát azok természetes ellenségei, addig tartózkodnunk kell a kémiai beavatkozástól. Íme egy jellemző momentum: Kárpátalján – a magyarországi sorstársakkal ellentétben – a szőlősgazdák nem védekeznek szőlőmoly ellen, mivel annak kártétele nálunk elenyésző. Amíg ez így marad, addig remélhetőleg sikerül megtartani a biológiai egyensúlyt.

A szervezők megígérték, hogy hasonló találkozókra kerül sor az év további hónapjaiban.

A fórum a Tudomány a Környezetünkért Közhasznú Alapítvány és a Papilio Természet- és Környezetvédelmi Egyesület szervezésében a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával, a Vegyszermentes mezőgazdaság kialakításának lehetőségei Kárpátalján projekt keretében jött létre.  

Kovács Elemér