Metsszünk okosan!

A gyümölcsfákon vég­zett metszéssel elsősor­ban a fák növekedése és termésképzése közötti kényes egyensúly fenn­tartására teszünk kísér­letet.

A metszés során néha még a gyakorlott kertészek is követnek el hibákat, amelyek követ­keztében a fákon eseten­ként túlsúlyba kerülnek a hajtások, ami azt jelzi, hogy baj van a termés és a növekedés közötti ké­nyes egyensúly fenntartá­sával. A túlzott hajtásnö­vekedés következménye lehet a gyümölcselrúgás is, sőt az egyes betegsé­gek fellépése és a kárte­vők túlzott felszaporodá­sa is metszési hibákra ve­zethető vissza. Az apró gyümölcs is a hajtások és a termés közötti egyen­súly megbomlásának kö­vetkezménye, túl sok ter­méskezdemény megha­gyása esetén a gyümölcs kicsi marad, mivel a fá­nak nem lesz elég ereje a nagyszámú megfelelő nagyságú és minőségű termés kineveléséhez.

A metszési hibák elke­rülését már a megfelelő alany és a korona formájá­nak kiválasztásával megala­pozhatjuk. A gyümölcsfák vásárlása előtt el kell dönte­ni, hogy kis, karcsú fákat, vagy nagy koronájú, kiterjedt lombozatú fákat akarunk-e nevelni, a bokrok esetében sövényt vagy egyedi külön­álló bokrokat telepítünk. A döntés során vegyük figye­lembe a rendelkezésre álló helyet és a fák gondozásával kapcsolatos munkaigényt is. Vannak ugyanis olyan faalakok, amelyek kialakítása az elején több munkát igényel, de később könnyebben végezhetők az ápolási és be­takarítási munkák. A tervezés­kor vegyük figyelembe az egyes fajok környezeti igé­nyét nemcsak a térközzel, hanem a talajjal és a fénnyel szemben is. Hagyjunk a fa számára annyi helyet, hogy teljesen kifejlődve és termő­ereje teljében se kelljen met­széssel korrigálni a hely­igényét, mert ezzel csak ellen­kező hatást érünk el. Ha ugyanis erősebben vissza­vágjuk a fákat, azok erre jó­val erősebb hajtásnöveke­déssel válaszolnak.

A metszésen kívül a ko­rona alakításának egyéb módszereivel is befolyásol­hatjuk a hajtások és a termő­részek egyensúlyának fenn­tartását. Például az ágak víz­szintes lekötözésével, ami le­fékezi a növekedést, és a fát termőrügyek képzésére ser­kenti. Nem szabad megfeled­kezni a másik véglet elkerülé­séről sem, a túl soknak mu­tatkozó termésmennyi­séget könyörtelenül ritkíta­ni kell, mert a túl nagy ter­més egyrészt megterheli a fát, és a következő évben már nagyon kevés gyümöl­csöt hoz, ugyanakkor erő­sebben növekszik is. Amit esetenként újrametszéssel próbálunk visszafogni, de a növény ettől még erő­sebb növekedésnek indul. Olyan ördögi körbe kerü­lünk, amiből csak a termésmennyiség megfelelő sza­bályozásával tudunk kike­rülni. Ezért a terméskezde­ményeket idejében ritkít­suk ki, a gyümölcsök kö­zötti távolság akkora le­gyen, hogy két gyümölcs között kb. egy tenyérnyi hely maradjon szabadon, illetve közöttük egy har­madik elférhessen.

A metszés ideje a nagy gyümölcsösökben főleg időhiány miatt általában a tél, a kis háztáji kertekben azonban a télutón, vagy kora tavasszal is jut ele­gendő idő arra, hogy a fá­kat szakszerűen meg­metsszük. Ilyenkor ugyanis már kevésbé kell tartani attól, hogy a metszett ágak, vesszők fagykárt szen­vednek. Ilyenkor a lomb nem zavarja a munkát, a fa szerkezete is jobban átte­kinthető.

Bodnár István
kertészmérnök, Nagybakta