A vadászat mélyen gyökerezik kultúránkban és hagyományainkban. Se szeri, se száma a neves történelmi személyiségekhez kötődő híres vadásztörténeteknek, vadkalandoknak. De ezeknél sokkal fontosabb, hogy megéljék a természettel való összhangot, a vadász és a vad közötti sajátosan titokzatos kapcsolatot, ahogy tette az egyik legismertebb vadász, vadászíró, Széchenyi Zsigmond. Mert a vadászat igazából nem pusztán a puskáról és a kedvtelésből való ölésről szól. A vadász a természet szeretete miatt vadászik, azért, mert érzi, hogy része az egésznek. A természet megismerése pedig egy egész életen át tartó folyamat. Ezt vallja a viski Stók Lajos is, aki immáron három kötet szerzőjeként vadászíróként is bemutatkozott.
- Mikor és hogyan került kapcsolatba a vadászattal?
- Mivel a családunkba a vadászat – az erdészet öröklött volt – apáról fiúra szállt. Így hát, mint harmadik Stók Lajos – a fiam a negyedik, szerencsére ő nem szereti a vadászatot – már kisgyermekkoromtól fogva ragaszkodtam az effajta dolgokhoz. Apai dédnagyapám a huszadik század elején mint vadőr – és különböző erdei munkás – a Blaskovich grófoknál dolgozott a Visk környéki Avas-hegységben, ahol a grófoknak bérelt vadászterületük volt. Egész kisgyermekkoromtól apukámmal – aki akkoriban szintén vadász volt –, ha tehettem, jártam a természetet. Apukám és unokatestvérem segítségével hamar megtanultam a hegyek megnevezésének nagy részét. Hála Istennek, koromhoz képest a növésemmel nem volt gond, így hát a helybeli vadászok szívesen vittek lehetőség szerint komolyabb vadászatokra is. Így történt, hogy 1974. január 27-én – sosem fogom elfelejteni ezt a dátumot – egy vadászat alkalmával a mi híres Várhegyünkön, teljesen véletlenül, ellőtték a jobb lábamat. Anyukám akkor azt hitte, hogy most már legalább meg fogom utálni a vadászatot, és többé nem fog vonzani. Megnyugtattam, hogy igaziból csak most fogom kezdeni.
Katonának nem vittek, de nem csak ezért a fönt nevezett esetért, hanem születésem után két nappal elvesztettem a bal szemem világát, amire sajnos a mai napig sem látok. Mivel igyekvésemet a vadászatban, mint fiatal fiúcska, az akkori idősebb emberek nagyra értékelték, így 1977. augusztus közepén megkaptam az első vadászjegyemet. Akkoriban még fegyvertartási engedély nem kellett, csak a vadászkönyvbe írták be a fegyver márkáját, sorozatszámát és készen is volt. Persze kimondhatatlan volt az örömöm, mikor hivatalosan kézbe vehettem első vadászjegyemet. Ekkor kezdődött számomra igazán a vadászat iránti vonzalom.
- Mikor fogott először fegyvert a kezébe? Az milyen érzés volt?
- A régi, úgynevezett nagybajuszú magyar emberek, akikkel gyerekkoromban kezdtem a vadászatot, sosem engedték volna meg, hogy a gyerek élesben fegyvert használjon. Nem mondom, hogy vadászat végeztével, mikor látták, hogy sóvárogva nézem a puskákat, nem adták oda célba lőni, de hogy vadászatra fegyvert vigyek, csak úgy, nem hivatalosan, arról szó sem lehetett. Én azonban így is nagyon boldog voltam, mikor a kezembe vehettem egy vadászpuskát, és abból lőhettem is. Nem beszélve arról, mikor a saját első hivatalos vadászpuskámat a kezembe vehettem! Emlékszem, az első puskám egy osztrák ZIMSZON volt, aminek a sorozatszámára ma is emlékszem. Anyósom születési évét így nem tudnám megjegyezni, de az első hivatalos puskám számát sosem fogom elfelejteni.
- Hogyan emlékszik az első vadejtésre?
- Mikor már hivatalosan is vadász lettem, apukám magához hívott és elmagyarázta, hogy a vad nem azért vad, hogy mindet sorban lelövöldözzük, és a vadászat nem azért vadászat, hogy egy kalap alá vesszük mindegyiket. Elmondta azt is, hogy nagyapám – aki szakvizsgázott magyar királyi erdőőr volt – a magasságos égből fogja figyelni tevékenységem. Én a mai napig, amennyire lehet, be is tartom ezen figyelmeztetését apukámnak, mert már néhány éve ő is az Úr birodalmából figyeli tevékenységemet. Nem tudom, van-e olyan vadász Kárpátalján – legalább is kevés –, aki emlékezne az első vad elejtésére. Az efféle dolgok csak a grófoknál volt szokásba, mert ők ráértek effélével foglalkozni. Mi, a munkásparasztság nemigen foglalkoztunk ilyesmivel. Nekem minden elejtett vad nagy boldogságot, és az irántuk való tiszteletet jelentette.
- Milyen emlékezetes vadászkalandot osztana meg szívesen az okvasókkal?
- A vadászkalandok igen hosszúak, éppen ezért nem szeretnék most belebonyolódni, mert igen sokáig tartana. Hanem akit érdekelnek az általam leírt vadászélmények, el lehet olvasni az első és a második kötetemben, sőt a napokban hoztam el a nyomdából a harmadik kötetet is.
- Hogyan viszonyul egy vadász a természethez? Sokan azt gondolják, csak az állatokra lövöldöznek. Pedig ennél sokkal fontosabb a szerepük.
- Sajnos igen! A kívülállók közül sokan azt gondolják, hogy a vadászemberek csak gyilkolják a vadállományt. Ezeknek az egyéneknek Márai Sándor soraival szeretnék megfelelni: „Nem igaz, hogy a vadász a zsákmányért öl. Soha nem ölt csak a zsákmányért, talán még az őskorban sem, mikor ez volt számára a táplálékszerzés kevés lehetőségeinek egyik módja. Mindig szertartás volt a vadászat körül, törzsi és vallásos szertartás. A jó vadász mindig a törzs elsője volt, tehát kissé pap is. Mindez persze elhalványodott az időben. De a szertartások bizonyos sápadt vonatkozásban megmaradtak.” Ezeket a szavakat nehéz megmagyarázni, pláne olyanoknak, akik nem is akarják megérteni.
- Most a szülőföldjétől távol él. Ott van lehetősége vadászni?
- Három és fél éve messze vagyok a szülőföldemtől, és ez számomra már ebben a korban, hatvanon felül, igen kemény dolog, amit úgy tudnék jellemezni, mint például egy madár, akit vénségére zárnak kalitkába, még lélegzik, de ez már csak lét és nem élet. Lehetőségem lenne itt Magyarországon vadászni, de ezeket a körülményeket már én nem tudnám megszokni, ezért inkább nem is próbálkozok. Mióta tagja vagyok a Vadász Könyvklub Egyesületnek, ahol minden hónap első csütörtökjén szoktunk találkozni – a nyári időszak kivételével – , azóta az itteni idősebb kollégákkal ott szoktunk vadászgatni, elméletben .
- Tervezi, hogy a szívének oly kedves Visk környékén vadászik majd ?
- Ember tervez, Isten végez – szokták mondani. Idáig minden évben fizettem a tagsági részemet az egyesületemben, ha volt vadászat, vagy nem. Éppen ma olvastam a megyei adminisztráció döntését, miszerint Kárpátalján rengeteg a veszett róka, ezért kilövést rendeltek el. Januárban gondolok hazamenni, és majd meglátom, milyenek a körülmények. Harmincöt évet dolgoztam a vadászatban környékünkön, ebből tíz évet a Huszti járási vadászegyesületnél mint járási vadőr, a többit a viski egyesületnél alelnökként, társadalmi munkában. Ennek tükrében remélem, hogy ha esetleg vadászatra adódna lehetőség otthon, hát számomra is akadna hely a többiek között. Bár a mostani körülmények lényegesen megváltoztak, és azok a pár évvel ezelőtti megszokott vadászati szokásaink már sohasem fognak visszatérni, de a remény hal meg utoljára. Van egy mondásom, miszerint: aki a vadászatban dolgozik, jótett helyében jót ne várjon!
- Mikor és miért döntött úgy, hogy írni fog a vadászatról?
- Azt, hogy valamikor fogok írni a vadászati esetekről, még gyerekkoromban eldöntöttem. Abban az időben, mikor én kisfiú voltam, csak ritkán lehetett – és drága pénzért – hozzájutni magyar vadászírók könyveihez. Amit tudtam, akkor is beszereztem, és többször is elolvastam. Most mindet nem fogom felsorolni, mert sok lenne, de Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán, Herbert Nadler és még sok más vadászíró könyveit olvastam. Azt a legközelebbi barátaimnak, sőt még a szüleimnek sem árultam el, hogy a velem megesett vadászkalandokból jegyzeteket készítettem, és már akkor arra számítottam, hogy egyszer majd, ha elérem azt a kort, hogy lesz időm, akkor majd megírom. Ebben a tervemben nagyban motivált Behun János nagybátyám, aki egykoron a Kárpáti Igaz Szónak volt a főszerkesztője. De nem kevésbé Andor Gyuri bácsi, Szabó Béla és Kovács Elemér is, akik akkor a „Hegyen-völgyön” rovatnak voltak a szerkesztői. Kovács Elemér egy érdekes farkasvadászat után még interjút is készített velem, amit a mai napig megőriztem a vadászalbumomban.
- És mára már három kötet szerzőjeként ismerjük Stók Lajost.
- Az első könyvemet, a Vadásztörténetek az erdős Kárpátokból-t, amelyik az Intermix Kiadó és annak igazgatója, Dupka György támogatásával jelent meg, 2019. október 10-én vehettem át Visken a magyar iskola dísztermében. Ez a könyv az interneten is olvasható. A második könyvem – Vadásztörténetek és helymegnevezések a Visk környéki Avas- hegységből – már itt, Budapesten jelent meg a Biró Family Nyomda és Könyvkiadó közreműködésével és Igyártó Róbert vállalkozó, a DecoR Factory Kft. tulajdonosának a támogatásával. (Szerkesztő Lengyel János, korrektor Katzler Hilda.) Ez a két kötet Kárpátalján több könyvtárban is megtalálható, többek között a Beregszászi városi könyvtárban is. A harmadik könyvemet a napokban hoztam el ugyanabból a Bíró Nyomdából. Ennek a címe: Kárpátaljai vadászemlékek. Hogy mi lesz a sorsa, még nem tudom, de gondolom, hamarosan ez is meg fog jelenni a Beregszászi városi könyvtárban.
Úgy gondolom, a jövő fogja megmutatni, milyen sors vár ezekre a könyvekre. Manapság annak is örülök, hogy néhány példányt átvihetek a határon anélkül, hogy belekössenek, mert ugye nálunk minden lehetséges. Különben jónéhány írásom megjelen az „Ötven vadász+7 emlékeiből” című antológiában, és míg meg nem szűnt, a Hunor vadászmagazinban is.
- Vágyai, álmai, tervei…
- Terveim a jövőre nézve lennének, de majd meglátjuk. Már azon is gondolkodtam, hogy abbahagyom, pontosabban, csak leírom, amit szeretnék, és majd az unokáimra hagyom, tegyenek vele, amit akarnak. Azért volt ilyen gondolatom, mert Kárpátalján egyáltalán nem támogatják a vadászirodalmat, sőt inkább csak botlasztókat kapok. De szeretnék optimista lenni. Mindenesetre, mihelyst pénzem lesz rá, egy új laptopot fogok venni, mert ezen már nehéz „levadászni” a megfelelő betűt és nem érti meg a jelzéseimet, akaratomat sem…
- Sikerüljön mihamarabb, és legyen még sok-sok vadászkalandja, hogy újabb történetekkel örvendeztethesse meg olvasóit.
Kovács Erzsébet
Iratkozzon fel a Kárpátinfo.net csatornáira:
Facebook, Instagram, Twitter, Telegram
Olvassa a Kárpátinfo.net híreit a Google News oldalon.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Forrás
Friss hírek
Legolvasottabb
