Öntözés tápoldatozás (5.) - Azokról a bizonyos EC-értékekről

Cikksorozatunk előző részében eljutottunk addig, hogy a tápanyagok adagolását az intenzív zöldségtermesztésben a talaj-EC határozza meg. Ezt az értéket kell folyamatosan figyelemmel kísérni, s igazítani hozzá a tápoldat EC-jét. Ebben a cikkünkben megpróbáljuk kitisztázni, hogy mi fán is terem ez az érték, s mik a mérésének a szabályai.

Az alapfogalmak tisztázása

Amikor EC-t mérünk, akkor tulajdonképpen azt határozzuk meg, hogy egy adott vizes oldat mennyire vezeti az áramot. Mivel a desztillált víz gyakorlatilag nem vezeti az áramot, annak az elektromos áramot vezető képessége, azaz az EC-értéke közel van a nullához. Ahogy növekszik a vízben oldott ásványi sók koncentrációja, úgy növekszik annak az EC értéke is, hisz az ion-koncentráció növekedésével nő az oldat elektromos vezetőképessége is. Tehát amikor az oldat EC-jéről beszélünk, akkor ezalatt tulajdonképpen az oldatban feloldott ásványi sók koncentrációját értjük. Azonban tudjuk azt is, hogy a növények számára a tápanyagok főleg ilyen ásványi sók formájában vehetők fel. Ezért alkalmazzák egyre szélesebb körben az intenzív zöldségtermesztésben a tápanyag-ellátottság és tápanyagszint meghatározásánál ezt a fizikai mennyiséget. A módszer elterjedését segítette az is, hogy a mérési folyamat nagyon egyszerű, s ma már a profi EC-mérők is elfogadható áron beszerezhetőek.

Az öntözővíz EC-je

Akármilyen forrásból származó öntözővizet is használunk, abban már lesz valamennyi ásványi só feloldva. Ugyanis a lehullott esővíz, miközben átszivárog a talajrétegeken át, s eljut a kútig, kioldja a talajban lévő ásványi sók egy részét. Mint már fentebb írtuk, ha a vízben ásványi só van feloldva, akkor annak mérhető EC értéke, azaz áramvezető képessége is van. Tehát ha megmérjük az öntözővíz EC-értékét, képet kapunk arról, hogy körülbelül mekkora az ásványi sók koncentrációja benne. Ehhez nem kell mást csinálnunk, mint az EC-mérőt belehelyezni a lehetőleg 20 fokos vízbe, s leolvassuk a mutatott értéket. 0,5 alatt kitűnő, 0,5–1,0 között jó, 1,0–1,5 között még használható, míg 1,5 fölötti értéknél tápoldatozásra gyakorlatilag alkalmatlan öntözővízről beszélünk.

Tápoldat EC-je

A tápoldat készítésekor műtrágyát oldunk fel az öntözővízben. A műtrágyák szinte kizárólag ásványi sók, vagy annak megfeleltethető vegyületek. Ez logikus is, hisz mint már említettük, a növények a tápanyagokat főleg ásványi sók formájában veszik fel. Tehát amikor tápoldatot készítünk, növeljük az öntözővíz EC-érték. A beállítandó EC-érték széles határok között változhat, 1,0–3,0 között. Az, hogy milyen értékre kell beállítani, az a növénytől, a talaj EC-értékétől, s kisebb mértékben a klimatikus viszonyoktól függ. A gyakorlatban ez az az érték, amivel napi szinten kell foglalkoznunk, s folyamatosan mérnünk. Ezzel tudjuk folyamatosan irányítani a növényünk fejlődését, biztonságosan maximális szinten tartani a növények tápanyag-ellátottságát anélkül, hogy a túl magas tápanyag-koncentrációval leperzselnénk a növények gyökérzetét. A tápoldat EC-jét ugyanúgy mérjük, mint az öntözővíz EC-jét. A beállítandó értékkel a későbbiekben fogunk foglalkozni.

A talaj-EC meghatározása

Figyelembe veendő EC-értékek közül a talaj-EC meghatározása a legproblémásabb. Ugyanis a talajnak, mint olyannak, nincs konkrét EC-értéke. Amikor a talaj-EC-ről beszélünk, akkor a desztillált vízből és a vizsgálandó talajból vett minta bizonyos arányú keverékéből készült oldat EC-jéről van szó. Kénytelen vagyok ilyen homályosan fogalmazni, mivel ahány szakkönyv, annyi mérési módszer van a talaj-EC meghatározására. S ezek a módszerek egészen más mérési eredményeket produkálnak. Ezért, amikor a talaj EC-ről beszélünk, mindenekelőtt tisztázni kell, hogy milyen mérési módszer alapján volt az meghatározva. A termelők, valamint a termelőkkel közvetlenül kapcsolatban álló „mezei” szaktanácsadók leggyakrabban az alábbi módszert használják, s ennek a mérési módszernek az eredményeivel számolnak:

1. Talajmintát a közvetlen gyökérzónából veszünk.
2. A talaj felső 1-2 centimétere száraz rétegét oldalra seperjük.
3. Két növény között, a sorokra merőlegesen ássuk ki a talajt 3-5 cm széles, 20 cm mély, 30-40 cm hosszúságú szelvényből. (Gyakorlatilag kimetszünk egy kis szeletet a bakhátból, keresztben rá.)
4. Fóliánként legalább 6-8 helyről kell ilyen módon összegyűjteni a talajmintát egy tiszta vödörbe, jól összekeverni s kivenni belőle egy kilónyit (liternyit)
5. Az így összegyűjtött talajmintából és 20 0C hőmérsékletű desztillált vízből készítünk 1:2 arányú keveréket. Ez úgy történik, hogy egy mérőhengerben 2 egységnyi desztillált vízhez annyi földet adunk az összegyűjtött mintából, míg a keverék összmennyisége el nem éri a 3 egységnyi mennyiséget.
6. Az elkészített keveréket kb. két percig intenzíven rázzuk, vagy intenzíven kevergetjük.
7. Ennek az oldatnak EC-jét mérjük a kézi EC-mérővel, s amikor a talaj EC-jéről beszélünk, akkor az ezzel a módszerrel elkészített oldat EC-jéről beszélünk.

Az ilyen módon mért értékekkel fogunk a későbbiekben számolni, amikor a tápoldatozáskor a kijuttatandó tápoldat EC-jét határozzuk meg. De ezzel már a következő cikkünkben fogunk foglalkozni.

Gál István,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány