Immáron ötödik éve az idén, hogy a Magyar Országos Vadászkönyv Klub tagja vagyok.
Általában minden hónap első csütörtökén tartjuk a klubtalálkozóinkat, ahová az elnökség minden esetben meghív valamilyen külhoni vagy hazai vadászírót bemutatkozás céljából.
De a legérdekesebb esemény az évzáró vacsora szokott lenni az Unió Hotelban. Ez az esemény minden évben úgy van megrendezve, hogy december elejére, pénteki napra essen. Azért pénteki napra, mert a vacsora után a meghívottak nagy része – aki akar – egyből utazik Martonvásárra, a már évek óta rendszeresített nyúl- és fácánvadászatra.
Néhány esetben jómagam is meghívást kaptam erre a nemes eseményre, de valahogy mindig olyan érzésem volt, hogy nem tartozom igazán ezen nagynevű, világjáró vadászok közé. De az is lehet, hogy szerénységből mondtam többször vissza, amit még gyerekkorunkba belénk oltottak szüleink. Viszont úgy döntöttem az elmúlt évben, hogy ha még egyszer meghívást kapok, elfogadom.
Kétezerhuszonöt november közepén kaptam a telefonhívást Gergely Imrétől, a Nimród Alapítvány kuratóriumának elnökétől, hogy december ötödikén lesz a vacsora az Unió Hotelban, és amennyiben van kedvem, akkor úgy készüljek, hogy még aznap este a vacsora után megyünk Martonvásárra a már említett vadászatra. Azonnal kaptam az alkalmon és jeleztem részvételi szándékomat.
Persze, mint általában az ember, ha ismeretlen közösségbe megy, mindig izgatottan érzi magát – legalább is én úgy vagyok vele. Nem a vacsora az Unió Hotelben hozott lázba, ahhoz már hozzá szoktam, hanem a másnapi vadászat hogyléte izgatott igazán. Most úgy voltam vele, mint annak idején gróf Széchenyi Zsigmond írta valamelyik írásában: „kölcsön puskával, kölcsön pénzzel, mások vadászterületén” vadászni kissé szokatlan volt számomra.
Eljött a december ötödikei évzáró vacsora. Annak rendje és módja szerint a klubtársak szépen összegyűltünk és köszöntöttük egymást illendően.
Este hat órakor felszólították a másnapi vadászatra hivatalos egyéneket, hogy hét órára ott kell lennünk a martonvásári szálláshelyünkön a fekvőhelyek szétosztása végett. Jómagam egyből el is foglaltam fekhelyem, ugyanis tisztában voltam vele, hogy nem könnyű vadásznapnak nézünk elében másnap, és azt is tudtam, hogy ilyen nagyobb túrában már rég nem volt részem, épp ezért úgy döntöttem, hogy idejekorán lefekszem, hogy jól kipihenjem magam.
Másnap nyolc órakor volt a gyülekező a helyi vadászegyesület vadászházánál. Mint szokás, az egyesület vadászmestere ismertette a napi programot, elmondta a lőhető vadfajokat, majd a hivatalos iratok aláírása után elindultunk az első hajtás színhelyére.
Volt, aki saját járművén jött, de a leálló vadászokat az egyesület UAZ platós kocsin vitték ki.
Úgy döntöttem – mivel amúgy is kevés a mozgásterem a friss levegőn –, hogy egész nap a hajtók sorait fogom szaporítani inkább. Az első hajtásban az egyik egyesületi vadőr kolléga mellé húzódtam, de mire beértük a leállókhoz, úgy döntöttem, hogy a továbbiakban mégis csak a leállókhoz fogok húzódni inkább, mert valahogyan nagyon nehezemre esett a járkálás.
Felesleges részletezni a napi eseményeket, mindenesetre este négy óra lett, mire visszaértünk a vadászház udvarára. A helybeli vadász személyzet megcsinálta a terítéket, melyen negyvenöt mezei nyúl és huszonnyolc fácán volt látható. Jómagam négy mezei nyúllal és két fácánkakassal dicsekedhettem ezen a kellemes vadásznapon.
Mire mindennel végeztünk az udvaron, már teljes sötétség volt, de bent, a jó meleg vadászházban, ahol finom vacsorával várták a vendégeket, kellemes meleg volt, ami ránk is fért. Mire végeztünk a vacsorával, ott is volt az ideje, hogy induljunk, ki-ki a saját otthonába. Engem Budapestig Jakab Károly barátom hozott, mivel ő amúgy is Nyíregyházára ment.
Az egésznek az a lényege, hogy nagyon kedves emberekkel vadászhattam, akik a világ több részén is vadásztak már, és nemkülönben kedves volt Kovács János főszervező úr is, és az egész személyzet.
Ennek az egész vadászatnak a leglényegesebb része a tanulsága: a vadászkultúra, az egymás iránti tisztelet, egymás testi épségének a megóvása, és a vad iránti tisztelet, ami nálunk, Kárpátaljan még nagyon gyerekcipőben jár. Az is igaz, hogy a mi otthoni vadászainkkal nem igen van, aki foglalkozzon ezen a téren.
Ezúton is szeretném megköszönni a szervezőknek, hogy meghívtak és egy szép vadászaton vehettem részt.
Id. Stók Lajos
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Forrás
Naperőmű építéséhez nyújt hitelt Ukrajnának az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD).
Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke felelősségvállalását hiányolta Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke.
Lakóházak, energetikai létesítmények és üzemek rongálódtak meg.
A csapásokban legalább 14-en megsérültek, köztük egy gyermek.
Orosz titkosszolgálati megbízásból ölhetett meg egy ukrán katonát egy 26 éves nő Ungváron. A rendőrség őrizetbe vette a gyanúsítottat.
Az orosz hadsereg két rakétával, valamint 107 csapásmérő és álcadrónnal támadott ukrajnai célpontokat péntekre virradóra.
Halálos közlekedési baleset történt a Munkácsi járásban, Sztrabicsovo (Mezőterebes) közelében. Egy 34 éves gyalogos a helyszínen meghalt.
A fronton életét vesztette Mihajlo Roszoha, kárpátaljai katona. Hosszú ideig eltűntként tartották nyilván, halálhírét most erősítették meg.
A csapásokban lakónegyedek és egy kereskedelmi hajó kapott találatot, két ember pedig életét vesztette.
Az év eleje óta a megyében összesen 17 ember vesztette életét tűz következtében.
