Lelkészbeiktatás Tiszaújfaluban - ,,Őrállóvá tettelek téged,,

Egy gyülekezet számára nagyon fontos, hogy legyen helyben lakó lelkipásztora, s a lelkésznek is fontos, hogy tudja, melyik az a nyáj, amelyik rábízatott, amelyiket pásztorolnia kell. Igazán csodálatos, ha ez a kettő úgy talál egymásra, hogy az mindkét fél megelégedésére szolgál, s amiért igazán hálásak Istennek. Az elmúlt vasárnap az Ungi Református Egyházmegyéhez tartozó Tiszaújfaluban – ahol ez alkalommal ünnepi istentiszteletre hívogatott a helyi református gyülekezet gyönyörű templomának harangja – úgy érezte az ember, hogy itt egymásra talált a gyülekezet és lelkésze.

Soós Zsolt immáron négy éve szolgál Tiszaújfaluban, a közösség megismerte és befogadta őt, ő pedig örömmel vállalta a meghívást. Megválasztását követően július 24-én megtörtént a beiktatása is.

Az ünnepi istentiszteleten Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke hirdette Istennek igéjét. Kiemelte: az egyház, a lelkész elsődleges feladata a feltámadott Krisztus hirdetése. Mert, ahogy az ige is mondja: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el” (1Kor 15, 17–18). Elhiszed-é Jézusnak, mint ahogy Márta hitte, hogy „Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, akkor is él, ha meghalt. Aki pedig él és hisz bennem, soha nem hal meg. Hiszed ezt?” Márta válasza határozott igen volt. Ma is vannak igaz bizonyságtevők, de az emberek többségét kettősség jellemzi: nem hitetlen, de nem is hívő, nem ellenkezik Istennel, de nem is vállalja fel a hit harcát, a hitvallás nehézségeit, a kegyesség megélését, a feltámadott Krisztusnak való engedelmességet. Ez a kettősség pedig azt jelenti, hogy még bűneiben van. A püspök azt kívánta, hogy őszintén, tiszta szívvel tudja ez a közösség a lelkipásztorával együtt vallani, hogy Krisztus feltámadt, mert akik Istenben hisznek, azoknak örök életük van. Álljatok meg erősen a hitben! A világot csak azok az emberek tudják megváltoztatni, akik hisznek a feltámadásban, hisznek a Feltámadottban, akik vallják saját feltámadásukat is, fogalmazott Zán Fábián Sándor. Ahhoz talán kicsik vagyunk, hogy a nagyvilágot meggyógyítsuk, de ahhoz elég, hogy a családunkban, a közösségünkben próbáljuk az emberi kapcsolatokat, az Isten és az ember kapcsolatát gyógyítgatni – szóval, példamutatással, őszinte, világos hitvallással. Végezetül azt kívánta az igehirdető, hogy a most beiktatott lelkipásztor minden igehirdetésében a feltámadott Krisztust hirdesse, és hogy az igehirdetése ne legyen hiábavaló.

Az igehirdetést követően került sor Soós Zsolt lelkipásztor beiktatására. A beiktatást végző Balogh Attila, az Ungi Református Egyházmegye esperese hálát adott azért, hogy a szalókai gyülekezetének egykori hittanosával immáron szolgatársként építhetik együtt Isten országát. Az esperes elismeréssel szólt a tiszaújfalui gyülekezetben tapasztalható egyetértésről. „Ó, mily szép és gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor” – idézte a zsoltárost. Balogh Attila meggyőződéssel vallja, hogy Soós Zsolt áldásként érkezett ebbe a gyülekezetbe, áldást hordoz, s Isten áldását tudja továbbadni a rábízott nyájnak.

Hűséggel és szeretettel pásztorold a nyájat, intézte szavait a beiktatott lelkész felé Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház főgondnoka, aki a Timóteushoz írott második levél második fejezetének 15. versét helyezte a lelkész szívére: „Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét”. Meleg szívvel és kedves szavakkal köszöntötte a beiktatott lelkészt Bátori József, az Ungi Református Egyházmegye főgondnoka és a szalókai gyülekezet gondnoka, Héder János, a Kárpátaljai Református Egyház főjegyzője, a csapi, a tiszaásványi, az eszenyi és a helyi gyülekezet gondnokai, illetve egy-egy igével kérték Isten áldását a beiktatott lelkész szolgálatára a megjelent lelkésztársak is. A gyülekezet pedig énekkel köszöntötte és kért áldást lelkipásztora életére, szolgálatára.

Minden ige különleges a maga nemében, minden ige ott hordozza magában Istennek ama emberi ésszel felfoghatatlan kegyelmét, amely mindig Krisztusra mutat és Krisztushoz vezet el bennünket, s mutat utat az örök élet felé. De minden megtért szívű ember életében van legalább egy ige, ami kiemelkedik az összes többi közül, ami megmagyarázhatatlan módon többet jelent a számára, többet indít meg az ő szívében, kezdte székfoglaló igehirdetését Soós Zsolt, aki számára ez az ige az Ezékiel 3, 17-ben van megírva: „Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!” A lelkész arról beszélt, hogyan figyelmeztette majd indította el őt Isten ezzel az igével a gimnáziumi évek alatt, hogyan segített a gyülekezet melletti döntésben, s milyen hatalmas felelősséget jelent számára ez az intés a szolgálatban is.

Állandó figyelmeztetés, hogy azon az úton kell haladnia, amelyen elindult, s mindenkor a feltámadott Jézus Krisztust kell hirdetni, Isten útján kell járni. „Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk” (Jn 4, 24) – hívta fel a jelenlévők figyelmét a frissen beiktatott lelkész.

Az ünnepi istentisztelet nemzeti imádságunk eléneklésével ért véget, majd a gyülekezet szeretetvendégségre invitálta a résztvevőket.

Marton Erzsébet